A cikk megjelent a Klikk Out 2019/10. számában.
A francia technofantom első nagylemezét jelentette meg. Ő tulajdonképpen már azt a Z generációt képviseli a maga huszonegynéhány évével, amely a 2000-es években cseperedett fel, és a 2010-es években érett zenehallgatóvá, világértővé, vagy nem értővé.
I HATE MODELS – L’ÂGE DES MÉTAMORPHOSES
♥♥♥♥
Jelen: Eternity Is Burning, You Arer Not Alone, Crossing The Mirror, Sexual Tension, Those Shiny Razor Blades.
Múlt: Cyanure Dance, Sorrows Of The Moon, Walpurgis Night, State Of Control.
Mert épphogy ez utóbbi momentum, ami afelé hajt valakit, hogy olyan pusztításhoz nyúljon, mint amit I Hate Models is hagy maga után.
A kietlen ipari, melankolikus techno helyenként melódiafoszlányokkal kecsegtet, mintha kivezetne a fémes, rozsdás, nyirkos valóságából, de csak azért, hogy aztán izomból sújtson oda és pusztítson. Ez nem a csúcshangulat, hanem inkább a magányos hajnal, amikor már több a szemét körülötted, mint az ember, feljött a nap, és hamarosan izzadtan és koszosan, de valahova el kell ballagni. Ebből nehéz magadhoz térni.
HALLGASD MEG: