Dunaszerdahely utcáin sétálva 10.: irány „západ”

A nyolcadik emeletről kitekintve gyakran elcsodálkoztam, hogy a nyugati lakótelep fűtőhazának kéménye miért tűnik olyan magasnak, amikor valójában nem is „ér az égig”. Valamilyen optikai csalódás lehet a dologban, gondoltam. A kórházon túl csak ritkán jártam gyermekkoromban, valahogy sosem vezetett arra utam.

Emlékszem, hogy édesanyám egyik kolleganőjénél jártunk látogatóban párszor arra, vagy éppen kerékpáron tekertünk „západon” keresztül apámmal Nagyabonyba, ahol a DAC játszotta télen az előkészületi mérkőzéseit. Ami a kórházat illeti, a bejáratnál két szobor állt, hasonlóak, mint a kukucsini gyermekét tartó anya szobra.

Egy ilyen még ma is ott van, a másik pedig több évtizede, a szemek elől eldugva „pihen” hátul. Nem jár az emberfia szívesen orvoshoz, de ezek a szobrok valahogy mindig a nyugalmat sugározták felém, amitől az injekció is elviselhetőbb volt.

Mai sétánk ismét az Üzletsor utcán keresztül visz bennünket, majd a Szolgáltatások háza után, a gyalogos átkelőn átjutva a Járásbíróság mellett vezet végig.

Tetszik ez az épület, melyen a magyar címert körülölelő babérkoszorút csodálhatjuk meg mind a mai napig.

Az építészeti stílusát tudomásom szerint semmilyen forrás nem említi, csak azt, hogy 1907-ben épült a Magyar Királyság idején az igazságügyi miniszter rendelete alapján, a pozsonyi törvényszéki elnök által. De honnan is tudta volna ezt a magamfajta lurkó annak idején? Mellette a pártház jellegtelen épülete áll, amit a felújítás során napjainkra igyekeztek barátságosabbá tenni. Már az Erzsébet téren járunk, annak is a bal oldalán. Ismét egy „zebra” következik a Štúr utcai letérőnél, majd a bank épülete, ami után családi házak jönnek. Ezek helyén egy emeletes parkolót építettek azóta. Balra nyílik a Steiner Gábor utca, vagyis a mai Ádor utca (a nép nyelvén csendőr utca).

Mi a Nagyabonyi úton haladunk tovább a kórház felé, jobbra tartva a Gorkij utcára (Szabó Gyula) kanyarodnánk.

Sorban családi házak, egészen a kórház udvarán lévő szelídgesztenye fákig. A gesztenyefák sokaságát azóta kivágtak egy bevásarlólánc üzlete miatt. Így érkezünk meg a kórházhoz, mely a régi állapotához képest mára jelentősen megváltozott.

Anno elől tágas udvarral bírt, ahová két kapu vitt be minket. Az út túloldalán egyszintes orvosi lakásokat találunk, ahogy a kórház után is. Innen már csak egy lépés a Nyugati lakótelep három emeletes társasházaival. Az összkép vajmi keveset változott, csupán a blokkok színe lett más azóta. A lakótelep része az úgynevezett „milliomosnegyed”, modernebb családi házakkal.

Kifelé menet a városból jobb oldalt a sikabonyi temetőt, majd a katonai temetőt találjuk. A szocializmus idejében rendezett állapotban volt, azután benőtte a gaz. Pár éve jómagam is részt vettem a kitakarításában. Ezt követi a sikabonyi öreg temető, eléggé elhanyagolt állapotban.

 

Szemben végig szántóföld, melyet azóta beépítettek. Így jutottunk el a Dunaszerdahely táblához, ami a város véget jelzi. Ez a tábla pár évtized alatt több száz méterrel arrébb „vándorolt”.

(Roberto)

 

Előző részek: