Kevicky Tündét sokan ismerik városunkban, operaénekesként, énektanárként, szórakoztató gyermekműsorok interaktív előadójaként. Az életéről és élete nagy szerelméről, a zenéről beszélgettünk a fiatal énekesnővel.
– Ki vagy igazán? Kevicky Tünde operaénekes, énektanár, műsorvezető, netán előadóművész?
– Jelenleg elsősorban anya vagyok, ez tölti ki napjaim 90%-t, a maradék 10%-ban pedig próbálom megvalósítani önmagam. Több mindennel foglalkozom, ami a zenéhez kötődik, de operaénekesnek és énektanárnak vagyok kitanulva, úgyhogy ez a két zenéhez kötődő dolog a fő pontok az életemben, ezt szeretem csinálni, és amíg csak lehet, nem is szeretném abbahagyni.
Az Opera Trió egyik alapító tagja vagyok, ezzel a formációban szeretnénk társaimmal, Kollár Katalinnal és Kovács Nagy Andreával közösen maradandót alkotni. Mind a hárman tanult énekesek vagyunk, annyiban szeretnénk eleve eltérni a megszokott szoprán hangzástól, hogy három szólamban szólaltatjuk meg a dalokat. Az opera eléggé rétegzene, bár a szoprán-áriák nagyon ismertek, sokat hallhatunk reklámfilmekben, vagy akár filmekben felcsendülni – ezeket legtöbbször még az abszolút laikusok is ismerik és szeretik. Mi ezt szeretnénk még egy kicsit érdekesebbé tenni azáltal, hogy három szólamban szólaltatjuk meg, és nem utolsó sorban a színpadon is jobban mutat három csinos hölgy, gyönyörű hanggal, mint egyedül.
– Eléggé behatárolt a fellépési lehetőség – már csak az időszak szempontjából is – gondolok itt az újévi koncertekre. Tényleg ennyire nehéz az operát eladni a nagyközönségnek?
– Valóban nehéz, főleg itt nálunk, a Csallóközben. Számunkra adottak azok a rendezvények, amelyekre szívesen hívnak bennünket, az újévi koncertek, néhány operett gála. Ezeken kívül előfordul még egy-két koncert, de nehéz elképzelni magunkat máshová, mert nem vagyunk az a kifejezetten falunapos szórakoztató műfaj. Másrészt pedig legszívesebben zenekarral megyünk, ami egyrészt olyan ár kategória, amely egy kicsit költséges a szervezőknek, másrészt pedig a helyszín is gond lehet, mert egy nagyzenekart el is kell helyezni térben, megfelelő hangosítás kell hozzá – de szívesen megyünk, ha van rá lehetőség.
Az interjú tovább folytatódik a Dunaszerdahelyi.sk-n
