Örömmel adjuk hírül, hogy 2019. november 15-én, 17 óra 30 perckor megszületett gyermekünk, a Puskás Aréna. Magassága 50,7 méter, hossza 316,5 méter. Ő is és az őt éltető szurkolók is jól vannak. Akár így is a világ tudtára adhatta volna az MLSZ sajtóosztálya az örömhírt, melyre évek óta vártunk.
Az írás megjelent a Klikkout 2019/12. számában.
Fotók: Gocoň Péter
Egyszeri alkalom
Mindössze egy alkalommal jártam korábban a most teljesen újjáépített Puskás Arénában. Az egy 2013. március 22-én, velőtrázó hidegben, zárt kapuk mögött lejátszott 2:2-es döntetlen volt a románok ellen. Világbajnoki selejtező, melyre csak az újságírókat engedték be. A 92. percig 2:1-re vezettünk, majd a rájátszás pillanataiban jött Alexandru, és egalizált.
A lelátókon csak azért nem lett néma csend, mert azok amúgy is végig üresen tátongtak. Egy büntetés miatt a szurkolók az utcára szorultak, onnan szurkolták végig a meccset.
Távozáskor a stadion omladozó betonlépcsőin lépdesve azon gondolkodtam, eljön-e még valaha az az idő, amikor teltházas meccset rendeznek majd ugyanitt.
Egy hónappal ezt követően pedig megszületett egy kormányhatározat, amely az akkor 60 éves építményt építésztörténeti és városképi szempontból értékes karakterelemeinek megtartása és megújítása mellett, ill. azok szerves beépítésével egy 21. századi legmagasabb igényszintű stadion felépítését irányozta elő.
Az ősök nagy csarnoka
A régi Puskásban 2014. július 24-én játszották az utolsó futballmérkőzést: a Ferencváros 2:1-re kikapott a horvát Rijekától az Európa-liga selejtezőben. Abban az évben augusztusban átadták a zöld-fehérek új stadionját, a Groupama Arénát, amely a válogatott első számú otthona volt – mostanáig. Az Uruguay elleni stadionavatóra szóló sajtóakkreditáció két nappal a meccs előtt landolt a virtuális postaládámban.
Egészen addig tartott a gyermeki izgalom, hogy bejutok-e egyáltalán, mert a rendes jegyeket – ahogy azt előre borítékolható volt – pillanatokon belül elkapkodták. A vonatjegyet előző este megvettem: 403-as vagon, 116-os szék, 2. kocsiosztály. A kabin tele volt, hatan ültünk benne, abból öten a meccsre tartottunk. Csupán egy harmincas évei végén járó copfos pasas ült unottan, néha-néha belelapozva Hamvas Béla Az ősök nagy csarnoka III. című művébe. A többiek söröztek, s közben ők is a nagy csarnokban, az egykori Népstadionban megvívott csatákra és az ősökre, Puskásra, Albert Flóriánra, Détárira és a többiekre emlékeztek nosztalgiával.
Parkolni tilos
Jóval a kapunyitás előtt érkeztem a Keleti-pályaudvartól az Istvánmezei útra, ahol a sajtóbejárat volt. A beengedésig eltelt holt időben a húsz méterenként felállt rendőrök közt sétáltam, felettünk helikopter körözött, ötpercenként megszólalt egy sziréna. Az egyik villogó autóban Pintér Sándor belügyminiszter érkezett, kisvártatva pedig begurult az a fekete Volkswagen furgon is, amely Orbán Viktor kedvenc személyszállítója. A stadion körüli utcákat teljesen forgalommentesítették, az ottlakókat a parkolóautomatákra kifüggesztett felirat figyelmeztette, hogy a stadionavató napján mikor és hol nem parkolhatnak autóikkal.
Négy órakor megnyitották a kapukat, a sajtóbejáratnál már ott várakozott a legendás rádióriporter, Novotny Zoltán. A sárgamellényes beengedőembernek azonban szemmel láthatóan fogalma sem volt róla, ki várakozik előtte bebocsátásra, ezért egykedvűen kérdezte a magyar rádiótörténelem egyik ikonikus alakjának nevét.
