A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Ilyés Alex
A Pixar animációs filmjei mindig is híresek voltak arról, hogy nemcsak a gyerekek szórakoztak rajta jól, hanem az őket elkísérő szülőknek is elrejtettek rengeteg kikacsintást. A Toy Story két évtizedes története során azonban a célközönség egyértelműen áttolódott a közben felnővő generációra, így ezúttal inkább a gyerekeknek lehet olyan érzése, hogy néha ők is kapnak pár elejtett utalást, poént vagy történeti elemet.
Huszonnégy év telt el az első Toy Story óta, ami óriási innovációnak számított a számítógépes animációs filmek világában. Azóta persze sok minden történt az emberek háta mögött életre kelő játékokkal, főleg miután a kilenc évvel ezelőtti harmadik epizódban a történet idejét a valóság idejéhez igazították és Andy, a játékok első gazdája, felnőtt. A történet most nem követi a valós időt, és csupán röviddel játszódik a legutóbbi lezárás után, amiben a játékok új gazdát kaptak Bonnie személyében.
…
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a rajongók nagy félelme nem igazolódott be. A harmadik rész szívbe markoló lezárása után sokan azt hitték, hogy ez egy felesleges bőrlehúzás lesz. Tévedés, a Toy Story 4 nem csak indokolt volt, de érvényes tétje is van. Bár nincs időugrás, az eltelt valós időre és a Toy Story-n felnövekvő generációk félelmeire hibátlanul játszik rá a cselekmény, ami ráadásul nagyon összetett. A Toy Story történetének legjobb mellékszereplői sorakoznak fel most a kibontakozás során, és mindegyikük teljesen átélhető és egyedi motivációval rendelkezik, amit a készítők dinamikus párbeszédek során adnak át a közönségnek. Míg az előző rész antagonistája azért volt zseniális, mert az utolsó pillanatban sem hagytak neki megváltás-lehetőséget, az idei filmé azért csodálatos, mert nincs is rá szüksége. Ezúttal az antagonista ugyanis nem a szereplők között keresendő, hanem az ideák szintjén.
…
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
