A katonaéveim távlatában átsiklottam azon a tényen, hogy 10 hónap után engedtek haza először. Mégpedig úgy, hogy az egyik kapitány leánya valahova Magyarországra ment kirándulni, és jó áron kellett a forint. A mai napig nem tudom megfejteni miért, de egy délután hivatott, és megkérdezte, tudok-e szerezni forintot. Már nem emlékszem, de úgy hiszem, akkor még meg volt szabva, mennyit lehet váltani.
Az írás megjelent a Klikkout 2020/3. számában.
– Igen tudok! – válaszoltam, és a hétvégén már mehettem haza „opuštákra” (eltávozás).
Sosem voltam ennyi ideig távol, idegen környezetben a hazámtól. Hozzátartozóimtól, barátaimtól, testvéremtől és anyámtól. Ilyen körülmények között keményedett és érett férfivá a katonának vonuló ifjú.
Szóval ott folytatnám előző írásomat, hogy felavattak bennünket, és immár starý mazákok voltunk. Nem sokan voltunk nyáron, akik tartották a „frontot”. Szabadságok, eltávozások voltak, és ugye,mindig azok maradtak a végére, akik nem voltak példamutatók és volt néhány balhéjuk.
14. hónapja voltam katona, és csak egyszer, pár órára voltam otthon. Kezdett honvágyam lenni, és mivel a napi teendőim minimálisak voltak, kattogott az agyam.
A fél évvel idősebb katonák, akik már a civil előtt voltak pár hónappal, elküldették maguknak a civil ruhát, ami ott lógott mindegyikük szekrényében. Kerestem egy hozzám hasonló termetűt, akitől kölcsönkértem a holmiját, és megszerveztem a hazautat.
Péntek késő délután indultam.
Bartošoviceről Mošnovig kb. 8 kilométer, ezt az utat a földeken rövidítve tettem meg, ahonnan busszal Zsolnára utaztam. Zsolnáról éjfélkor indult a vonatom Pozsonyba, ahova hajnalban érkeztem meg, majd a szombat délelőtti busszal indultam Dunaszerdahelyre. Szombaton és vasárnap délelőtt élveztem a hazai levegőt, aztán vasárnap 13 órakor indultam vissza. Nem voltak olyan sűrűek a csatlakozások, viszont a hétfő reggeli sorakozónál már a helyemen álltam.
Szegény jó anyám, nem tudta, mitévő legyen mikor beállítottam idegen civil ruhában, de én csak egy „nyugi anyucival” mindig megnyugtattam.
Természetesen a kétkazettás magnóján azonnal nagy decibelen megszólalt a Ballag a katona című R-Go sláger, és még a mai napig könnybe lábadnak a szemeim, ha a fogadtatásra gondolok.
Foly. köv.: Kazahsztánra készülve
