Zene(kar)anténban című sorozatunkban szlovákiai magyar zenekarokat kérdezünk arról, hogyan reagáltak a járványhelyzetre, mit hozott ki belőlük és milyenek a várakozásaik. Az ötödik epizódban jöjjön a farnadi (Lévai járás) Estendøn. A címbe kiemelt mondat az egyik zenekartagtól, Bánovski Richárdtól származik.
Korábban: Kovács Koppány (Rómeó vérzik) / túlontool / Black & White / Phoenix RT
Estendøn
Bánovski Richárd – szólógitár
Kaszmán-Saróka Liliána – ének
Nagy Csomor András – hegedű
Recska Roman – szólógitár
Saróka Vajk Attila – basszusgitár
Smid Ádám – dob
Szebellai Dániel – klarinét, szaxofon
*
Szarka Ádám – hangtechnikus
Mikor éreztétek, hogy itt valami baj lehet minimum a tavaszi rendezvényekkel, amelyeken fellépnétek?
Lili: A mi helyzetünk speciális, ugyanis januártól júniusig egyébként is takaréklángon működtünk volna, koncertek nélkül. Viszont március végén már több üzenetet is kaptunk nyári koncertek elnapolásával kapcsolatosan. Így már egyértelműen látjuk, hogy újratervezést igényelnek a nyári terveink, s ki tudja még, milyen „meglepetések” várnak ránk.
Hogyan jelenik meg az életetekben most a zene/zenélés?
Vajk: Nagyon király demókat készítünk otthon. Szerintem elég precízen készülünk a következő stúdiózásra, most van egy olyan dal, amin Lilivel és Ricsivel dolgozunk, és a többiek még nem is hallották 😀 Izgiiiiii!
Lili: Emellett én minden nap igyekszem új formációkat megismerni az NFG Home Office rádió zenei felhozatalából. Nagyon jó zenékkel örvendezteti meg Lali és Ákos a hallgatókat! Mellette gyakran ülök zongorához, új ötleteket játszok fel az ötlettáramba. Újonnan elfeledett magyar zenekarokkal is ismerkedem.
Dani: Végre van idő hallgatni egész lemezeket, nem csak gyorsan-gyorsan egypár számot, és meg kell, hogy mondjam, sokkal jobban élvezem. Egy teljesen más képet nyújt az előadókról és a korról is, amikor születtek az albumok. Hallgatok – már klasszikusnak mondható – David Bowie-t, múltkor a Simon and Garfunkel meg Edith Piaf lemezeit tettem be a kocsiban, de számomra egészen új stílusokat is felfedezek.
Ricsi: A mostani helyzetnek köszönhetően sokkal több időt szentelhetek a zenének. Új darabokat hallgatok, tanulok, írok. Szinte minden napra jut valami kis extraság. Több feladatom van az eddiginél, de abszolút nem bánom. A járvány miatt kialakult üres helyeket is elfoglalta a művészet.
Roman: Számomra ez az „otthonülősdi” teljesen lenullázta a kreativitásomat. Sokszor nehezen szedem rá magamat, hogy elővegyem a hangszert, akkor is csak fel-alá skálázgatok. Hiányoznak a próbák is, ott szokott megmutatkozni igazán, hogy egy ötlet mennyire életképes, így egyedül nem szeretek annyira zenélni, mint amennyire hittem. Majd átmegy…
András: Naponta előveszem a hangszert, játszom nagyjából 20-30 percet, ahogy éppen jólesik. Legfőképpen magyar nótát, népzenét játszom. De most elkezdtem például Ion Dragoi román prímás játékát hallgatni, tanulni. Igaz, felületesen, az egyetemi és a munkahelyi teendők miatt nem sok időm jut a komolyabb elmélyülésre.
Ki tudjátok használni a mostani időt előrelépésre, új ötletek fejlesztésére, vagy ezt a zenekartagok távolsága, esetleg másvalami gátolja?
Lili: Egyéni szinten nagyon jól tudok új inspirációval gazdagodni, s lassan a demó felvételekkel való haladásra is jobban tudok koncentrálni, hisz végre úgy érzem, sikerült tanárként és magánemberként is megtalálnom az egyensúlyt a mindennapokban. Viszont már nagyon hiányzik egy igazi közös muzsikálás, alkotás!
Ricsi: Abszolút. Személy szerint többet foglalkozom zenei tudásom fejlesztésével. Különböző dalokba úgymond igényesebben bele tudok bújni, kielemzem, inspirálódok. Számomra a muzsika színesre festi a szürke hétköznapokat, a hétvégéket meg aztán olyan vastagon, hogy az már mesébe illő! A zenekaros előrehaladásban valamilyen szinten korlátoz bennünket a távolság, viszont ennek ellenére is tevékenykedünk. Néha nehezebb megmagyarázni azt, amit szeretnénk, ugyanis a videochates beszélgetéseink nem elég tartalmasak ahhoz képest, amilyenek a személyes beszélgetések, próbák szoktak lenni. Epekedve várom a közös jameket, és hogy szívathassuk egymást!
