Jancsi, a fater le se tudná önt tagadni (#lásdavideót)

FORDÍTÁS SZLOVÁK NYELVBŐL: NÉMETH ANDRÁS
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL

Az utolsó forduló olyan hűen tükrözte a Fortuna Liga őszi részének jellegét, akár egy lakmuszpapír. A futball szemszögéből nézve egy pozsonyi klub nyilvánvaló uralkodása és minőségbeli fölénye, amely csak a Wolverhampton ellen elkövetett taktikai hibáknak köszönhetően nem jutott tovább Európa egészen színvonalas kupasorozatának kieséses szakaszába.

A Slovan minőségi játékoskerettel rendelkezik, és valószínűleg csak abban az esetben nem szerez bajnoki címet, ha képletesen szólva saját magukat verik meg. Még meglátjuk, hogy mit tesz velünk néhány húzóemberük távozása. Nagy probléma lehet az egyik kulcsjátékos, a kiválóan védő Greif esetleges eligazolása.

A bajnokságban senki sincs lőtávolon belül a Slovanhoz képest. A Fortuna Liga fennmaradó együttesei minőségileg szürkék, ezt önök is megítélhetik – mi vagyunk a harmadik helyen annak ellenére is, hogy lényegében három mérkőzéstől eltekintve átlagos teljesítményt nyújtottunk, és olyan félszezon van mögöttünk, amelyből még a legjobb futballüzletember sem képes olyan terméket előállítani, amely véget nem érő tapsvihart arat.

Olyan ellenfelekkel szemben maradtunk alul, akiknek a klub-, illetve a csapatvezetés alapdolgaival is meggyűlt a bajuk. Azzal az elcsépelt mondattal sem megyünk sokra, hogy a gyengébb együttesek ellen nem tudunk futballozni. A nagymihályi első félidő nem az első olyan eset volt, amikor a gyengébb és védekezésre berendezkedő ellenfél jobban futballozott és taktikailag is érettebb volt.

Összességében a Fortuna Liga nagyon rossz irányba cammog, a nevetséges nézőszámok (a DAC-on kívül, mert nekünk egészen komoly a nézői hátterünk, amely minden körülmény között kijár meccsre), sok találkozót értékelni sem lehet, mert a pályán csak „labdatologatás” látható. A Fortuna Liga termékként szép lassan a nehezen eladható kategóriába csúszik vissza.

 

A mérkőzéshez

A kispadunk azt vetítette előre, hogy a csapatunk bármekkora akarása mellett a minőség maximális kihasználásával párosuló teljesítmény sem lesz elég. Pont ezért volt óriási csalódás számomra a csapat nagyjából felének a hozzáállása, akik olyan alibista módon futballoztak, hogy az már szinte fájt. Sokatmondó a tény, hogy az a Ronan volt a legjobb játékosunk, aki a hagyományos ír módon elvégzett becsületes munka mellett nagyon kockázatos keresztpasszokkal legalább háromszor nyújtotta át tálcán az ellenfélnek a labdát.

Ha egy friss Slovannal csaptunk volna össze, akkor Ronan neve mellett valószínűleg egy, ellenfélnek adott gólpassz szerepelne. Hogy volt-e esélyünk a három pontra, vagy akár csak az egyre is? A Slovan lazábban kezdett, fokozatosan növelve az iramot.

Akkor a csapatunknak volt területe és megvoltak a lehetőségei – kimondom – a gólokra. Az már csak feltételezés, hogy pontokat jelentettek-e volna.

Az első gól előtt pár perccel a Slovan az első dinamikus rohanásait vitte végig, amiből arra lehetett következtetni, hogy jön a milliméterre pontos passzokkal felépített, tipikus támadásuk. Csak annyira volt szükségük, hogy fennragadjunk és létszámelőnyös helyzetbe kerültek. Megtörtént. Azt követően már nem volt annyi kihatásunk az eredmény alakulására, mint a meccs elején.

A találkozó fokozatosan a Slovan Jedlička elleni párharcává alakult át.

A találkozó vége felé alkalmazott, „mindent egy lapra fel”-típusú játékunkat nem volt jó nézni, hiszen első és második helyezett csatáján az ötösünkben lejátszódó méltatlan macska-egér harcot láthattunk, de szerencsére Jedlička éber volt. Nem reagáltunk tehát a pozsonyiak érdembeli ritmusváltására.

