Karácsony tájékán megszaporodnak a jótékonysági rendezvények, sokkal több adakozási lehetőség kerül az ember látóterébe, mint az év többi napján. A karácsonyi várakozás intenzívebben sarkall minket arra, hogy jót tegyünk másokkal. Nagyon sokan vannak olyanok is, akik egész évben a szabadidejükben, a munkahelyi teendők mellett azzal foglalatoskodnak, hogy mások életét szebbé és élhetőbbé tegyék. Két ember, Bindics László és Janits Erzsébet mesélt arról, az élet mely területén kezdtek el segíteni és kiknek.
Mesélj, kérlek, a Mindennapi Hősök elnevezésű projektedről?
Bindics László: Még 2016-ban a karácsonyi ünnepek előtt kezdtünk el gondolkodni párommal, Ágival azon, hogy a gyermekkorunkból megmaradt játékainkat, ruháinkat adományozzuk el valamilyen gyerekotthonnak, rászoruló gyerekeknek, akár felnőtteknek is. Összegyűjtöttük, amink volt és a gútai gyerekotthonnak ajándékoztuk. Itt volt az a pillanat, mikor rájöttünk, hogy milyen jó is adni. Láttuk a sok árva kisgyermek csillogó, kíváncsi tekintetét. Nagy ajándék volt mindezt átélni. Valójában ekkor döntöttem el, hogy szeretnék valami hasznosat, valami értékeset teremteni mások számára. Innen jött a Mindennapi Hősök ötlete, ami lényegében arról szól, hogy ösztönözzük a felvidéki gyerekeket, iskolákat, szülőket, hogy megmaradjunk dél-szlovákiai magyaroknak. Kitartó munkával elértük, hogy jelenleg 11 alapiskolával működünk együtt a dunaszerdahelyi járásban. Nagy örömünkre pozitív volt a fogadtatás mind a tanárok, mind a diákok, szülők részéről.
A kezdeményezés a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az adott iskola kitüntetéssel végzett vagy valamilyen versenyen sikeresen szereplő tanulóinak neve felkerül egy táblára, gravírozott kitüntetések formájában. Az év végén a kitüntetést hazavihetik, és remélhetőleg örök emlék marad számukra.
Nem titkolt célja a programnak a magyar tannyelvű intézmények támogatása. Te miért fogod magyar iskolába íratni gyermekedet, ha egyszer arra kerül sor?
B. L.: Fontosnak tartom, hogy a kisfiam felvidéki magyarnak érezze magát, hogy a magyar nyelvet tudja, a magyar történelemről tanuljon, magyar költőktől, íróktól olvasson. Természetesen támogatni fogom abban, hogy tanuljon meg szlovákul is, de ugyanúgy megemlíthetem az angol nyelv szükségességét is, amely szintén fontos tényezője annak, hogy tudjon majd érvényesülni az életben.
Ha pár mondatban kellene elmondanod, miért is érdemes önzetlenül segíteni, mit mondanál el?
B. L.: Miért érdemes adni? Mert sokkal többet kapsz vissza, mint amennyit adsz. Ezt a mai társadalom sajnos már elfelejtette, nem ilyen világot élünk. De mindenkinek csak javasolni tudom, hogy próbáljon meg a mindennapi életébe belecsempészni egy kis jótékonyságot, jócselekedetet és látni fogja a pozitív változásokat. Egy idő után sokkal jobban fogja magát érezni, felszabadultabb, vidámabb és boldogabb lesz. Tessék csak kipróbálni!
Hogyan indult a családok megsegítése?
Janits Erzsébet: Az egész évekkel ezelőtt kezdődött, november 17-e környékén, amikor is a koraszülöttek világnapja van. Olvastam egy külföldi kezdeményezésről, mely során az újszülöttek az inkubátorba kis horgolt polipokat kaptak. A babáknál helyettesítik a kontaktust a külvilággal, a szüleiknek enyhítik a csövek komorságának látványát. A gyermekeim már felnőttek, felszabadult több időm, ezért ők is motiváltak valamiféle hobbikeresésre. Olyat szerettem volna, ami egyben hasznos is.
Én magam is kézimunkázok, nagyon jó levezetés a számok után, ugyanis pénzügyi szakterületen dolgozom több mint tíz éve. Elsőként olyan ügyfeleimet ajándékoztam meg polippal, akiknél épp kisbaba született. Folyamatosan kaptam az anyukáktól az örömteli képeket és híreket, hogy nem hitték volna, hogy ilyen jó hatással lesz a baba nyugalmára. Végül ezen felbátorodva megszólítottam az érsekújvári kórház koraszülött osztályát, akik nagyon kedvesen fogadták az ötletet. Elmondták, hogy polipokon kívül még nagyon örülnének a mesefigurás lepedőknek, vánkosoknak. Ebből jött a következő ötlet, hogy kialakítsunk egy „meseszobát“ a gyerekeknek, mindenféle szép, színes kiegészítőkkel. Mindez akkor a nagymegyeri nyugdíjasklub segítségével sikerült.
Nagy hálával és köszönettel tartozom Lőrincz Juditkának, akinek a vezetése és támogatása nélkül ez nem jöhetett volna létre, és persze köszönet jár minden hölgynek, aki a varrásban segített. Velük már a következő évre is sok tervünk van.
Közben folyamatosan további kórházakat szólítok meg, hogy célzottan tudjunk segíteni és olyan dolgokkal támogatni őket, amelyre nincs keret, viszont sokat segít a kis betegeknek és szüleiknek az ott töltött napokat szebbé varázsolni. Így a gyógyuláshoz kicsit mi is hozzájárulunk – a szebb környezettel és egy kis baráttal, horgolt polipocskával.
Vannak, akik nem értik, miért teszem. Sok energiámat emészti fel a szervezés, kapcsolatépítés, vagy a felkeresése azoknak, akik hajlandóak a szabadidejükben segédkezni. Tudnak varrni, kötni vagy horgolni. Szerencsére az én alvásigényem kicsi, ezért éjszakánként én is horgolom és kötöm a kis ajándékokat. Kapni jó, viszont adni sokkal jobb! És ez nem egy üres mondat. Ezt már többször is megtapasztaltam a saját bőrömön.
Sok családdal van kapcsolatban, támogatja, segíti őket. Mik a leggyakoribb problémák, amelyekkel ezek a családok küzdenek?
J. E.: Egyértelműen az anyagi nélkülözés az, amellyel a leggyakrabban küzdenek a családok. Amikor egy új tag érkezik a családba, megnőnek a kiadások, a szülőknek hirtelen több változás áll be az életükben, s mintha mindezért még büntetve is volnának, az anyagi juttatások csökkennek.
Arról már nem is beszélve, ha a baba koraszülött vagy valamilyen betegséggel születik, esetleg fogyatékossággal, az sok családot nemcsak pszichikailag visel meg, hanem anyagilag is. A speciális igényű gyerek még több kiadással jár, például rehabilitáció, speciális orvosok, drágább kezelések szükségesek. Több családot ismerek, ahol az anyuka már nem tud visszamenni dolgozni, mert állandó ápolásra szorul a gyermek, egy fizetésből éldegélnek, s nem ritka az sem, hogy közben hatalmas adósságokat halmoznak fel.
Miért érdemes jótékonykodni?
J. E.: Aki segít, az annyit segít, amennyi neki jól esik, és amennyit meg tud magának engedni anyagilag és időbelileg is. Viszont akinek segít, annak ez akár egy sorsfordító pillanat is lehet. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítségre szoruljon, ezért érdemes azokon segíteni, akiknek épp akkor más lapokat osztott az élet.
