A cikk megjelent a Klikk Out 2015/05. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Milyen a sziget, ahol élünk? Kis Csallóközünk? Az egyik oldalon gyönyörű, de tényleg! Az ember ugyan elámul egy-egy óceánmelléki táj, mondjuk Írország partjainál a tenger és a szakadék találkozása láttán, de fel sem fogja, hogy itthon legalább olyan szép táj vesz minket körül, csak épp a megszokottság homályossá teszi a látásunkat. Na, a másik oldalon, ezt a valóban fenséges tájat okádjuk tele a mocskunkkal, szinte szó szerint…
AZ AKCIÓ
Magazinunk stábja egy kisebb körúton vett részt az Alsó- és Felső-Csallóközben, a Tisztítsuk meg Szlovákiát elnevezésű önkéntes szemétgyűjtő akció keretében. A régió több tíz települése kapcsolódott be a mozgalomba, amelyben – immáron ötödik éve – a faluk serény önkéntesei összeszedik mások szemetét. Az átlagban 800-3000 lakosú falvakban rendre akad vagy 30-70 önkéntes, akik hétvégéjük egyik napját nem a családjukkal, barátaikkal, ház körüli munkával töltik, hanem – még egyszer mondom, hogy érezzük a súlyát a dolognak – elmennek összeszedni más kidobott szemetét…
A HELYZETKÉP
A falvak vezetői, illetve civil szervezetei – vadászok, horgászok – jól tudják, a települések kataszterének mely részei vannak tele kidobott szemeteszsákokkal, vécékagylókkal, vagy száz másfajta, elképesztő jellegű hulladékkal. Elsősorban a ritkábban járt utak mellékei, buja növényzettel takart erdősávok, árkok, vagy bokros-fás részek a szemetelők kedvenc lerakodóhelyei. De nem kell nagy terepgyúrónak lennünk, hogy találkozzunk ezzel a jelenséggel. Hajtsunk végig egy járt útszakaszon három-négy falu közt, egy szeméttel telehányt részt biztosan találunk.
Mi a gond ezeken a szemetelőkön kívül? Hogy ezt az illegálisan kialakult lerakatot nincs, ki felszámolja, nincs, ki azt megfizesse, és nincs, ki őrködjön afelett, hogy többet ott ne nőjön hulladéklerakat…
HOGYAN ALAKULNAK A HEGYEK?
Minden egy cigarettacsikkel kezdődik – mondják a szemetelőkre vadászók.
Ha akad egy barom, aki kidobja a szemetet, ott a többi barom, aki illegálisan szemetel, már lerakatot lát, és tovább növeli a szemétkupacot dombbá, majd kisebb heggyé, majd pedig eltávolíthatatlannak tűnő illegális szemétlerakattá.
MIVEL CSÚFÍTJÁK El A CSALLÓKÖZI UTAK MENTÉT A SZEMETELŐK?
Az idei év valamiért sokkal rosszabb, mint az ezt megelőzők. Rengeteg a kidobált szemét – állítják a polgármesterek. Azt is elmondhatjuk, hogy a szemét jellege is sokkal meghökkentőbb mint anno. A leggyakoribb az építkezési hulladék, törmelék, tégladarabok, műanyagdarabok, WC-kagylók, műszaki hulladék, de akad kommunális, tehát normál háztartási hulladék is. Nem ritkaság újabban, hogy állati tetemeket is kidobnak egyesek, zsákba csomagolva, de Sárosfán találtak már levágott bikafejet is, amit a polgármester asszony már nem is tudott nagyon kommentálni, annyira megdöbbentette az eset.
KIK A SZEMÉT SZEMETELŐK?
Na, hát ez nehéz kérdés. Általában a válasz az, hogy sosem a falubeli ember. Miért? Mert jobb helyeken a falubeli lakosok ingyen és bérmentve elhelyezhetik az effajta hulladékot a helyi hulladékgyűjtő udvarban, vagy az ehhez hasonló helyen. Nekik tehát nem áll érdekükben kidobálni a szemetet az erdősávokba, és vállalni a kockázatot, hogy esetleg tetten érik őket. De akkor kik? A településvezetők szerint az illegális hulladéklerakatok az ún. átutazó hulladékból keletkeznek. Pontosabban, idézve polgármestereket: jönnek haza Pozsonyból az építkezésekről a munkások, akik az adott építkezésen felvállalták a hulladék elszállítását némi plusz pénzért. Aztán ahelyett, hogy hulladéklerakatra vinnék, az ezért kapott pénz fejében az építkezésük törmelékét, inkább kidobálják azt ott, ahol merik.
