Kiütés, osztálykülönbség, lazaság, örömmámor, fieszta, nagy család, határtalan szenvedély, összetartozás. Ha a Nagymihály elleni utolsó fordulós győzelmet néhány szóval kéne jellemezni, azt hiszem, ezek jutnának hirtelen az eszembe. De vajon milyen volt az idény? Reális ez az eredmény? Hogyan tovább? A következő néhány sorban ezeket a kérdéseket próbálom majd boncolgatni.
Az írás megjelent a Klikkout 2019/6. számában.
Marco Rossi
Amikor ezt a nevet hallom, egy profi, felelősségteljes, érett, temperamentumos olasz edző jut az eszembe, aki először adott hitet a DAC-szurkolónak. Hitet, hogy egyszer bajnokok leszünk, hogy igenis nagy dolgokra vagyunk képesek. Az aktuális bajnok Zsolnával kétszer mostuk fel a padlót, a dobogón végeztünk, és évtizedek után megmutathattuk magunkat Európában…
Hogy ki tudja ezt überelni?
Az illetőt Peter Hyballának hívják. Az edzőt, aki tömegeknek tanította meg a gegenpressing fogalmát, aki elhozta a kompromisszumok nélküli támadó futballt, aki sajátos elképzelései és extrovertált személyisége miatt meghatározó játékosokat „rúgott ki”, az edzőt, aki újabb rekordok sorát döntötte meg.
Bár sokszor az volt az ember érzése, a szurkolók szkeptikusak Hyballa stílusa és eredményei láttán, és nem érzik az előrelépést, az eredmények magukért beszélnek. A csapat három fordulóval a vége előtt bebiztosította a történelmi második helyet,
meccsenként átlagban fél góllal többet lőtt, mint tavaly (összesen 17-tel), mindezt a CIES futballkutató intézet szerint az Európában hatodik legalacsonyabbnak számító 22,96-os átlagéletkorral.
Hyballa nem egy problémával küzdött meg az érkezése után. Saját elképzelését, a 4-3-3-as felállást, a rizikós döntéseket támogató, rengeteg dinamikát és futást igénylő focit azonnal alkalmazni szerette volna, a játékosok egy része azonban nem volt erre vevő. Az ezt követő súrlódások azonban tisztázták a játékosok személyiségét, az edző részéről ez a folyamat amolyan próbálgatásnak, „tisztogatásnak” is felfogható volt.
A folyamat végét a két tapasztalt játékos távozása fejezte be, a szezon egyik fordulópontja mégis néhány héttel később jött. A szenicei kupakiesés, majd az azt követő nagymihályi vereség után Hyballa visszafogta a letámadást, és biztonságosabb focit kezdett játszatni, aminek az eredményeként a következő öt meccsből négyen nem kaptunk gólt, míg az addigi 19 meccsen (liga, kupa, EL) ez mindössze kétszer fordult elő.
A következő fordulópont a téli átigazolási időszakban jött, amikor a klub egy kitűnő ajánlat miatt kénytelen volt eladni Bayót, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a csapat addigi eredményeiben, szám szerint a ligában lőtt gólok 40 százalékában vállalt szerepet (10 gól + 5 gólpassz).
A pótlására, mint utóbb kiderült, nem volt kellően felkészülve a klub. Főleg ennek volt köszönhető az első tavaszi fordulóban látott visszafogott teljesítmény, amikor a Slovan elleni vereséggel véget értek a bajnoki címről szövögetett álmok. Az ezt követő meccseket főként a szenvedés, tanácstalanság jellemezte, kiemelhető Kalmár 97. percben szerzett győztes gólja a Szenice ellen, a következő fordulópont azonban véleményem szerint a rájátszás második fordulójában következett be, amikor a formán kívül játszó Herc a kiállítás sorsára jutott, és az addig a ligával csak ismerkedő Ronan nagyobb szerepet kapott.
Az ezt követő ötmeccses győzelmi sorozat mindössze 1 kapott és 11 lőtt góllal bebiztosította a tabellán elfoglalt második helyet.
A csapat összeért, viszont az eredmények ne tévesszenek meg senkit. Ez még mindig nem Hyballa „megálmodott” focija, míg az érkezése utáni első 13 ligameccsen meccsenként átlagban 2,54 gólt lőtt a csapat, addig tavasszal csupán 1,79-et. Ugyanezt a két időszakot vizsgálva, a kapott gólok száma meccsenkénti 1,53-ról 1,07-re csökkent. Mindez tehát azt jelenti, hogy egyrészt Hyballa a kezdeti „vadnyugati foci” után a biztonságosabb focira törekedett, másrészt a minőségi játékosok elvesztése után nem volt más választása.
Ami a folytatást és az igazolásokat illeti…
…Hyballa „heavy-metal” stílusához legalább három minőségi igazolás szükséges, a csatársoron kívül véleményem szerint a középpálya védekező részlege is megerősítésre szorul.
Akiről pedig viszonylag kevés szó esik, a klub tulajdonosa, Világi Oszkár, akinek mindez köszönhető.
A néhány éve kialakított piaci alapon működő játékospolitika, világos klubfilozófia, infrastrukturális fejlesztések és átgondolt döntések vezettek oda, hogy rövid időn belül Szlovákia csúcsklubjai közé kerültünk. A 8445-re feltornázott átlag nézőszám pedig tökéletesen ábrázolja, a klub koncepciója helyes, és igény van a minőségi támadófocira.
