Tavaly figyelhettünk fel először Dunaszerdahely határában arra a teknőspáncélhoz hasonlító felfújt csarnokra a termálfürdő mellett, amely azt jelezte, hogy városunkban újabb sportközpont alakult. Baráti körökben is egyre többször hangzott fel a kérdés: vajon mi épül a strand mellett? Nos, aki még nem tudná, Hi-Ten Tennis & Activity Center néven egy vadonatúj, modern komplexum bontogatja a szárnyait, amely fokozatosan épül, s a már működő részében szívesen lát profikat és amatőröket egyaránt. A központ egyik ötletgazdájával, Klempa Zalán teniszoktatóval beszélgettünk.
Egy ilyen nagy volumenű komplexum kivitelezésére talán csak az képes, aki valamilyen szinten kötődik a teniszhez. Márpedig köztudott, hogy Te éveken keresztül profi versenyző voltál.
Hat és fél éves voltam, amikor az otthoni pályánkonelkezdtem teniszezni. Édesapámmal együtt ütögettünk, ő volt az, aki felismerte bennem a tehetséget. Helyben azonban nem voltak adottak a professzionális teniszedzés feltételei, így aztán Somorjára, később Pozsonyba kerültem. Hét és fél évesen megnyertem az első versenyemet, onnantól kezdve nem volt megállás. Jöttek a bajnoki címek, és az Austral Openre is kijutottam, ahol szintén nyertem pár meccset. Tizenhét évesen azonban összeszedtem egy kellemetlen sérülést, és egyéb egészségügyi problémáim is adódtak, melyek miatt szögre kellett akasztanom a teniszütőmet.
Hogy lettél mégis teniszedző?
Amíg versenyszerűen űztem ezt a sportot, sosem gondoltam, hogy egyszer majd edző lesz belőlem. Élsportolóként a világot egy kulcslyukon keresztül szemléltem, és meg sem fordult a fejemben, hogy mi lesz velem a sportpályafutásom után.
Mindenemet a tenisznek szenteltem, már hetedikes koromtól magántanuló voltam, ezáltal a társasági életem is szinte a nullával volt egyenlő.
Amikor abbahagytam, eleinte élveztem, hogy új oldaláról ismerhetem meg a világot. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a tenisszel álmodom, ami versenyzői karrierem alatt sose fordult elő velem. Elkezdett hiányozni, és épp akkortájt kért fel egy ismerős a gyermeke teniszoktatására. Korábban az ilyen jellegű felkéréseket visszautasítottam, ez esetben viszont rábólintottam. Ez volt az a fordulópont, amely után visszatértem a teniszezéshez.
Dunaszerdahelyen a sporttevékenység szinonimája – enyhe túlzással – egyet jelent a DAC-cal. Van egy működő futballakadémia, a csapatot körülölelő rajongást pedig nem is kell említeni. Aztán ott a lányok kézilabdaközpontja. A tenisznek azonban eddig nem volt bástyája a városban, de még csak a közvetlen közelében sem. Ez is célotok volt a Hi-Ten központ megalapításakor?
A kérdésben tulajdonképpen ott rejlik a válasz. Mivel a városban nem volt lehetőség arra, hogy négy évszakos edzéseket végezzünk, ezért folyton utazni kellett. Vagy nekem, vagy a tanítványaimnak. Ekkor kezdtem el azon agyalni,
van-e arra lehetőség, hogy létrehozzunk itthon egy olyan központot, amely valóban helyben van, és minden igényt kielégít.
Hogy véletlen-e vagy sem, nem tudom, de épp akkor kezdtem el edzeni két kis srácot, akik édesapja szintén egy hasonló központ megalapításán gondolkodott. Leültünk tárgyalni, és eldöntöttük, hogy belevágunk. Ennek az elhatározásnak az eredménye, hogy a város határában – ha még nem is teljesen, de részben már – felépült a Hi-Ten Tennis & Activity Center.