Aztán van, hogy a hulladékgyűjtők az akciókor valami puhább, nehezebb és irdatlanul büdös zsákra bukkannak. Ezekben állattetemek vannak, elhullott malacok, baromfik, nyulak, vagy nagyobb haszonállatok testrészei, például a már említett bikafej is. Ezeket olyanok dobálhatják ki – az illetékesek szerint –, akiknek valamilyen haszonállatuk van otthon, de elásni nem tudják vagy nem akarják (nem is szabadna), viszont a legális megoldást – vagyis az állatitetem-feldolgozót, az ún. kafilériát nem akarják igénybe venni, vagy nem tudják megfizetni.
HARC A SZEMETELŐK ELLEN…
Nyékvárkony, Sárosfa, Nagyszarva, Padány, Vásárút… Csak pár falu, ahol megálltunk kérdezősködni. Mindegyik településen elmondták a polgármesterek, hogy az idén legalább 2 traktorpótkocsit megtöltő mennyiségű szemetet szedtek össze a falu serény önkéntesei. A gond, hogy ennyi majdnem minden évben van. Permanens tehát a dolog: vannak, akik teleokádják szép kis Csallóközünket, mert azt hiszik a barmai, hogy amit leraknak valahol, az már nem az ő gondjuk (tegyem hozzá, fordított esetben, ha valami értékesebbet látnak, ami úgy tűnik, senkié sem, akkor azt magukénak gondolnák, és nagy valószínűséggel ellopnák) és vannak, akik minden évben, lenyelve a békát, feláldozzák szabadidejüket, amit családjukkal tölthetnének, vagy amikor szórakozhatnának, ehelyett elmennek összeszedni az embertelen emberek eldobott mocskait, mert bántja őket, ha szeméthegyekkel teli a környezetük.
Védekezni tehát mégis csak kellene. Van erre több mód is: járőrözés a település rendőreivel, polgárőrökkel, civil szervezetek aktivistáival, vagy térfigyelő kamerák használata. Mindkettő drága. Vannak tapasztalt polgármesterek, akik már ügyesen kiötlötték, hogy bár kellene vagy 10 térfigyelő kamera, ők csak kettőt tudnak megvenni, megoldásként azonban felváltva rakják őket egyik frekventált helyről a másikra, és láss csodát, olykor valóban horogra akad a szemetelő. Ilyenkor aztán jön a retorzió. Hol lengetve az öklöt, hol viszont odacsapva azzal. El kell mondani, hogy a legtöbb helyen még azok az emberek a megértőbbek, akikkel kicsesznek, akiket körbeszórnak szeméttel. A polgármesterek nagyrészt ugyanis azt mondják a szemetelőknek, hogy: elkaptunk, bizonyítékunk van, hát vidd el a szemetedet! Ha nem teszed, megy a rendőrségi feljelentés és a megszégyenülés. Ez hatni szokott. Vannak azonban olyan helyek is, ahol nem lacafacáznak…
Eldobtad a szemeted és felvett a kamera, vagy netán lefényképezett a telefonjával egy civil, vagy egy vadász? Azonnal megy a feljelentés, és a falvakban – de egyébként városokban is – jól ismert pletykacunami már tombol is. Mire kiérsz a kocsmába, már köpnek rád a többiek, hogy kidobáltad a szemeted, ahelyett, hogy elraktad volna legálisan. Ha idegenként, átutazóként dobod el a szemetet, akkor automatikusan a másik büntetés lép életbe.
VAN MEGOLDÁS?
Van, csak melós a dolog! Ott az előzőkben leírt önfeláldozó munka, hogy bár tudjuk, hogy holnap is lesz, aki eldobja a szemetet, de mi ma akkor is összeszedjük, sőt, holnapután is lehajolunk a szemetedért, és eldobjuk, mert nekünk nem mindegy! Aztán a leghathatósabb megoldás az, amikor a fiatalokkal, az óvodásokkal, kisiskolásokkal kezdik a tanárok, faluvezetők. Hulladékgyűjtésből, osztályozásból tartanak szórakoztató előadásokat számukra, hogy kicsit magukévá tegyék a környezettudatos gondolkodást. Sok esetben a kicsik figyelmeztetik szüleiket, szólnak rá apjukra, nagyapjukra, hogy ne dobják el a papírt a földre, vagy épp válogassák szét a háztartási hulladékot.
Azt mondod, erre nincs idő, pénz, idegzet, kedv, hajlam, akarat? Rendben, de tudd, Te hagyod a gyermekedre, unokádra, unokaöcsédre, kistestvéredre az élhetetlen, szeméthegyekkel teli, bűzölgő tájat. Köszönjük!
