Ezen a szép, napfénytől ragyogó napon egy megható levelet is elolvashattok mai rovatunkban. Németh Szilvási Andrea a nagymamájának címezte, de mesélt arról is, milyen, ha több generáció lakik egy háztartásban.
Egy négyéves kislány édesanyja vagyok. Férjemmel, lányommal és szüleimmel (lassan 61 és 67 évesek) egy többgenerációs családi házban élünk. Bevallom őszintén, az egyre komolyabbra forduló vírushelyzet eléggé megrémített: tudtam, ha bármelyikünk elkapja a betegséget a házon belül, mind karanténba kerülünk, szüleim pedig nem fiatalok, s bár hála az égnek jó egészségnek örvendenek, nem akartam semmit a véletlenre bízni. Annál is inkább, mert van egy lassan 84 éves dédink is, aki ugyan nem velünk él, de nagyon szoros a kapcsolatunk, anyu és testvérei segítik őt, amiben csak tudják. Nagy a család, sokan sokfelé, sok ember közt dolgoznak.
Féltem, és félek most is, aggódom a szűkebb és tágabb család idősebb tagjai miatt. Tudtam, hogy pánikkal nem oldunk meg semmit, viszont a gyereknevelésben is jól bevált tudatosság, rutinok kialakítása a hasznunkra lehet.
Lányommal az udvarnál messzebb nem megyünk. Örülünk, hogy ez is megadatik nekünk, így levegőn lehetünk anélkül, hogy másokkal érintkeznénk, és akár észrevétlenül elkapnánk, majd átadnánk a fertőzést szüleimnek. Szerencsére nagy udvarunk van, homokozóval, hintával, csúszdával, sok-sok kültéri játékkal, kiskerttel, tehát van tennivaló is mindig, amibe a gyerkőc is szívesen bekapcsolódik, ismerkedik, tanul, megfigyel. A benti elfoglaltságokkal sincs különösebb probléma: tanár vagyok, hozzá vagyok szokva, hogy a gyereket le kell kötni, s mivel a lányom nem járt óvodába, be vagyunk rendezkedve egy bizonyos otthoni napirendre, vannak alapanyagaink kreatív alkotáshoz, ezenkívül pedig fejlesztő játékokkal, tornával, zenével, tánccal, énekkel, társasjátékokkal, szerepjátékkal ütjük el az időt.
Ráérünk most például mosogatni, vasalni vagy répahámozást tanulni is együtt, de akár apával vagy papával szerelni, festeni, mamával kertészkedni is lehet majd, rengeteg elmaradt, valami miatt halogatott dolgunkat most bepótolhatjuk.
Lelassult az élet, ezt pozitívumként élem meg mindenképpen, és megnyugtat. Próbálom keresni és észrevenni a kialakult helyzetben a jót, ez is feltölt valamelyest, erőt ad kitartani, és hinni, hogy egyszer vége lesz ennek az időszaknak is.
Gyerkőcünk lekötésénél nekem sokkal nagyobb fejtörést okozott, hogyan tartsam meg egészségben a családtagjaimat, akik dolgoznak a krízishelyzetben is, illetve idősebb koruknál fogva jobban ragaszkodnak bizonyos szokásaikhoz, amelyek jelen helyzetben nem tanácsosak, például mindennapi boltba járás, sok emberrel érintkezés. Házon belül is szükséges volt óvintézkedések, rutinok bevezetése, hiszen öten felelünk egymásért. Önmagunk magnyugtatására, s hogy ne őrüljünk bele az állandó fertőtlenítésbe ;-), a bejárati ajtó előtt elhelyeztünk egy zárható kannát, amelybe a használt textilmaszkokat dobjuk, ezeket később egyben kifőzzük, átvasaljuk, illetve egy szenzoros szappanadagolót kézfertőtlenítő géllel feltöltve. Bent ettől függetlenül természetesen alaposan kezet is mosunk. Bevásárolni nagyrészt férjem jár az egész háznak, amikor szükséges, vagy rendelünk és fizetünk is online, ha lehetséges. Konkrétan ezt is pozitívumként élem meg, mert nagyon régen szerettem volna, ha egységesítjük és ésszerűsítjük a bevásárlásainkat a szüleimmel, ez a helyzet most rákényszerített bennünket. Kovászt is kaptunk egy nagyon kedves ismerőstől, így az első házi készítésű kovászos kenyerünk is megszületett férjem keze által, anyu pedig gluténmentes élesztős párját készíti el. <3
Dédinek sem szeretnénk semmit továbbadni, akit most természetesen nem látogatunk tömegesen, de bevásárolni, gyógyszereket intézni most is kell neki. Előrelátónak és elővigyázatosnak kell lennünk azért is, hogy neki is segíthessünk otthon maradni.
Egy olaszországi beszámolóban olvastam azt a tanácsot, hogy minden család vegye körbe öregjeit a lehető legnagyobb védelemmel, s akkor talán elkerülhető, hogy máshol is akkora baj legyen, mint náluk. Ez a mondat azóta is a fejemben lüktet, s ennek megfelelően próbálok szervezni mindent. Írtam is neki egy levelet, hogy mindig tudja, mit tegyen ebben az új helyzetben. Minden telefonhívás alkalmával meg is köszöni, naponta többször is elolvassa soraimat, biztonságérzetet nyújt neki a törődés. <3
Előző részek:
