Fotók: Horen
Instagram: @rokkorokush
Gondolhatjátok, na, itt is lassan elfogy a kreativitás, jönnek a folytatáso k. Aztán legyintetek, pattogtattok némi kukoricát, és uzsgyi olvasni!
De hát hogy a jó életbe meséljem el a technológia olyan vívmányának bevezetését a mindennapjainkba, amiről a Libero- meg Pampers-marketing, na meg a hírhedt memóriám szinte elhitette, hogy soha nem is létezett, ha nem annak folytatásaként, amiből kicsírázott?!
Ami a kisbabakoromat illeti, nem igazán emlékszem az égvilágon semmire. Ami viszont a korabeli mosható pelenkákat, azokról már az anyum oldaláról majdnem legidősebb unokatesó, azaz seriffhelyettes lévén rémlik valami. Nagyjából annyi, hogy a széleik már fodrosak voltak, és ha egy picit megfeszítettük, át lehetett látni rajtuk. Ez mai szemmel olyan elavultnak tűnik, mint egy gyufaskatulya (hohó, és mégis mindig visszatérünk hozzá!), holott a kaki-pisikezelési technológia történetében már olyan vívmány lehet, mint a számítástechnikában az Apple II.
Na, ha azokhoz képest vesszük a maiakat, akkor elsőre már csaknem legyőzhetetlen kakitankoknak tűnnek, melyekbe már csak az internet, a talajfűtés, meg egy komposztáló nincs bevezetve, de ki tudja, talán majd mire jön az unoka!
Szóval augusztusban előbújt belőlünk e téren is az ökoszülő, és miután gyakorlatilag hetente két zsák gusztustalan pelushernyót cipeltem el az e célt szolgáló tárolónkból a kukaketrecig, miközben egyszerre sűrűsödött és ritkult benne a barna tartalom (ez úgy jön ki, hogy ritkult az export, mint a komcsiban, de az legalább már nem permet, hanem pástétom volt!), Reniben felötlött, hogy talán most lenne itt az ideje kipróbálni a mosható pelenkát.
El is olvasta az internetet, offline is kaptunk róla némi prót és kontrát – nehéz kiszorozni, hogy az ökolábnyomunk a bonyolultabb előállítása miatt és a folytonos mosással csökken-e, de az tény, hogy nem termelünk vele akkora szeméthalmot, amit még az unokáink is látni fognak. Aztán gondoltuk, ha tényleg elég hosszú ideig tűrik a hadviselést, akkor azért csak elégedett lesz földanyánk is az ittlétünkkel!
„A segglyukam ugyanolyan keményen dolgozik az életben maradásomon, mint az agyam” – mondhatná ez alapján Rokink Mark Watney-hoz, A marsi c. príma, Andy Weir által írt sci-fi regény (filmen az egészen kreatív Mentőexpedíció címet kapta) főhőséhez hasonlóan, noha egészen más kontextusban!
Aztán leszállíttattuk a technológiát, megjöttek és felsorakoztak a Pelenka-Transforminátorok! Mint egy valódi folytatásos sztoriban, a történet elején hibátlan külső, karcolás- és foltmentes, éles bevetést óhajtó harci eszköz, melynek egyre izmosodó ellenfelünket kell magához szorítania.
Merthogy az ellenség se csücsült a fenekén (haha, ez hogy illik ide!), hanem keményen melózott magán. Lefordítom a folytatásos sztorim nyelvére: emlékeztek még az első Jurassic Parkra? Na, ott elég volt egy T-rex meg néhány nyápic velociraptor. És az utolsókra? Bemutatkozott a kitalált gigahústorony, az Indominus Rex, meg az olyan galaktikus krokodilcápa, mint a Mosasaurus.
Sose legyen kevesebb tökük az alkotóknak, és akkor legközelebb egy crossoverben bolygózabáló dínókkal szállhat szembe mondjuk Optimus fővezér meg az Űrdongó. Mire ez megtörténik, ahogy Rokinkat ismerjük, addigra hordozható latrinánkban is parádés szereposztás várható a szörnyek terén!
Írtam ugye nemrég, hogy hozzátáplálunk, és „kíváncsi volnék, hogy valamit le is visz-e a nyál Rókusunk torkán, vagy mindent végül én és a talajbaktériumaink fogyasztanak el”. A nagy büdös helyzet 2-ben ugyanis ez a két történet ér össze.
Már nemcsak az anyatej emészthetetlen maradékait küldi harcba főellenségünk, Bél Flóra, hanem erősítésként csatlakozott a kert meg a bolt különleges elit alakulata is.
Nemrég meg is jöttek az első bizonyítékok arról, hogy Rokink valóban eszik! Amikor ugyanis az egyik nap felnyitottuk az emésztőgödör fedelét, a produktumban ott dagonyázott néhány darab kukorica! Érkeznek egyszersmind újabb, noha azonosíthatatlan, de páratlan illatrétegek is, de hát ízekben gazdag augusztusunk és szeptemberünk volt, na!
Ami pedig a mosipelust illeti, hiába a patinás, többrétegű páncélzat, éjjeliőrként egyrészt egyelőre alkalmatlan, a Rokinkból éjszaka kilopakodó pisimennyiség vagy az általa applikált fekvőhelyzet kifogott rajta, így maradtunk egyelőre a régi, eldobható peluspajtásunknál, másrészt nincs az a kakifogó (ez a mosipelus 1-2-szer szintén mosható, de egyébként egyetlen eldobható része), ami fel bírja tartóztatni azt a szőnyegbombázást, ami időnként odabent mehet.
Ugyanakkor gyorsan tegyem hozzá, hogy távolról sem olyan bonyolult és gusztustalan a használata, mint amilyennek mondjuk tavaly ilyenkor tűnt, mikor Rokira várva még mi is rimánkodva mondtuk földanyunak, hogy ígérjük, tiszta egyesek leszünk környezetből, de hadd ne kelljen nekünk lemosnunk ezt a gyalázatot!
A történet tetőpontjának ugyanis értelemszerűen a végső ütközetnek kellene lennie, ami már Anyuci vagy Apuci és a barna hadtest java között zajlik a mosdóban. De nem az, mert semmi sem vérfagyasztóbb, mint a látvány, ami akkor fogad, mikor felnyílik a tépőzár. És a tudat, hogy a Te husigombócodnak ilyen példátlanul acélos muníciója van!
Sztorink vége tehát az, hogy a gonoszt lesitteljük a lefolyóba, a pelus beül egy masszázsra a mósomasába, mi pedig fokozódó környezetbarátságunktól is egy kicsit büszkébben lovagolunk bele a napkeltébe. Merthogy az ilyen csúcsmeccsek ideje gyakran reggel jön el. Tiszta apja!
Az előző részek:
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
15. „Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
16. Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
17. Fordulj, Róka, csosszantóra!
18. Leesett
19. Ami egykor hidegen hagyott, most majd’ felrobbant!
20. Alig vártuk, hogy eljöjjön ez a nap!
22. Anyu(ci)róka
25. Ez itt a keeert – avagy udvari bolondozásaink!
26. Ha etetni akarod a kicsit, előbb ezt olvasd el!
27. Mikor lett a kisbabánkból kislegény?
