Közeleg a karácsony, már mindenki nagy erőkkel készülődik az ünnepre. Kidíszítettük otthonainkat, elővettük a féltve őrzött csillogó díszeinket.
Az ajándékok beszerzése a legtöbbünknél még folyamatban van, de mire eljön az idő, minden szépen bekerül a fa alá. A karácsony az, amikor együtt a család, békés, meghitt perceket töltünk el együtt. Kiélvezzük szeretteink társaságát. A karácsonyt mindenki szereti…
Kivéve, aki egyedül szomorkodik otthon. Az egyedülálló hölgyek gyakran esnek abba a hibába, hogy teljesen elveszettnek érzik magukat az ünnepekkor. Hiányzik nekik egy partner, akivel együtt élhetnék át a csodát.
Így betakaróznak a magány és elkeseredettség érzésével. Holott ennek nem kellene így lennie.
Egyedülállóként ugyanolyan gyönyörű ez az ünnep! Meglátogathatjuk szeretteinket, megajándékozhatjuk barátainkat, s jut időnk magunkra is. Arra, hogy kicsit lenyugodjunk, elcsendesedjenek a gondolataink. Van időnk értékelni az elmúlt évet, s értékelni saját magunkat. Visszagondolhatunk a szép pillanatokra, az év közben kapott sok-sok mosolyra, bókra, kedves szóra. A sok baráti ölelésre, családi meglepetésre. Ha ezeket mind sorra vesszük, azonnal rájövünk, hogy semmi okunk egyedül érezni magunkat!
Akinek ennyi szép emléke van, az nem lehet magányos.
Az életnek nem csupán a szerelem adhat értelmet. A szerelem múlandó, de a család szeretetének tüze sosem alszik ki. A testvér védelmezése sosem hanyatlik. Az igaz barátok törődése sosem szűnik meg. Ha minderre a szépre összpontosítunk, ragyogó napok elé nézünk.
Mielőtt még valaki félreértene, nem szeretnék senkit sem az egyedülállóságra, a szerelem elutasítására biztatni! Szó sincs erről, hiszen a szerelem csodás dolog, megtalálni az igazit pedig egyenesen varázslatos!
Én csak azt mondom, hogy a Reszkessetek betörők egyedül nézve is ugyanolyan izgalmas és vicces…
