Nem mindenki él intenzív társasági életet, viszont ritka az az ember, aki még nem vett részt valamilyen összejövetelen, ahol emberek csoportosultak. Legyen az egy munkahelyi megbeszélés, éttermi ebéd vagy éppen farsangi mulatozás.
A minap véletlenül kezembe került egy könyv, Barbara és Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája, amelyben sok érdekes dolgot lehet elolvasni. Mosolyogtam is magamban, mikor szűkhazám, a Csallóköz egyik bevett testbeszédére, a szemezgetésre gondoltam.
Szinte biztos vagyok benne, hogy van olyan hölgyolvasó, aki már találkozott olyan férfival, aki szinte már betegesen kereste a szemkontaktusát, és a férfiak közt is van, aki kapott már néhány bensőséges pillantást.
De meddig nem kínos az úgynevezett szemezgetés?
Véleményem szerint a többszöri „lopott” szemkontaktus a flört egyik bevett szokása, viszont a fülembe cseng a közhely: hűséget fogadtam, nem vakságot!
A flörtölés kultúráról kultúrára változik, mert ami bevett szokás a nyugati társadalomban, ahol a szemezgetés gyakori flörtölési stratégia, éppen akkor a keleten durva és tiszteletlen.
A cikk írása közben lelki szemeim előtt meg is jelent egy átélt szituáció:
A lakodalomban Lajos felesége rakja a forró húslevest a férfiállat tányérjába – közben Kislajoska meg sikít a főt répáért – mialatt Lajos Béla feleségét zabálja a szemeivel, akinek ettől jobban duzzad a dekoltázsa.
Mindenki döntse el, kultúránkkal merre induljunk, keletre vagy nyugatra… 🙂
