Kedves Zoli bátyám!
Nem érnek véget a kórházi kalandjaim. Ez egy ördögi kör. Elég egyszer elmenned, találnak valami apróságot, onnantól aztán mint a lavina, jön a többi kivizsgálás, nincs megállás. Szerdán is ültem az ultrahangra várva már két órája, már majdnem én kerültem sorra, mikor csapódik a belső váróterem ajtaja, majd így szól az ápoló: meghoztuk a geriátriát. Így, ahogy mondom, a geriátriát. Se vezetéknév, se keresztnév. A geriátriát. Betolták a magatehetetlen nénit a rendelőbe, onnan aztán már csak olyan hangok szűrődtek ki, amikor kiabálnak vele, hogy így, meg úgy tegye a kezét, ekkor meg akkor ne vegyen levegőt. Hallani mindezt az ajtó mögül elszomorító volt. De várj, nem is ez volt a lényeg, hanem, amikor félórás vizsgálódás után kitolták a nénit, rájöttek, hogy nem is kellett volna őt aznap megszonózni. Érted ezt, Zoli? Hát komolyan itt tart az egészségügy? Eszembe is jutottak rögtön Hofi szavai.
„Hát orvos az ilyen? Ez akar engem meggyógyítani? Orvos ez? Orvosok is… A sebész, az igen. Az aszondja: levágtam, tényleg.”De ha nem lennének orvosok, akkor meg már lehet, hogy mi sem lennénk. Inkább elhatároztam, hogy lefogyok, aztán akkor hátha ritkábban kell majd meglátogatnom őket. Egyszer már sikerült leadnom 22 kilót három hónap alatt. Hány éve is volt? Kilenc vagy tíz? A lagziig még van egy kis időm, muszáj tennem valamit, mert, ha nem, két tánc között elvisz a mentő. Most láttam egy új módszert. Görgetem a facebookot, görgetem, görgetem, egyszer csak felugrik egy kép, amelyen az van, hogy az egyik volt osztálytársam megnyert egy fogyóversenyt. Huszonhét kilót fogyott le, ha jól emlékszem, negyed év alatt. Azért az már valami. Egyből fel is hívtam őt, hogy hogy csinálta. Azt mondta, meg kell venni valami csodalöttyöt, azt kell inni evés előtt. De ami a lényeg:
húst hússal kell enni a diéta alatt. Meg zsírral, meg töpörtyűvel.Először azt hittem, rosszul hallok, aztán utánaolvastam, és tényleg. Na, kíváncsi vagyok! De az esküvőig mindenképp megpróbálom, hogy beleférjek az öltönyömbe. Szombaton is megyünk egy lakodalomba. Veszprémbe, a Bandigyerekébe. Nagy kujon volt mindig is, de úgy látszik mostanra végre megállapodott. Idén ez lesz az első lakodalom, de lesz ezen kívül még három, amelyikbe hivatalosak vagyunk.
A lagzik mellett aztán itt van még apu szülinapja is. Hihetetlen hogy már hatvan. Majd szólunk, mikor lesz a buli. Elhatározta, hogy kertipartit szervez, és kemencében fog sütni a vendégeknek. Biztos, megkér majd Téged, hogy vágj le neki két kacsát vagy hármat, mert sok emberrel számol. Mi meg sétarepüléssel akarjuk őt meglepni. De el ne áruld ám neki, mert meglepetésnek szánjuk. Már beszéltem is pilótával. Hú, nagyon várom ám, hogy felrepítse őt a magasba. Csak egy dologtól tartok. Azt mondta a pilóta, hogy tíz emberből kilenc hányni szokott mellette a levegőben. Hányni meg sose jó. Ha már muszáj, akkor inkább a részegségtől.
Szólunk majd, mikorra gyere, bepótoljuk a lemaradást!
Ölel unokaöcséd!
Balázs
