NYITÓKÉP: FEKETE NÁNDOR ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE
Eddig úgy gondoltam, egy mérkőzést kétféleképpen lehet értékelni, pozitívan és negatívan. Aztán jött ez a mostani, ami után igazából tanácstalan lettem. Szakmai szempontból nem tudom, érzelmileg pedig nem szeretném – ez volt az első gondolatom, s ha mégis írnom kéne valamit, bizonyára eltolom majd olyan irányba, ahol kevésbé nyúlok bele kényes témákba. Nem történt tragédia, még a helyezésünket is megtartottuk a táblázaton, mégis engedtessék meg nekem pár gondolat a keleti végekről.
Nincs felmagasztalás, sem földbe döngölés, ez a teljesítmény egyszerűen értékelhetetlen. Voltak nagy győzelmeink, melyek után ódákat zengtek a hozzáértők, na meg vereségek, helyénvaló kritikával, kétes játékvezetői ítéletekkel. Nagymihályban érthetetlenül bealudtunk, ennek következménye mindenki előtt ismeretes. Az első tíz perc után szimplán visszafeküdtünk szunyókálni, és csak a spori szünetet jelző sípszójára ocsúdtunk fel, ám ekkor már késő volt. Mi történt vajon? Közel van Csernobil?
Ilyenkor mit csinál a tehetetlen szurkoló? Keresi az okokat, hiányolja a cserét, összeesküvéselméletet sző, vagy kimegy a konyhába hagymát metélni, hogy úgy tűnjön, könnyezik.
Kissé ironikusan, egy masszává gyúrva, tömören közli a világgal, hogy bele kéne nyúlni a meccsbe, mert a visszafordíthatatlan reakció kis szerencsével még megállítható. Bármily’ dilettáns a zöldfülű atomfizikus, legnagyobb ellensége a tétlenség, lecsapni a szelepeket, kiengedni a nyomást nem csak javallott, de életmentő is.
Nem vagyok atomfizikus, edző meg pláne, még a villamosáramtól is irtózok, mivel a feszültséget tapintani elég bonyolult szituációt idézhet elő. Pillanatnyi rövidzárlat? – szép ez a magyar nyelv. De ha a belső védőm összehoz pár gólt, meg egy „tizit” lehozom zuhanyozni. Csak kit rakok fel ilyen „rövid” kispadról? A vizet legalább látni, ha csepeg a csap…
Elnézést, nem tudtunk a buszos afférról, de ha tudtunk volna, akkor meg pláne lehozom! Sajnálom.
Ennyi volna a gondolatmenetem, anélkül, hogy bárkit is szidjak. A második félidőt szinte külső szemlélőként néztük végig, haláli nyugalommal, nem is volt más választásunk. Kikapcsolni a készüléket olyan cserbenhagyós történet lett volna, és ha megteszem, a következő győzelemnek nem tudnék maradéktalanul örülni. Mert ugye lesznek még győzelmek, lesz még szőlő és lágy kenyér is.
És ha a győzelmet megéljük, a vereség elől sem futamodhatunk meg. Bár 5letem sincs, mi okozta ezt a mostanit, és ez elég gáz. Apropó gáz, még azt is érezni, ha szivárog… Fel a fejjel! Jön a Nyitra, verni kell, mint jég a határt!
Csak a DAC! Ennyi!
(Roberto)
