A sorozat most egy olyan résszel folytatódik, aminek létrejöttét már nagyon régen vártam. A 89. epizód főszereplője Vida Igor. Neve sokaknak ismerős lehet, hisz jó néhány interjúban olvashattátok meglátásait, hozzászólásait bizonyos zenei témákhoz, vagy vehettetek részt a zenei utazáson, melyet ő és csapata szervezett. Számomra ő a zene abszolút ismerője. Az ebéd utáni pihit most folytassuk Igor zenei világának felkutatásával, és azzal a nyolc zenével, ami jelenleg a legjobban hat rá és inspirálja munkájában.
Fotók: Ugróczky István
Vida Igor vagyok. Informatikusként dolgozom, de voltam már középiskolai tanár is. Szabadidőmben zenéket gyűjtök, újabban leginkább hanglemezeken, valamint szervezgetek ezt-azt. Pályám során sok olyan érdekes dologgal találkoztam, melyet szeretnék megosztani másokkal is. Ehhez keresem a lehetőségeket. Elég rég születtem ahhoz, hogy sok jó zenére emlékezzek.
Milyen volt az evolúció, ahogy a zenével fejlődtél, és az az időszak, amikor a zene szeretete kezdődött nálad?
Úgy emlékszem, hogy a zene apró korom óta jelen van az életemben. Első emlékeim nagybátyámhoz
kapcsolódnak, aki magnószalagra játszotta fel az aktuális slágereket a hozzáférhető rádióadásokból. Utána kisiskolás koromban szüleim jóvoltából mi is vettünk egy magnót (Tesla B100 – a mai napig
megvan) és elkezdődött a zenevadászat. Eleinte természetesen az aktuális slágereket igyekeztem
feljátszani. Ezzel párhuzamosan talán 1976-ban megvettem első hanglemezeimet. Azóta is
gyűjtöm őket.
Ahogy gyermekkorodtól haladtál, a középiskolai, majd az egyetemista éveid alatt milyen zenei irányzatok kísértek utadon?
Eleinte csak a populáris zene volt elérhető (az 1970-es évekről beszélünk), a jazzt és a népzenét akkor még nem ismertem, a klasszikus zene meg nem érdekelt. Egy gyereknél ez nem nagy meglepetés.
Gimnáziumi éveim alatt jött a nagy diszkókorszak és a csöves kultúra tudathasadásos kettőssége.
Mindkettő meghatározó volt számomra. Egyetem alatt találkoztam a rockzene artisztikusabb formáival és az elektronikus zenével, aztán elkezdtem táncolni a Csallóközi néptánccsoportban, és ezután kezdett kinyílni a világ. Közvetlen környezetem népzenéjén kívül nagyon izgatott a kelet zenéje is. Mellette kezdtem felfigyelni a 80-as évek underground zenéjére és a jazzre is. Ettől kezdve elképesztően színessé vált a felfedeznivaló zenék palettája. Az internet pedig szinte a mai napig végtelen lehetőséget biztosít a kutakodáshoz. Ma szinte mindenféle zenét hallgatok attól függően, hogy pont mire van hangulatom. Egy azonban mindmáig érvényes: keresem az izgalmas produkciókat.
Ha élő produkció, akkor ennél a pontnál arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az első igazi nagy koncertélményed?
Az első igazi koncertélményem barátaim társaságában az óbudai Hajógyári-szigeten megrendezett egynapos rockfesztivál volt. Fellépett a magyar rock színe-java. Utána volt egy újabb hasonló próbálkozás Dorogon. Mindez 1981-ben.
Azóta azt sikerült felülmúlni?
Azóta számtalan jobbnál jobb koncertet láttam. Emlékezetes volt a pozsonyi PKO-ban megszervezett Colosseum-koncert, ahol a gyér látogatottság ellenére hihetetlent produkált a legendás zenekar. Manapság inkább a kis klubkoncerteket szeretem, ahol jobban átjön a zene, a mondanivaló, az „üzenet“ (ha van).
Ha három abszolút kedvenc előadót kellene megnevezni, kik lennének azok és miért?
Nem könnyű feladat. Mindig van aktuális kedvenc, sokszor több is egyszerre. Inkább zenei stílusokat tudnék megnevezni konkrét zenekarok helyett. Ha mégis kellene, akkor egyik biztos a Beatles lenne. Igaz, ma már ritkábban hallgatom, de vitathatatlan a szerepük a popzene és részben a rockzene kialakulásában. Másodikként hirtelen David Murray fekete amerikai jazz-szaxofonos jut eszembe, még a legendás John Coltrane előtt. Harmadik pedig legyen a talán kissé elcsépeltnek tűnő Pink Floyd. De ez a választás csak alkalmi. Holnap valószínűleg más lenne az összeállítás.
Ha visszautazhatnál az időben oda, ahol éppen született, vagy épp nagyon domináns volt valamelyik zenei irányzat, melyik lenne az?
Régóta nosztalgiát vélek érezni egy olyan korszak iránt, melyet igazából nem is éltem meg, illetve nagyon kis gyermek voltam akkor. Ez pedig a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje. A művészetekben akkor sok forradalmi dolog született. Valamint nagyon izgalmas lehetett a Belle Époque, a századforduló körüli időszak is. Amúgy a közelmúlt és a jelen is rejteget számos érdekes dolgot.
Most is van mit felfedezni.
A kolosszális lemezgyűjteményed nem viheted magaddal mindenhova. Mostanában, ha zenét hallgatsz, azt milyen platformon teszed?
Manapság szinte mindent (de tényleg mindent) hallgatok, pillanatnyi hangulatomtól függően. Utazás közben leggyakrabban digitális formában telefonról vagy online, munkában számítógépről szintén digitálisan. Odahaza, ha odafigyelősen, nem háttérzeneként szeretnék valamit meghallgatni, akkor azt hanglemezről játszom le. Ha nincs meg vinylen, akkor pedig CD-ről. Legritkábban talán kazettát hallgatok.
Elérkeztünk a mixhez. Már nagyon vártam, hogy lehulljon a lepel a nyolc kedvencedről. Mi alapján válogattad a zenéket a mai mixbe?
Véletlenszerűen, ahogy az eszembe jutottak a felvételek. Az időjárás is bizonyára közrejátszott a kiválasztás során. Teljességre törekedni nyolc szám erejéig lehetetlennek tűnt. Így aztán eléggé vegyes lett az összeállítás, de mindegyik felvételt szeretem.
ÜZENET A MIXHEZ:
Izgalmas a megszokott világon túl az újat, a mást keresni. Hihetetlen sok szép élményben lehet részünk ezáltal.
A MIX:
SPOTIFY PLAYLIST:
TRACKLIST:
1. Sonic Youth – Tunic (Song For Karen)
2. Maceo Parker, WDR Big Band – Shake everything you got – Back to Funk
3. Európa Kiadó – Popzene
4. Underworld – Push Upstairs
5. Mazzy Star – Fade Into You
6. Sziámi – Amiben Élsz
7. Nouvelle Vague – Too Drunk To Fuck
8. Pat Metheny Group – Are You Going With Me
