A cikk megjelent a Klikk Out 2019/12. számában.
A Sever II névre keresztelt lakótelep Dunaszerdahely egy hírhedt és groteszk pontja. Sok-sok érdekes ember és helyszín született itt, velük együtt a város hírneve is csak nőtt. Az itt elhelyezkedő Soul Hunter Music Club már közel tíz éve formálja és szórakoztatja a helyi rockereket, metalheadeket és a bulizni vágyó közönséget. A klub vezetője, Csehy Tamás látott vendégül, mesélt a klub történelméről, jelenéről és a jövőjéről.
A Soul Hunterbe érve azonnal magával ragad az érzés, hogy jó helyen vagy, innen nem kell tovább menni. A 150 négyzetméteres klubban kellemes a klíma, színekben dominál a fekete és a piros, a falakon csodás tattoo art képek lógnak. A bejáratnál telematricázott csocsóasztal fogad, továbbérve a darts, a zenegép és a nagyszerűen felszerelt színpad fényeinek játéka ejt ámulatba. A színpadtól távolabb eső helyen állnak a padok és asztalok, amelyek egyfajta intimebb, izolációs érzést adnak, ha párban, vagy baráti társasággal érkezel. A klubban tisztaság uralkodik, és erősen sugallja, hogy itt kultúra folyik a javából.
A klub rockkocsmaként kering a köztudatban, de ennél sokkal több. Nyitott mindenféle hangszeres élőzenére, pláne ha az hazai.
A féli (Tomášov) származású Csehy Tamás, alias Bill Hunter tizenkét éve ismerkedett meg kedvesével, Veronikával, majd Dunaszerdahelyen kezdték meg közös életüket. Mindketten nagy zenerajongók, a rock’n’roll, a rockabilly és a psychobilly szerelmesei. Akkoriban nem volt olyan hely a városban, ami ideális lett volna számukra egy-egy hétvégi bulizásra, így gyorsan belátták, hogy ennek megvalósítása az ő feladatuk. Tamás akkoriban a helyi Devil Street 13 nevű zenekarral koncertezett. A zenekar első évében lezúzott mintegy 40 koncertet és 4 fővárosban is játszottak. Ezalatt Tamás megtanulta a hangosítás és a koncertek technikai igényekkel kapcsolatos dolgainak csínját-bínját, így kiszállva a bandából kedvesével úgy határoztak, megnyitják Dunaszerdahelyen azt a helyet, ahova mindenki szívesen jár majd. Mindketten úgy érezték, bennük van az energia, amivel egy klubot el lehet indítani.
Tamás az energiáktól felbuzdulva felmondott a munkahelyén, de amíg alkalmazásban volt, gondoskodott róla, hogy anyagilag is felkészülten álljanak eme nagy feladat elé. Vett fel banki kölcsönt, hogy elindíthassák a klubot. Elmondása szerint az első hely egy igazi romtelep volt. Az ablakok be voltak fedve, csak egy kis résen lehetett belátni és a látvány nem volt valami bizalomgerjesztő.
A felújító munkálatok 2-3 hónapig tartottak, majd 2010 február péntek tizenharmadikáján megnyitott a klub.
Az első koncert Tamás szavaival „poros kezdet volt”, ugyanis pár órával a koncert előtt még folytak az átalakító munkálatok. Zajlottak a koncertek, az emberek is jöttek szép számmal, de a szomszédban lakók gyakran küldték rájuk a rendőröket a hangzavar miatt, amit a klub előtt ácsorgó fiatalok produkáltak. A régi hely a hangszigetelésében és klímában sem volt a legjobb, így kellett egy másik hely, ahol nem zavar senkit a kinti hangoskodás és a beltere is megfelelőbb a koncerteket illetően. A Smetana ligeti épületben pont akkor zárt be a csempebolt, és Tamásék rögtön megegyeztek a hely tulajdonosával, hogy ott folytatnák tovább.
Három év folyamatos formálás, alakítás, a várossal és a rendőrökkel való intézkedés után átköltözött a hely a jelenlegi helyszínre. A költözés lezajlott gyenge két hónap alatt, 2013 nyarán. Fontos célul tűzték ki, hogy teret adjanak minden tehetséges zenekarnak, akik hangszeres zenét játszanak, valamint a kételkedő emberek tudtára adni, hogy ez nem egy drogtanya, hanem egy valódi kultúrhely! Az előítéletes társadalmunkban ez egy nagyon nehéz feladat.
A klub tízéves működése alatt a magyar és szlovák rock/metálzenekarok legjava megmutatkozott a színpadon. Az állandó visszatérő helyi zenekarok, a Rómeó Vérzik, a Phoenix RT, a Konflikt, a Renton and the Error Jam, a Raf-II, a Haddelhadd, a The Butchers, a Bada Bing, a Toolontúl mellett Magyarországról megmutatkoztak olyan zenekarok, mint a Kowalsky meg a Vega, az Alvin és a Mókusok, a Depresszió, a Leander Kills, az AWS, Ganxsta Zolee és a Kartel, a P. Mobil, a Rózsaszín Pitbull, a Zorall, a Copy Con, a Dorothy és a Bohemian Betyars. Az utóbbi a dunaszerdahelyiek nagy kedvence. Voltak olyan évek, amikor kétszer is koncerteztek a klubban. A Soul Hunter működését így kommentálják:
„Ez az egy hely, ami a banda fennállása óta még fennmaradt, méghozzá abban a szellemiségben, amiben indult az elején!”
Ez a bulisorozat egy nagyon fontos és érdekes pont a klub programfüzetében. Mindig teltházas, az őrület a tetőfokára hág, az emberek konkrétan retró slágerekre buliznak, DJ Hoffman teátrális előadásától megvadulva.
„Mivel ez DJ-buli, picit kilóg a sorból az élőzenés koncertek közül, de az egyik legsikeresebb zenés estünk is egyben” – fűzte hozzá Tamás.
A Csehy Tamással készített interjúnkat holnap olvashatjátok…
A Klubjáró eddigi epizódjai:
1. rész: Radosť, Pozsony – Felnőtt a klub, ahol mi is felnőttünk!
2. rész – Somorja, Mozi: Megyünk a Moziba! / Csillának a Mozi
