Az interjú megjelenik a Klikk Out 2019/10. számában.
Fotók: Ugróczky István
Van néhány dolog a mindennapi vándorcirkusz életünkben a Fiúkkal, amik nélkül nem indulhatunk el a nagyvilágba. Egy vagy sok színes kisautó, random begyűjtött kavics/csigaház/faág az út széléről és a GLAMOUR együttes gyerekcédéje. Kár lenne tagadni, mi is rajongók vagyunk. A tízórás olaszországi utunk után nyomatékosan kértem őket, hogy követeljük a második cédét, mely meg is született néhány hónappal ezelőtt. Az új hanghordozó megjelenéséről, a családi élet összehangolásáról és emlékezetes pillanatokról faggattam Fucsek Kiss Veronikát, az együttes énekesnőjét.
A zenekar eredetileg felnőttek szórakoztatására alakult, aztán a fiatok születése után a gyerekműsor lett a fő profilotok. Ezek szerint ő inspirál titeket leginkább?
Így van, ő és a többi gyerek inspirál minket. A koncertjeink által fokozatosan kialakult bennünk egy kép, hogy milyennek is kell lennie egy GLAMOUR gyermekkoncertnek. Általában az érzéseink vezetnek minket ezen a téren. Figyelünk arra, mi az, ami igazán tetszik a közönségnek. Elsősorban az a fontos, hogy egymásra hangolódjunk a hallgatósággal. A kisfiunk az, akin legelőször teszteljük a dalokat.
Fantasztikus érzés, hogy együtt, egy családként a színpadon élhetjük át ezeket a csodás pillanatokat. Nekünk a család a biztonságot, melegséget, szeretetet és örömet jelenti. Pont ezeket az érzéseket próbáljuk a színpadra vetíteni a koncertjeink során.
Hatalmas segítség, hogy olyan ember áll melletted, akire mindig számíthatsz. Gyakran egy pillantásból vagy egy szóból tudjuk, mit szeretne a másik. Ez egy fontos szempont, hiszen mi sokat improvizálunk a koncertjeinken, a dalokat ugyanis élő kísérettel adjuk elő.
Kiknek jobb játszani: gyerekeknek vagy felnőtteknek?
A gyerekeknek és a felnőtteknek is örömmel játszunk. Mindkét szituáció más. A gyermekközönség a legcsodálatosabb és leghálásabb, mert tőlük azonnali visszaigazolást kap az előadó. A gyerekek őszinték és rögtön kimutatják az érzéseiket, és mi ebből táplálkozunk a koncerteken. Bármilyen fáradtak is vagyunk, egy gyermekkoncert teljesen feltölt minket energiával és boldogsággal. A felnőtteknek több idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak, de ez érthető egyrészt, mert ezek az alkalmak, például egy esküvő, azért komolyabb hangvételűek.
Mindig azt a pontot várjuk, amikor már mindenki önfeledten bulizik velünk. Az a legfontosabb, hogy egy énekes érzéseket tudjon közvetíteni a közönségének az aktuális dallal, de a tekintetével és magával a lényével is. Ha ez sikerül, akkor vagyunk elégedettek, legyen a hallgató gyermek vagy felnőtt.
Felemelő és még mindig hihetetlen érzés számunkra, amikor gyermek és felnőtt együtt énekli velünk a szerzeményeinket. Gyakorló szülőkként tudjuk, milyen fontos a közös élmény a gyermekünkkel. Egyébként most éppen egy új műsoron dolgozunk, amely a felnőtt közönséget célozza meg.
A beszélgetés apropója lehetne akár a második CD-tek megjelenése is. Milyen volt a munkafolyamat?
Az első lemezünk 2017 decemberében jelent meg. Nagyon örültünk az első lemez sikerének. Nagyon sok szülő kérte már a folytatást, ami 2019 augusztusában jelent meg.
Valójában a második lemezünkre rákerült az összes szerzeményünk, ami 2018-ban és 2019-ben született. A lemezt úgy tudnám jellemezni, hogy egy igazi stíluskavalkád, színes mint a szivárvány. Hallhatók rajta dalok beat, disco, rock and roll, polka, latin és népies stílusban.
