Manapság minden élményt, minden történést, minden életeseményt megosztunk a közösségi oldalakon. Ez magában nagyon megosztó jelenség.
Sokan ellene vannak, sokan ártalmatlannak vélik. Nagy port kavar ezen belül a kisbabás fotók nyilvánosságra hozása. Rengetegen vannak, akik kézzel-lábbal tiltakoznak ellene, mondván, a kicsire később rossz hatással lesz.
Azonban ott van az a tábor, akik semmi rosszat nem látnak ebben, szívesen osztják meg gyermekeik cuki pillanatit a nagyvilággal. A napokban beszélgettem egy közismert személyiséggel, aki családi blogot vezet. Társalgásunk során szó esett erről is: a gyermekek „megmutatásáról”.
A beszélgetőpartnerem kifejtette erről véleményét, mely szerint semmi rosszat nem lát abban, hogy feltölt néhány képet, melyen a kicsik is szerepelnek. Úgy véli,
azzal ártana többet, ha folyamatosan takargatná, elrejtené csemetéit. Ezáltal kialakulhat bennük egyfajta furcsa érzés, miszerint ők mások, különlegesebbek, mint a többiek, hiszen anya és apa elbújtatja őket az emberek elől, fejtette ki.
Ez cseppet elgondolkodtatott.
Alapvetően jómagam sem vagyok híve a minden mozzanatot megosztó magatartásnak – hozzáteszem, mondom ezt most, amikor még nincsen saját gyermekem… 🙂
Ez a hozzáállás azonban picit megváltoztatta a hozzáállásomat.
Miért is kellene teljesen, szinte titokban tartanunk a gyermekeinket? Ha jóleső érzéssel feltöltünk egy-egy aranyos fotót róluk a közösségi hálóra, még nem esik semmi bajuk. Nyilván odafigyelést igényel a mértékletesség, illetve a kellő válogatás. Azok a fotók, melyek esetleg a kicsi későbbi életére negatívan hathatnak, maradjanak meg a személyes, családi albumban. Néhány kedves pillanat megosztása azonban ártalmatlan.
