A „Kertre fel!” kiáltás ugyan nem teljesen aktuális már, hisz alapvetően nem kora ősszel kezd bele az ember a kertépítésbe. Inkább úgy fogalmaznék most helyette, „Gyűjtögetésre fel!”, vagy „Befőzésre fel!”.
Egy városi lánytól talán mégsem annyira hiteles egy efféle kertimádó cikk, mégis bele kell kezdenem, mert a kiskertek iránti töretlen vágyam egyre csak nő és nő. Miért is lehet ez így?
– Elegem van a bolti megfestett, erőszakkal érlelt sz@rokból, Napocska simogatta gyümölcsöt és zöldséget szeretnék!
– A „csináld magad” híve vagyok, azaz mindig jobb, amit magadnak teremtesz meg/elő, nem készen veszed. Sok esetben miért is kéne bármit is megvenni?
– Egészségesebbek. Ezt nem kell magyaráznom, azt hiszem.
– A közös felelősségünk erősítése minden megművelt kert, termőföld. Ez pedig remek összetartó erő is. Egy a célük. Bármennyire is osztunk, szorzunk, a végén mindig egyetlen egy közös nevezőre jutunk. Amit persze minden élő ember máshogy fogalmazna – de ez természetes is.
A kert egy aktív csoda!
Mindenki áldott, aki a részese. Itt most főleg nem azokra gondolok, akik szépen lekövezték a területüket, vagy füvet ültettek, hogy könnyebbé tegyék a tereprendezést, hanem azokra, akik – bízva az áldásban, amit a megfelelő időjárás hozhat -, a legtöbb éltető, megtartó, erősítő zöldséget, gyümölcsöt, gabonát képesek megtermelni.
Le a kalappal azok előtt, akik ezt saját békéjükért, testük egészségesen tartásáért teszik, akik elhivatottak, akik még bíznak a természet kincseiben és a sorsukat a maguk kezébe véve igyekeznek, nem csak a saját, hanem az egész családjuk számára is a legjobbat előteremteni.
Kert híján én magam nem lehetek ilyen példamutató, de azt megtehetem, hogy a „mű” terményeket elkerülve olyan helyen vásároljam a magam zöldségeit, gyümölcseit, eltenni való friss finomságait, ahol ezen elvek alapján kereskednek. Akik nem csupán árusok, hanem ez az életük. Maga a föld.
Köszönöm, hogy vagytok! Köszönöm Nektek, hogy már legalább 80 liter paradicsomszósz, 20 liter lecsó, számos üveg savanyúság és szendvicskrém várja, hogy a hideg téli napokon újra napfényt csempésszen a dolgos hétköznapjainkba.
* * * Köszönöm, köszönjük! * * *