A megnevezés valóban nagyon modern, de mit takar valójában ez a hangzatos név?
A fő hangsúlyt a teniszoktatásra szeretnénk fordítani. Ennek megfelelően ma már három fedett pályán lehet teniszezni, és továbbiak építése is folyamatban van. Olyan központot álmodtunk meg, ahol mind a négy évszakban lehet játszani, ill. versenyeket rendezni. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nem csupán teniszezni lehet majd a központban. Az elképzelésünk az, hogy megteremtsük az együtt sportolás kultúráját.
Amíg például az apuka lejátszik egy-két szettet vagy megnéz egy versenyt, addig a tenisz iránt kevésbé érdeklődő anyukának legyen lehetősége elmenni a fitneszbe vagy jógára, vagy meginni egy finom kávét, és ha a gyermekük is velük van, ő se unatkozzon.
Az elméletünk az, hogy egy nyugati színvonalú sportközpontot hozzunk létre, melynek fő profilját a tenisz adja, mégis többet tud nyújtani, mint egy klasszikus teniszcsarnok.
Ennek az egésznek a koordinálása nem kis feladat. Jut mégis időd magára az oktatásra?
Napi hét-nyolc edzést tartok. Van olyan tanítványom, akivel délelőtt és délután is találkozom a pályán. Tinédzserekkel foglalkozom. Olyanokkal, akik élsportolók szeretnének lenni, vagy már most annak mondhatják magukat. Az edzőtársaim viszont szívesen foglalkoznak az amatőrökkel – gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt –, akik csak pihenés- vagy levezetésképp szeretnének ütögetni.
Számukra ingyenesen tudunk felszerelést nyújtani, csak a pálya bérleti díját kell megfizetniük.
Akadémistákkal is foglalkozunk, mert a célunk az, hogy aki igazán komolyan gondolja, annak ne kelljen Pozsonyba vagy Nagyszombatba eljárnia csak azért, mert magas szinten közelebb erre nincs lehetősége.
A tanítványaid megbíznak benned? Nem sokkal vagy idősebb náluk.
Úgy érzem, igen. Próbálom megtalálni velük a közös hangot, mert nem lehet mindenkivel egyformán bánni. Aki túlzottan önmarcangoló, önkritikus, azzal nem leszek még szigorúbb, nem szeretném lehúzni. Akad viszont olyan típus, aki magával sokkal elnézőbb, és többre tartja magát, mint kellene. Vele erélyesebbnek kell lennem. Nem próbálom senkire ráerőltetni a saját stílusomat, ha az neki nem fekszik. A tanítványaimat igyekszem felelősségtudatra nevelni.
Ez egyéni sport, ahol ha hibázol, csak magadat okolhatod.
Úgy látom, hogy a mai fiatalok többsége próbál kibújni a felelősség alól. Egy profi teniszjátékos ezt nem teheti meg. Ne feledjük, hogy ezek a gyerekek, akiknek élete a tenisz, szinte vakon megbíznak az edzőjükben. Egy elrontott tenyeres sokkal nagyobb trauma a számukra, mint ha rossz jegyet kapnak az iskolában. Ezért én is felelősséggel tartozom az ő fejlődésükért.
A Szlovák és a Magyar Tenisz Szövetség támogatását is élvezitek. Ez miben merül ki?
Anyagi támogatásról egyelőre nem beszélhetünk, de valóban született tavaly egy szándéknyilatkozat, melyet mindkét szövetség aláírt. Ebben az áll, hogy különböző edzőtáborokat, összpontosításokat, versenyeket rendezhetünk a központban, ők pedig segítenek ezek lebonyolításában, megszervezésében. Fontos dolognak tartjuk az utánpótlásbázis kinevelését. Ennek érdekében együttműködünk a dunaszerdahelyi sportgimnáziummal is, de óvodákat is felkerestünk már. Az utánpótlás-nevelés területén is számíthatunk a két szövetség tanácsaira.
