A majdnem ötéves Zoárd anyukája, Kún Tamara a munkahely és az otthoni teendők közt zsonglőrködik, miközben csendes hálával gondol az óvónénikre. (Bevallom, sokan vagyunk így ezzel.)
A vírus nagyon felforgatta a hétköznapjainkat. A párom home office-on van, én a munkahelyemre heti kétszer, a rákövetkező héten pedig háromszor megyek be, a fennmaradó napokon otthonról dolgozom. Kopp-kopp, olyan területen dolgozom, ahol van munka, mivel haszonállatoknak szállítunk tápanyagot, számlázni meg most is lehet, ugyebár.
Zoárd nagyon aktív kisfiú, imádta az ovit és az ovistársait, a tanító néniket. A hétvégén megejtette élete első videós konferenciahívását az ovistársával.
Persze, nem panaszkodik, hogy nem kell mennie oviba, de… ez a helyzet rádöbbentett, hogy mekkora segítség is az ovi. Mennyi munkája, türelme van benne a tanító néniknek.
Zoárddal a legtöbb játékban részt kell vennem, és ez még mind oké is lenne, szívesen bekapcsolódom, de Zozi előre lefekteti, hogy mit játsszak, kivel legyek, mit mondjak. Na, ennek aztán mindig veszekedés a vége. 🙂 Egy félórás főzés alatt vagy 100-szor szól, hogy anya, nézd ezt, azt, bármit.
Apropó, főzés. Azelőtt mindenki evett meleget munkában, az oviban, csak a vacsorával kellett foglalkoznom. Na, ennek a jó életnek vége szakadt!
A fiam nagyon jó evő, tényleg szinte mindent megeszik és sokat. Ennek hátránya, hogy elalvás előtt szinte éhen tud halni. 🙂
Igyekszem minden nap új verset megtanulni vele, jómagam is nagyon meglepődtem, hogy mennyire fogékony a versekre. Rajzolunk, festünk, munkafüzetezünk, ami egy ideig le is foglalja. A napunk második felét az udvaron töltjük: hinta, homokozó, öntözés, ültetés.
Mondanom se kell, hogy az udvaron minden olyan érdekli, ami balesetveszélyes: a kalapács, feszítővas, fúró, pedig már gyerekverzióban is beszereztük őket.
Készítettünk már Exatlon pályát deszkákból, de sokat focizunk is. Sétálunk a mellettünk lévő erdőnél, az utolsó ház vagyunk, szomszédok nincsenek, úgyhogy emberrel nem igazán találkozunk. A kertudvarban lakik Zoárd unokatestvére. Hol imádják egymást, hol veszekednek, aztán 10 perc múlva megint szent a béke. Ki érti ezt?
Zoárd élete a szerepjáték kis legókkal, nagy legókkal, a kádban pancsolva. 🙂 Este a meséé a főszerep, de kilenc órakor szigorúan megyünk aludni. Az ágyban aztán következik a kötelező dumcsi, elmondja, hogy hogy telt a napja, elmondjuk a megtanult verseket… ééééés, egyszer csak azt veszem észre, hogy 10 óra van, mikorra sikerül kilopakodnom a szobájából. Ilyenkor sorozatokat nézünk a párommal, ha még nyitva bírjuk tartani a szemünket.
A karanténnak, persze, van egy sötét oldala is. Gyakran fog el a félelem, hogy mi lesz, ha a párom is elmehet dolgozni home office-ról és az ovi továbbra sem fog működni. Akkor hogyan oldjuk meg a hétköznapokat? Tiszta logisztika lesz az élet, mivel több hónapot én sem maradhatok vele otthon.
Ha elhessegetem a rossz gondolatokat, rájövök, hogy én egyáltalán nem bánom, hogy egy kicsit lelassult a világ, így többet lehet együtt a család az amúgy rohanó világban.
Utóiratként: A héten a krétai kirándulásunkat is töröltük, és életünkben először mentünk volna el a Balaton Soundra apával így 30 pluszosan – na lehet majd a 40-es éveinkben sikerül is eljutnunk. 🙂 Bízom benne, hogy helyreáll a világ és jövőre mehetünk a sós tengerhez, ahogy Zozi mondaná.
Előző részek:
1. rész – Németh Marcsi
2. rész – Csicsai Heni
3. rész – Csala Emma Alexandra
4. rész – Kulcsár Norbert
5. rész – Tánczos Klaudia
6. rész – Németh Szilvási Andrea
7. rész – Makki Ádám
8. rész – Nagy Tibor
9. rész – Csóka Balázsy Edit
10. rész – Horváth Pavlík Orsi
11. rész – Éliáš Dominika
12. rész – Lengyel Ákos
13. rész – Tükör Dunai Bianka
14. rész – Varga Májovská Reni
15. rész – Kálmán Köplinger Tímea
