A jegy már a kezemben, megveszem a popcornt és az üdítőt, és kivárom a sorom, amíg elhúzzák a szalagot az útból. A jegyszedő lány elkéri a belépőm, és miután betépte a jegy szélét, kedvesen tájékoztat, hogy a 4-es teremben vetítik majd a filmet, arra szíveskedjek menni. Egy ugyanolyan moziterem fogad, mint az összes többi, ahol eddig voltam. Felnézve a nézőtérre, páran már a székeken ülnek, néhányan a kabátjukat veszik le, és a párjukkal beszélgetnek, és semmi érdekes nem történik. A hangulatos fények a lépcsőknél segítenek, nehogy pofára essek a friss kukoricával és az üdítővel a kezemben, a vásznon pedig se kép, se hang.
Elfoglalom a helyem, és várok. Kisvártatva elsötétedik a nézőtér, mindenki elcsitul, és kezdődik a film. Egy sast látok, aki a felhők felett repül, és onnan nézelődik, vagy éppen prédát keres. De a felhőket nem csak látom, hanem érzem is. Egy pillanatra levettem a szemem a filmvászonról, és azt vettem észre, hogy körülöttem is furcsa köd van, ami addig nem volt ott, sőt, már a szelet is kezdem érezni, és egy furcsa fenyőillatot is. Szóval ez a 4D-s mozi… – gondoltam magamban. Aztán a sas lassan bedőlt és irányt váltott. Ekkor az összes szék egyszerre bedőlt ugyanúgy, ahogy a madár is a vásznon. Itt már mosolyogtam is, hiszen nagyon furcsa érzés volt ez.
Pár perc hintázás és erdőszagolgatás után azonban váltott a kép, méghozzá nagy meglepetésünkre. A Farkas előugrott egy bokor mögül, és egy maszkos fekete ruhás rosszfiút elkapott, és belevágott egy közeli szökőkútba. Mi, nézők, pedig az arcunkba kaptunk egy vízsugarat, ami eléggé meglepett. Persze nem tűzoltótömlőből engedték ránk a vizet, hanem egy kis fúvókán keresztül permetezték az előttünk ülő nézők székéből a képünkbe, a mögöttünk ülők pedig minden bizonnyal a mi székeinkből kaphattak ízelítőt. Még meglepődni sem volt időm, de a Farkas már ki is cibálta a férfit a szökőkútból, és a tőle már megszokhatott kedves mozdulattal vesén nyársalta a maszkost. Na, ekkor a szék, amin ültem, úgy hátba rúgott, hogy majdnem elejtettem a kukoricám. Persze ez sem volt túl erős, inkább csak váratlan.
Tehát minden olyan eseménynél, amikor a vásznon valami meghatározó történt, mi, nézők is kaptunk belőle. Ha a vásznon egy hajó viharba került, mi is kaptunk a vízpárából, ha szél fújt, a mi hajunkat is fújta, ha pedig valaki a vásznon kapott egy parasztlengőt, mi is kaptunk egyet. Eközben persze folyamatosan mozgott a széksor, a zene és a hangeffektek üvöltöttek, a mellettem ülők pedig a nevetéstől fuldokoltak. A film véget ért, és nekem egy maradandó élményként maradt meg, hiszen ez még 2011-ben volt, Londonban. Azóta már Magyarországon is van, nem is egy 4DX mozi. Hozzánk legközelebb Győrben található ilyen.
A használt effektusok közé tartozik a vízpára, a fényeffektek, a székek mozgatása, az illatok, buborékok, köd, füst, hab és egyéb hatások, ezért nem mindenki vehet részt az ilyen vetítéseken, például epilepszia miatt, de aki megteheti, az legalább egyszer menjen el egy ilyen filmvetítésre, és próbálja ki. Szerintem nem fogja megbánni, én legalábbis újra el szeretnék menni egy ilyen filmre, és kíváncsian figyelni, hogy mi változott 6 év alatt. A pontos leírást és a szükséges tudnivalókat a http://www.cinemacity.hu/4d oldalon lehet megtalálni.
