Már jó ideje elszigetelten élünk. Bár lassan kezd visszaállni minden a régi kerékvágásba, még mindig sok a szabály és a korlát. Sziklai Krisztinától, Horesnyík Ervintől és Sebő Krisztinától azt kérdeztük, mi az, amit a leginkább hiányolnak a mindennapjaikból.
„Mi hiányzik az életedből leginkább a karanténos időszakban? Mivel helyettesíted?”
Sziklai Krisztina (31)
színészLegjobban a családom hiányzik, akikkel két különböző országban élünk. Ők nem helyettesíthetők semmivel, de hála Istennek a 21. század kommunikációs eszközei lehetővé teszik, hogy minden nap (ha csak képernyőn is) láthassam és hallhassam őket. Nagyon várom, hogy mihamarabb hazamehessek meglátogatni őket.
A második dolog, ami legjobban hiányzik az a színpadi munka. Bár a színházi háttérmunkák zajlanak, de a színpadi próbák állnak. Jelenleg a művészet egy másik formáját próbálgatom. Minden nap járok ki a természetbe és hobbi szinten elkezdtem fotózni. Naponta biciklizem, s közben próbálok olyan pillanatokat és részleteket megörökíteni, amire eddig a nagy rohanásban fel sem figyeltem. Érdekesnek találom a megfigyelő és a néző szerepét betölteni.
Legkedvesebb pillanatom az, amikor a nap sugarai átszűrődnek a falevelek között, vagy amikor megvilágítanak egy-egy virágot. Szeretem az árnyék és a fény viszonyát. Nagy öröm számomra, amikor ezt meg is tudom örökíteni.
Most, hogy lelassult a világ egy időre, észrevehetjük, hogy milyen csodás művészet rejlik a természetben és a környezetünkben is. Kicsit megállhatunk, figyelhetünk. Kifelé. Befelé.
Horesnyík Ervin (27)
jachttervező, természetfotósEz egy tök érdekes kérdés! Szerintem csakis azon múlik minden, hogy ki hogy áll hozzá. Ugye, félig üres a pohár vagy félig tele van, nem mindegy.
Igyekszem mindig a lehetőséget keresni, illetve azt, hogyan tudom a maximumot kihozni az egyes helyzetekből. Így van ez most is, igazából nálam szinte semmi nem változott a munkavégzésen kívül, viszont az, hogy otthonról dolgozhatom, újabb lehetőségeket adott, például több időm van így a családomra s a hobbimra. Bár egy természetfotós sose tud elég időt terepen tölteni.
Azért bízom benne én is, hogy hamarosan véget ér ez a jelenlegi helyzet. De sose feledjük, a felhők felett mindig süt a nap! 🙂
Sebő Krisztina (27)
személyi edző, csoportos fitnesz instruktor, gymstick instruktorEgyik napról a másikra megváltozott az élet. A négy fal között kellett maradni. Egész nap emberekkel voltam körülvéve, majd március 13-án bezárták a fitnesztermeket. Reggeltől estig szinte minden nap a teremben voltam, edzéseket tartottam. Jöttek sorra a vendégeim, sokat nevettünk, beszélgettünk, na meg persze edzettünk. Azok az egy órák mindig pillanatoknak tűntek.
Annyira jól éreztük magunkat, csak teltek a percek, a napok, majd egyik péntek reggel felébredtem és nem volt semmi teendőm. A fitnesztermek zárva, a kormány azt kéri, hogy maradj otthon. Négy éven keresztül olyan csodálatos volt az élet. Egész nap a hobbimnak élhettem, emberekkel foglalkozhattam. Rengeteg barátra tettem szert ezalatt a négy év alatt. Olyan közel állnak a szívemhez a vendégeim! Rettenetesen hiányoznak.
A kérdésre a válasz ez lenne, a sok boldog pillanat, amit minden egyes nap átéltem a vendégeimmel/barátaimmal, ez hiányzik a legjobban. Pozitívan állok a jelenlegi helyzethez. Nagyon sok időm van magamra, a lelkemre, a testemre. Sokat tanulok, állandóan fejlesztem magam és célokat tervezek. Egyik célom, hogy szeretném lefutni a félmaratont. Nagyon sokat edzek, futok, nyújtok, és tudom, hogy sikerülni fog, mert teljes szívemből szeretném.
Minden rosszban van valami jó, sokat lehetek a családommal és a két kutyusommal. Ők bearanyozzák a mindennapjaimat. Együtt vagyunk ebben a nehéz időszakban is, számíthatunk egymásra, amiért én nem lehetek elég hálás.