Egy megjegyzés Holmanról. Olyan érzésem van, hogy a magyar válogatott egyik húzóembere van születőben. Kiválóan játszott, és még ha a mérkőzés nem is volt nagy iramú, a teljesítményével kiemelkedett és kiválóan futballozott.

Oké, legalább így vagy még jobban (képes rá) mutassa meg magát a nemzeti csapatban. 

 

Őszi összegzés

Elég pontunk van és harmadikok vagyunk. A cél viszont a keret stabilizációja és a csapatépítés következő szintjének az elérése volt. Ez nem egészen sikerült, mert inkább továbbra is egyhelyben toporgunk, ha nem léptünk vissza. Az ok egyértelműen a középső védők elhamarkodott személycseréjében keresendő.

Menet közben nem sikerült stabilizálni a fennmaradó, de az új futballisták posztjait sem. A játékosok szükségszerű rotációja – a kezdőcsapat-kispad – lényegében nem létezett.

Ehelyett a kezdő tizenegy tagjai posztjának a rotációját láthattuk – ez nagyjából úgy nézett ki, mint a röplabdában. Most van elég idő a keret stabilizálására és feljavítására, mert néhány játékos teljesítménye tényleg a határon mozog. A Nagymihály elleni összecsapás másfajta problémákat is a felszínre hozott, de ezek a klub belső dolgai.

Legfeljebb azt jegyezném meg, hogy a DAC játékosának nem lenne szabad úgy beszélnie a helyiekkel, mint ahogy azt az ifjabb Kozák tette Hyballával szemben. Pont.

 

 

Kozák, Hyballa

Feszült helyzetben megjelenik az indulat, amikor az adrenalinszint magasan van. Én is átéltem valami hasonlót Peterrel szemben. Úgy vettem azonban, mint egy olyan dolgot, ami ezrével fordul elő a futballban és az edző lenyugvása után minden más lesz. Így is lett.

Kozák kijelentései azonban máshonnan valók.

Elsősorban visszaemlékeztem az emberek a kilencvenes évekbeli szóhasználatára, és lényegében ez a szóhasználat továbbra is él az ország történelmében, méghozzá az ugyanolyan típusú embereknél. Paradox dolog, de az ő kijelentései (ahol felbukkant az ilyen típusú lakosság tipikus argumentuma – Szlovákiában vagyunk) szinte megegyeznek az olyan típusú kijelentésekkel, mint amilyenek az édesapjának is voltak.

Meglátjuk, hogy elér-e olyan edzői magasságokba, mint az apja, de ami a kijelentéseket illeti, a párhuzam nyilvánvaló.

Nem kellene azonban abba az irányba elmennie. Lehet kritizálni, de nem olyan síkra tévedni, ahol ilyen módon elhangzanak a Németország és a Szlovákia szavak. Végtére is Világi Oszkár klubtulajdonos döntött arról, hogy Peter Hyballa lett a DAC vezetőedzője, és ugyanő dönt arról is, hogy mikor nem kap tovább bizalmat a német mester.

Ugyanúgy, ahogy az ifjabb Ivan Kmotrík hozta a Slovanhoz ifjabb Kozákot, csak és kizárólag ő dönt arról, meddig is lesz Kozák vezetőedző a klubban. Ezért volt az ifjabb Kozák Hyballa alkalmasságáról illetve alkalmatlanságáról szóló mondata professzionalitást nélkülöző, nem kollegiális és oda nem illő.

Még egy kis megjegyzés a profutbal oldalán található cikk szerzőjéhez, Šášky úrhoz, aki a mi mondatunkat (tiszta apja) professzionalitást nélkülözőnek és személyes támadásnak titulálta. Šášky úr téved, de ennek minden bizonnyal a kevés tapasztalat és az információhiány az oka.

Az a mondat ugyanis az édesapja, Ján Kozák a múltban a külföldi játékosokról szóló hasonló stílusú kommunikációjából indul ki.

Egyet csatolnék, nézzétek kb 7,43-tól. Ezért megkérném Šášky urat, hogy javítsa a kijelentését, mert a videófelvételek nyilvánvaló hasonlóságot mutatnak, így tehát a mondatom teljességgel helytálló. Másoktól eltérően mi semmilyen szabályt sem szegtünk meg a sajtótájékoztatón, csak a múltbeli információink alapján egy egyszerű megállapítást, véleményt tettünk.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább