Nehéz időszakot élünk, amikor a legtöbb, amit tehetünk, hogy betartjuk az elrendelt óvintézkedéseket. Sajnos nem teheti meg mindenki, hogy otthon marad a gyermekével, vagy ha igen, otthonról dolgoznia kell, így nem egyszerű megoldani még a hétköznapokat sem. Két dolgozó édesanyát, Rabay Anikót és Szomolai Andreát kérdeztük, ők hogyan boldogulnak a mindennapokban.
Hogyan telnek a napjaitok? Miként egyensúlyozol a munka és a gyermeknevelés közt?
Rabay Anikó (35)
Csallóközkürt polgármestereAz az igazság, hogy a jelenlegi munkám, hivatásom nem engedi meg, hogy én legyek az, aki a gyerkőcökkel most a rendkívüli helyzet idejére otthon tud maradni. A férjemék vállalata home office-t rendelt el az alkalmazottai számára, így egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy ő otthon marad, másrészt, az is nyilvánvaló a számunkra, hogy én polgármesterként nem „ücsöröghetek” otthon, hiszen a falu lakossága számít rám, valamilyen szinten tőlem is megoldást várnak.
Szerencsére a férjem kreatív emberke, így elütik az időt a gyerekekkel. Nagy az udvarunk, az idő gyönyörű, így tanulás után kint is tevékenykednek.
Az egyensúlyozás falu, illetve család közt, nem csak ebben a nehéz időben embert próbáló feladat. Kötelességem a falu javát szolgálni, ami nem kevésszer jár lemondásokkal. Maximalista ember lévén igyekszem mindig, minden téren 100%-ra teljesíteni, ami bizony kemény menedzselést igényel. Hihetetlenül hálás vagyok a férjemnek, és büszke vagyok rá, mert elfogadva ezt a helyzetet, nagyon sokat segít, levéve ezzel néhány „terhet” a vállamról. Bizony sok esetben ő az, aki délutánonként tanul a nagyobbikkal, míg a kicsinél szüleim segítenek be azzal, hogy elmennek érte az óvodába. Így én a munkaidő után hozzájuk megyek a picurért.
Ami a karantént illeti, igyekszem mihamarabb otthon lenni, tartalmas időt töltünk együtt. Minden rosszban van valami jó! Végre jut idő olyanra is, amit mindig halogatunk. 🙂 Játszunk, kertészkedünk az udvaron… Polgármesterként pedig mindent megteszek, hogy óvjam a falubelieket.
Szomolai Andrea (34)
tanár, újságíróA közel hatéves, óvodás lányommal maradtunk itthon. Szerencsés vagyok, tanárként és újságíróként is lehetőségem van a home office-t választani, így nem kellett azon aggódni, ki maradjon otthon Borival. A férjem katona, jelenleg minden nap rizikós, azt sem tudjuk, hazajöhet-e hozzánk estére.
A napjainkat próbáljuk rendszerezni, egyelőre kevés sikerrel. Mivel mind tanárként, mind sajtósként komoly szellemi munkát végzek a home office ideje alatt is, nehéz olyan időbeosztást kialakítani, hogy Borit is a lehető legjobban tudjam fejleszteni és nevelni. Reggelenként a Gazdálkodj okosan nevű társasjátékával játszunk. Ezután én próbálok dolgozni, míg Bori rajzol, vagy „keresztrejtvényt fejt”. Kora délután együtt főzünk, a házimunka különböző szegmenseivel is próbálkozunk.
Az elmúlt napokban kihasználtuk a jó időt, sokat hintáztunk és homokoztunk kint a kertben. Ilyenkor, míg Bori el tudja magát foglalni, próbálok pár telefonos interjút, email üzenetet elintézni, vagy gyorsan átfutom a napi híreket. A késő délután a közös játéké, bolondozunk, táncolunk, és megbeszéljük a „csajos dolgokat”.
Esténként kihasználom a táblagép adta lehetőségeket: Bori önállóan játszik, míg én ismét dolgozom kicsit. A napközben elmaradt munkáimat pedig éjszaka igyekszem behozni.
