A cikk megjelent a Klikk Out 2019/09. számában.
Fotók:
Horen
A mai lesz pontosan a 250. éjszakánk, amit együtt töltünk. Nem az, amikor ezt olvassátok, hanem az, amikor ezt írom. Matikából jó vagyok, ne tessetek velem kezdegetni!
Most biztos azt hiszitek, hogy erre készültem, és direkt így lőttem be, hogy majd ezt elsüthessem, pedig teringettét, itt essen le az összes körmöm, ha nem most adtam össze!
Persze Reni ennél még hárommal többet töltött a kislegényünkkel, ugye, a kórházban, karácsonykor és az azt megelőző két napon. Meg további kilenc hónapot, mikor még odabent gömbölyödött, szóval Anyucinak úgy egy kontinensnyi előnye van! Scheisse, ezt sose fogom behozni!
Nos, szóval maradjunk annál a 250-nél, amit együtt töltöttünk. Azért írom így, és nem úgy, hogy aludtunk, mert az nagy jóindulattal is csak délibáb. Ha azt kéne összeszámolnom, hányszor aludtunk együtt, akkor már 5000-nél járnék, legalább annyi szakaszra bomlik a fenti tétel. Szóval nyolc hónapunk elszelelt, nyolc óra alvásra sose telt – reagálná le a cselekményt József Attilánk.
Ha pedig visszalapozok az azóta készült 8 ezer fotó között az elsőkhöz, és mellé rakom azt a szilvás gombócot, aki most itt horpaszt mögöttem, akkor akár azt is hihetném, hogy ezeket valaki közben elcserélte. Esküszöm, én ovi óta nem változtam annyit, mint a kis törpénk idén. Nagyapjaként látta meg a napvilágot, majd Anyuci, aztán többé-kevésbé Apuci lett (látnátok most a dagadó mellkasom!).
Amikor Roki velem van, olyan távolinak tűnik, mikor még újszülöttnek nézett ki, viszont szinte karnyújtásnyira van ugyanez az emlékeimben. Egy csöppnyi krumplibogárként domborult a mellkasomon. Abból a 250 éjszakából akadt néhány, amikor egyszerűen így aludtunk el. Olyan pici volt, mint a horgolt rókája, és olyan védtelen, mint egy gyöngyvirág.
A tenyerem elfért az egész testén, ő maga pedig tetőtől talpig a vánkosomon. Lábacskái, mint egy levelibékáé, karocskái pedig olyan kis maszatoló praclik voltak.
Aztán Roki 5 hónapos korára tulajdonképpen elérte mai súlyának 90 százalékát, akkoriban azonban még mindig csak egy kisbabánk volt, hiszen távolról sem tartozott a hatáskörébe annyi minden, mint ma, mikor már tornyosulnak előtte a saját maga elé kitűzött, véget nem érő teendők:
1. Kitapogatni és megmasszírozni Anyuci és Apuci összes belső szervét!
2. Leellenőrizni, megfelelő állapotban van-e a radiátor (nemhogy nekem októberben fog beütni a ménkű)!
3. Utánajárni, hová rejtették a mobilokat!
4. Szemügyre venni a tévé alatti könyvespolcok kínálatát!
5. Kinyomozni, mi van a könyvek mögött!
6. Leellenőrizni, Anyuci azokat a rucijaimat és pelusaimat mossa-e a mosógépben, amiket szeretnék másnap felvenni!
7. Megvizsgálni, milyen alapelvek mentén működik a mosogatógép!
8. Tanulmányozni, milyen tempóval tudok közlekedni csempén, illetve parkettán!
9. Kifürkészni, a cicák kaptak-e eleget enni!
10. Kipuhatolózni, vajon mit csinál Apuci a legkisebb helyiségünkben azon a fehér széken!
11. Górcső alá venni a papucsok elemi összetételét!
12. Felülvizsgálni a szék- és asztallábak szilárdságát!
13. Megakadályozni, hogy Apuci nyomkodja azokat a billentyűket!
14. Utánanézni, van-e olyan tárgy a kanapén, ami a földre való (mindig van)!
15. Meggátolni, hogy megmossák a hónaljamat!
16. Lemérni, gyorsabban érek-e a vénuszfodorkához, mint Anyuci hozzám!
17. Kinyomozni, bök-e a fenyő, vagy csak mondják!
18. Figyelemmel kísérni, mi folyik a konyhapulton!
19. Kikérni magamnak, hogy nem látom!
20. Felkéredzkedni Apuci karjára!
Most mondjátok meg, melyikünknek van ennyi dolga? És ez még csak az első oldal, a többit meg se mutatom!
Minden mozdulatával céltudatosan törekszik valamire, és nem pusztán költőien beleóbégat az univerzumba. Olyan agyafúrt, mint egy mosómedve, szinte látom magam előtt, ahogy a hírhedt mémben ő nyúl be a házi kedvencek lengőajtóján a lábtörlőért.
Huncut – mint az anyja – hiszen szinte a homlokára van írva, hogy tudja, nem tépjük a hajat, mégis megrángatja, és mikor szúrós tekintettel rápillantasz, ő majdhogynem fütyörészve elfordul, mint akinek semmi köze az egészhez.
Torkos – mint az apja – hiszen úgy markolja az ételt válogatás nélkül, mintha nem lenne holnap. Azzal meg ne is foglalkozzunk, hogy nagyobb pusztítást végez közben, mint a texasi láncfűrészes.
Úgy rugdalózik mosolyogva, mikor meglát, hogy azzal Demjén Rózsi jégszívét is pikpakk felolvasztja. Akarata, szándékai vannak, kíváncsi és érzelmeket viszonoz, tükröz.
Ez lehet az a stádium, amit később egy szülő vissza szeretne kapni, és nekem is számtalanszor eszembe jut, hogy Rokink aktuális helyzete nagyon pillanatnyi, közben megkönnyezem, ahogy mellettem alszik – hol a hátán, hol az oldalán, hol keresztben, átlósan, széttárt karokkal, csücsörítő szájjal.
Rögzítem, ahogy a folyosó végén mászva menekülőre fogja, mikor csimpánzként négykézláb utána eredek (nem röhög). Meglepem egy kukuccsal, mikor elbújok előle egy kendő alá és ő leleplez. Megpörgetem előtte a fakorongokat, hogy láthassam, mennyire vehemensen veti rájuk magát, hogy ő is eldobhassa és zöröghessen velük (majd egyszer biztos megbánom). Apum felfedezése nyomán csuklok neki, mert attól olyan eszeveszettül cuki módon kacag.
Halmozzuk az apró, de meghatározó élményeket, emlékképeket vele, mert hamarabb megszűnik ez az állapot, minthogy lejárna a tejföl a hűtőben. Ezekkel a pillanatokkal kell kezdenünk valamit, mert az a rohadt idő csak telik, kislegényünkből hirtelen nagyfiú lesz, és akkor mégis kivel fogok itthon majomkodni?!
Az előző részek:
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
15. „Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
16. Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
17. Fordulj, Róka, csosszantóra!
18. Leesett
19. Ami egykor hidegen hagyott, most majd’ felrobbant!
20. Alig vártuk, hogy eljöjjön ez a nap!
22. Anyu(ci)róka
25. Ez itt a keeert – avagy udvari bolondozásaink!
26. Ha etetni akarod a kicsit, előbb ezt olvasd el!