A saját szerzemények mellett népdal és versfeldolgozások is szerepelnek rajta. A lemez dalai ünnepekhez és évszakokhoz kötődnek. A lemez címadó dala a Barátkozó című szerzeményünk. A cím azt jelzi, hogy a több száz koncert alatt sok kis és nagy barátra tettünk szert.
Ennyi évvel a hátatok mögött biztosan összegyűlt pár emlékezetes koncert…
Hát, igen, volt sok emlékezetes pillanat. A spontán csoportos gyermeköleléseknek mindig nagyon örülünk. De ha ki kellene emelnem néhány pillanatot, akkor nagyon megható számunkra, amikor a gyerekek saját készítésű apró ajándékkal lepnek meg minket. Akkor is elérzékenyültünk, amikor egy kislány szülinapi zsúrján, ahol felléptünk, megpillantottuk a fényképes szülinapi tortát, amin mi voltunk a kislánnyal. A közös fotó az egyik régebbi koncertünkön készült. Szintén nagy ajándék, amikor úgy énekli velünk a közönség a saját szerzeményeinket, hogy már szinte túlénekelnek minket.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer gyerekdalokat fogok írni. A dalaink valószínűleg közvetíteni tudják a gyerekek felé azt a szeretetet, amivel íródtak, talán ez lehet a siker egyik kulcsa.
Egyébként azért kezdtem írni saját dalokat, mert az átvett dalokban nem találtam önmagam, és azt, amire úgy gondoltam, szükség van. Örök élmény marad számunkra az is, amikor bálban vagy esküvőn a felnőtt hallgatóság kérte tőlünk, hogy énekeljük el a Fociláz című dalunkat. Meglepő és fantasztikus érzés volt!
Gondolom, a családi életetek kicsit eltér az átlagostól. Hogy néz ki egy hetetek?
Mindkettőnknek megvan a civil munkája, úgyhogy a hétfő nekünk is munkával, oviba szaladással kezdődik. Munka után jöhet az esetleges gyakorlás, stúdiózás, dalok hangszerelése, a sok beérkező meghívás leegyeztetése. Ha épp szeretnénk új fotókat pl. új műsorhoz, fénysebességgel elszaladunk fotózkodni Csóka Csillához, akinek ezúton is köszönjük, hogy mindig beszorít minket a sűrű határidőnaplójába. Ehhez hozzájönnek még a háziasszonyi teendőim, és a játék Lacikával, a kisfiunkkal ovi után. Előfordul olykor, hogy még hétköznap is elmegyünk fellépni, ha épp oviról vagy iskoláról van szó.
De próbálunk minden percet kihasználni, hogy minél több időt tudjunk tölteni a kisfiunkkal. Viszont ez az életstílus megvalósíthatatlan lenne a nagyszülők segítsége nélkül, akikre mindig számíthatunk. Már lassan órarendet írhatunk nekik. Éjjelre aztán marad a reklámanyag-szerkesztés, készítés vagy szövegtanulás ill. írás, ha éppen nem alszom el a gyerkőc mellett…
A hétvége általában eléggé zűrös. Van úgy, hogy egy nap 4 koncertünk van, este pedig zenélés. Még vasárnap is gyakran koncertezünk. Hál’ istennek azért akad egy-egy szabad hétvége, akkor általában együtt lazítunk vagy kirándulunk. Dalokat nem egyszer főzés vagy takarítás közben írtam, vagy éppen játék közben, ha akkor jött az ihlet. Ilyenkor gyorsan feléneklem a telefonomra, majd jön a hangszerelés Lacival. A gyakorlás a gyerkőc mellett néha kész káosz, mert szereti átvenni az irányítást. Az elején még megelégszik a saját játék szintetizátorával és mikrofonjával, de kis idő után már az igazin játszik… Ilyenkor megint a nagyszülők jönnek a képbe. Szóval komoly szervezést igényel, hogy mindenre jusson idő. De nagyon igyekszünk, és megéri a fáradságot, ha elégedetten, boldog szívvel és szép emlékekkel térünk haza a koncertekről.