Lenyűgöző látvány
Büszkeség – eltekintve attól, milyen helyet foglal el a magyar labdarúgás a világ futballjában, figyelmen kívül hagyva a klubcsapatok nemzetközi porondon nyújtott teljesítményét, az NB1-es mérkőzések alacsony látogatottságát, az aréna kapujában állva mégis ez a szó jutott eszembe a leggyakrabban.
A kívülről piros-fehér-zöld fényekkel megvilágított stadion belülről is káprázatos. A lelátók tagolását tekintve leginkább a müncheni Allianz Arénához hasonlítható, azok közül a stadionok közül, melyekben eddig jártam.
Ennek ellenére mégis egyedi látványt nyújt, és a sajtókiszolgálást tekintve is a legmagasabb nemzetközi sztenderdeknek felel meg.
Ezekre a jövő nyáron, az Európa-bajnokság budapesti mérkőzésein biztosan szükség is lesz: a 180 munkahellyel, csomagmegőrzővel felszerelt sajtódolgozó-szoba, a tolmácsfülkékkel, rádióstúdiókkal ellátott, élőben kapcsolható sajtótájékoztató-terem, a harmadik szinten, középen elhelyezett, közvetlen lifttel megközelíthető, médiatribün éppen olyan, mint amilyet Európa nagy stadionjaiban megszokhattunk. Pazar és minden igényünket kielégítő.
A meccs
Az Uruguay elleni nyitómeccs helyi felvezetése is méltó volt az alkalomhoz: Öcsi bácsira emlékező archív felvételek váltották egymást egykori legendás játékosok pálya széli interjúival, majd
dunaszerdahelyi gyerekek előadásában szólalt meg a Nélküled, a pályára vonuló csapatokat pedig egy Puskást ábrázoló monumentális koreográfia fogadta a kapu mögötti lelátóról.
A mérkőzés azt hozta, amit nagyjából vártunk tőle: egy lelkes, de játéktudásban a sztárokkal teletűzdelt uruguayiakkal a versenyt felvenni nem tudó csapatot, Bese Barnabás egyéni hibáiból kapott két vendég gólt, Szalai Ádám remekül helyezett szépítő találatát a bal kapufa mellé.
A DAC-drukkerek számára öröm és ürüm is vegyült a meccsbe. Az elsőt az szolgáltatta, hogy a kezdőben helyett kapott Vida Máté és Kalmár Zsolt is, az utóbbi azonban bokatörést szenvedett a második félidőben, ami miatt több hónapra kiesik a játékból. Az 1:2-es végeredmény ellenére állótapssal ért véget a találkozó, mert a lelátón helyet foglaló 67 ezer ember mindegyike jól tudta, hogy az eredmény és maga a meccs is csak másodlagos volt ezen az estén. Sokkal fontosabb, hogy hosszas várakozás után elkészült végre a nemzeti stadionunk, ami önmagában ugyan még nem elég a jó eredményhez, de hitet adhat egy szebb folytatáshoz.
Számadatok
A Puskás Aréna Skardelli György építészmérnök tervei alapján készült. A legnagyobb épület, amelyet Magyarországon az elmúlt száz évben emeltek. Az elbontott Népstadion darabjait beépítették az aréna falaiba. Összesen 150 ezer m3 betont használtak fel az építkezésnél, a 12 ezer tonna gyártott acélszerkezet mellett.
A gigantikus építményben 1700 kilométer kábelt fektettek le. A legszélesebb pontján 261,3 méter, hossza 316,5 méter, magassága pedig 50,7 méter. Pontosan a régi stadion helyén épült fel, a pálya középpontja nem változott.
A lelátó a futópálya eltávolításával a korábbinál jóval közelebb került a pályához. 45 büfében szolgálják majd ki a szurkolókat, a pulthossza ezeknek összesen 1 kilométer. 27 felvonó, 712 mosdó és 974 toalett van az arénában. A lelátó háromszintes, négy nagy kivetítőt szereltek fel a szurkolók feje fölé. 2000 munkás dolgozott naponta az építkezésen. Az aréna maximális befogadóképessége 67 215 fő. Az építményt az UEFA négyes kategóriájába sorolták be, vagyis nemcsak Európa-bajnoki meccseket, hanem Bajnokok Ligája vagy Európa-liga döntőt is játszhatnak majd itt.
