Édesapám naplója 2.: 1978 – a mundiál éve

(Fejezetek a magyar foci kiragadott évtizedeiből)

Télvíz idején mifelénk maximum a csarnokokban folynak focimeccsek vagy tornák, ám Európa más részein nem áll le a bajnokság nagyüzeme. A Képes Sport minden évben teremlabdarúgó-tornát szervezett, meg ankétokat az év tizenegye címért az olvasók voksai alapján. Ahogy azt a hiányzó lapfülek mutatják, édesapámnak is rendszeresen megvoltak a favoritjai, a többi olvasóval együtt évente postázta szavazatát. Az 1977-es névsor megegyezett az év edzőjének választott Baróti Lajos Mundiálra szánt tizenegyével, míg az MLSZ Pintér Sándort, a Bp. Honvéd középpályását jelölte az év játékosának.

A „faternál” a Nyilasi, Törőcsik, Gujdár hármas lett volna a befutó. Ami itt nem jött össze az előző kettőnek, azért a francia újságíró kollégák Aranylabda-ankétján kárpótolva lettek. A France Football szavazásán Nyilasi Tibort Európa hetedik legjobb játékosává választották, vagyis apu kedvenc játékosa Európában a magyarok közül a legelőkelőbb helyen végzett.

A magyar szövetségi kapitány már januárban bővebb vb-keretet hirdetett, és a Mundiálig két előkészületi meccs volt tervben. Mire az egyiket lejátszották, már rohamtempóban folyt az NB 1 tavaszi idénye – azt ugyanis a világbajnokságig be kellett fejezni.

Magyarország–Csehszlovákia 2:1 (2:0), reménykeltő győzelem az Európa-bajnok ellen!

1978.04.15.: „A Dobiášsal, Gőghgel, Nehodával, Panenkával (róla éppen a ’76-os Eb-n nevezték el azt a bizonyos büntetőrúgás-fajtát) felálló csehszlovákok ellen nagyszerű győzelmet arattunk a Népstadionban. Már az ötödik percben vezettünk egy öngóllal, amit Nyilasi a szünetig megduplázott, s már nem sokat számított, hogy a második félidőben szépíteni tudtak a vendégek”.

A másik lefoglalt meccspartnerrel közvetlenül a vb előtt találkozott a magyar csapat. Bárcsak ne találkozott volna, mert május 24-én a londoni Wembley-ben, ahogy apám lejegyezte: „A vb-ről kimaradt angolok 3:0-ás félidő után 4:1-es vereséget mértek a magyarokra! Még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul – mondta a kapitány”… „A Fradi csak a kilencedik lett az NB 1-ben, ahol az 1977/78-as idény aranyérmese a Dózsa”.

Búcsú Bozsik Józseftől (1925–1978)

A válogatott már elutazott az argentínai vb-helyszínre, amikor Magyarországon szomorú hírt közöltek a lapok: „Milliókat döbbentett meg a hír, meghalt Bozsik József, minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgója, a hajdani százszoros válogatott, az egyetemes futballsport kiemelkedő alakja”.

11. Labdarúgó-világbajnokság, Argentína (- ahol éppen egy katonai junta uralta az országot), 1978. június 1.-25.

„Már a sorsolás pillanatában tudni lehetett, hogy a magyaroknak nagyon nehéz dolguk lesz ezen a vb-n. A rendező Argentína, valamint két kiváló európai válogatott, Olaszország és Franciaország társaságában a legerősebb négyesbe kerültek”.Mi lehet még ennél is rosszabb? A házigazdák ellen játszani az első csoportmeccset! A Gujdár – Török (Martos), Kocsis, Kereki, Tóth, Csapó, Nyilasi, Pintér, Zombori, Törőcsik, Nagy felállításban pályára lépő magyar csapat számára jól kezdődött a találkozó. Csapó góljával vezetést szereztünk, de az argentinok fordítani tudtak: Argentína–Magyarország 2:1 (1:1), a hazaiakhoz húzó játékvezető a meccs végén kiállította Törőcsiket és Nyilasit!

A következő találkozón: Olaszország–Magyarország 3:1 (2:0), Tóth András 3:0 után szépített tizenegyesből – a második vereséggel gyakorlatilag elveszítettük az esélyt a továbbjutásra. Aztán az utolsó – már tét nélküli mérkőzésen – a szomorú magyar nemzeti tizenegy a franciáktól is kikapott: Franciaország–Magyarország 3:1 (3:1), gólszerzőnk Zombori.

Ez volt eddig az egyetlen világbajnoki torna, amelyről a magyar válogatott pont nélkül tért haza!

Odahaza komoly visszhangja volt felsőbb politikai (párt)körökben a kudarcnak. Nyilasit és Törőcsiket kizárták a válogatottból, Baróti Lajos szövetségi kapitány lemondott tisztségéről. Augusztus 20-án két dolog is történt, az egyik, hogy immár két gyertyát fújtam el a tortámon, a másik, pedig, hogy apu Fradija megnyerte a Magyar Népköztársaság Kupát.

A válogatott vesszőfutását jól jelzi, hogy az ősszel kezdődött Eb-selejtező első mérkőzésén csak négy Argentínát is megjárt játékos lépett pályára. Az új szövetségi kapitány Kovács Ferenc lett, akinek irányítása alatt kikaptunk Finnországban és Görögországban. Ismét egy csoportba kerülve a Szovjetunióval, ebben az esztendőben már csak egy találkozót játszott hazai környezetben a magyar válogatott, igaz, azt éppen a nagy baráti ország ellen:

Magyarország–Szovjetunió 2: 0 (1:0)

1978.10.11.: „Amikor felhangzott a mérkőzés végét jelentő hármas sípszó, és a Népstadion eredményhirdető tábláján az állt, hogy a magyar csapat győztesen fejezte be ezt a mérkőzést, a kapitány felállt a kispadról és az öltöző felé indult.

Az ott lévő csapzott, fáradt, de nagyon boldog focistáinknak megköszönte a játékot, a csatatér elcsendesedett, kihunytak a fények a lelátókon, s az örömittas szurkolók hazamentek”. Na, valahogy így történt. A gólokat Várady és Szokolai rúgták. Az esztendő végén Magyarország az utolsó helyről várja az Eb-selejtező újévi folytatását, majd ismét hó lepte el a zöld gyepszőnyegeket…

(Roberto)

Előző rész:
Édesapám naplója 1. 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább