Tanúja voltam egy alig észrevehető, mégis igen jellemző jelenetnek.
Az élelmiszerbolt nyitása előtt várakozó sokaságban két, egymás mellett várakozó nőre lettem figyelmes. Mindketten csatasorba állították már a bevásárlókocsikat és felkészülve várták a nyitást jelző rajtpisztoly eldördülését.
A két nő között legalább 15 év lehetett, ahogy saccoltam, mégis meglepődtem a történteken.
Az egyik hölgy úgy ötven év körül lehetett, igen jól szituált kinézettel, elegáns nyári egyberuhájával, magas sarkú cipőjében, gondosan beállított frizurával inkább egy színházba készülő feleségnek tűnt, mint egy bolti túrára öltözött nőnek. Látványosan tipródott türelmetlenségében, mintha jobb dolga is lenne ennél, életeket menteni minimum.
A másik nő a harmincas évei derekán lehetett, inkább topis kinézettel, ami még egy hétköznapi, sétálós outfit szintjét sem érné el. A bevásárlókocsira könyökölve unottan támasztotta az állát, miközben az ötvenes nőcit figyelte. Hogy tetszett-e neki, nem biztos, de az tuti, hogy jó alaposan szemügyre vette őt. Amolyan egyben csodáló és irigykedő tekintettel nézett rá, és tetőtől talpig végigszaladt rajta.
Úgy láttam, mintha bántaná, hogy ő csak egy melegítőnaciban, kócos hajjal szaladt ki a boltba. De nem azzal a fél óráig állítgatom a frizura kócosságát fajtával, hanem a kobak közepén elfeküdt és a hajtöveknél koncentrikus körben szétterülő séróval. Láttam, hogy fáj neki az idősebb nő látványa, a természetes, könnyed, nem – annyira – megcsinált szépsége.
A kócos harmincas a bevásárlókocsija mögé bújva várta, míg végre történik valami. Majd eldördült a rajtpisztoly, a bolt kinyitott, ők pedig azonnal el is tűntek a szemem elől.
Vajon mi lehetett a harmincas nő fejében, miközben a csinos ötvenest nézte?
Találgattam magamban. Azt gondoltam, hogy talán bánja már, hogy ő csak így öltözött fel. Persze nem biztos. Talán az ő saját életét bánja, hogy nem tudja kihúzni magát egy ilyen nő mellett, mert eleve többnek tartja őt saját magánál. Mit gondolhat vajon, mennyit ér ő? Mennyit ér saját magának ő maga?
Kicsit megsajnáltam őt. Mire magamnak is feltettem a kérdést: vajon én képes lennék kihúzni magam, bárki mellett állnék is?