Roman: Videochat Communication 101: “Oda kéne ilyen unca-unca, meg olyan pattogós bészlájn, aztán visszavehetnénk a dobokból felire, de a főmelódia maradna… Értitek, hogy hogyan gondolom, ugye?”
Ihletett már meg Titeket a bezártság, a világjárvány vagy bármi, ami ezzel összefügg?
Lili: Én végképp nem ebből nyerem az inspirációt jelenleg, mert nem ez a téma a hangsúlyos az életemben.
Vajk: Én tök jól elfoglalom magam ezekben a hetekben. Ami a zenét illeti, az olyan felvételek, amik a neten keringenek százasával „karantén verzió” címmel… A nagy része nem sikerül jól, és unalmas is. Kerülöm, ahogy tudom! Túl sok ilyen oldalt követtem be az Instán még az elején… 😀
Roman: Nem.
András: A zenében egyáltalán nem.
Dani: Igen, nekem haza kellett költöznöm, szóval a bezártság szó túlzás, mert jön a jó idő, és az utóbbi hat évben csak nyáron voltam huzamosabb ideig itthon.
Olyan, mintha nyaralnék, ami egyébként is nagyobb szabadságot jelent, másrészt a bezártság, a korlátok mindig arra serkentik az embert, hogy új ajtókat nyisson, keresse, hogy hogyan lehet, és ez egyfajta ihlet.
Mi az, amire emberként, zenészként megtanít a mostani helyzet?
Ádám: Hogy többet gyakoroljak, fejlesszem magam. Át kell gondolni, mit is szeretnék valójában az életben elérni, álmokat megvalósítani, és azért tenni szívvel, lélekkel, kitartással.
Vajk: Gördeszkázni! Remélem újra megtanulok gördeszkázni! Talán már 10 éve nem gurultam, lehet, tényleg teljesen elfelejtettem, pedig alapsuliban imádtuk. Pont ma délelőtt kerestem meg a deszkám. Szóval ma a haverokkal a lovak közé csapunk!
Ricsi: Megtanít türelmesnek lenni és belátónak. Illetve megtanulhatom a növénytermesztést.
Roman: Inkább megvilágosodtam, hogy nem azért nem gyakoroltam eddig annyit, amennyit szerettem volna, mert nem volt időm. Ezen kívül kiújult a számítógépes játékfüggőségem…
András: Nekem a tücsök és a hangya mese jutott eszembe. A koronavírus és az ezzel kapcsolatos gazdasági nehézségek sajnos sokakat nagyon rosszul érintenek, különösen jellemző mindez a zenész ismerőseim között. Nagyon rég volt már 2008, az emberek elfelejtették, hogy jöhet még dekonjunktúra, avagy kutyára dér.
Most értjük meg igazán, mit is jelent, ha az embernek vannak megtakarításai. Egyszóval pénzügyi tudatosságra nevelhet a válság.
Lili: Bizonyos területeken engedni tudtam a maximalizmusomból, másrészt pedig most tudatosítottam, milyen sok dolgot tudnék még jobban csinálni a hétköznapokban. Így az önismereti munka után jön a fejlesztéstervezés…
Ajánljatok valami hallgatnivalót otthon maradáshoz!
Lili: Nagyon tudom ajánlani azt, hogy akinek van kedve egy kis időutazáshoz, hallgassa meg kamaszkori időszakának a muzsikáit, járja végig azt az utat, ami az ízlését formálta. Persze emellett ajánlanék olyan formációkat, mint a Modern Art Orchestra, a Prime Orchestra, de Jacob Collier zenéje is izgalmas élmény tud lenni! Ráadásnak pedig a felvidéki zenekarok dalait is nagy szeretettel tudom ajánlani. 🙂
Dani: Sonny Rollins, Michael Brecker és Chris Potter.
Vajk: Előkapartam anyu és apu régi kazettáit. Valószínű, mindenki anyukája és apukája brutál jó zenéket hallgatott régen! Ti is keresgéljetek otthon a régi kincsek között! 🙂
Ricsi: Cory Henry, Return To Forever, Hiatus Kayiote, Nina Simone.
Roman: Lilivel tartok, én is előszedtem tinikorom kedvenceit, mint az A Kispál és a Borz vagy a Pink Floyd, a Linkin Parkig még nem merészkedtem vissza, de tervben van. Gitáros körökben érdekelt fiúkáknak és leányoknak tudom ajánlani Jakub Zyteckit, teljesen újszerű, amit művel a srác. Aztán az új Doom soundtrackjei meg nagyon ott vannak.
András: Az én zenei ízlésem nem változott a koronavírus alatt. Továbbra is hagyományos cigányzenét, jazzt, klasszikust és különböző népzenéket hallgatok. A Jánoska Ensemble formációt különösen ajánlom mindenkinek.
