NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL
De mi is az, amiről nem tehet? Például a folytonos emberi közönyről, vagy éppen a szociális háló tátongó réseiről, melyet úgy néz ki, egy emberöltő sem képes befoltozni, mégha az nagyon is szükséges volna. Valahogy olyan formában, ahogy Jézus annak idején, amikor nem halat adott a rászorulóknak, hanem megtanította őket halászni. Viszont ügyelt rá, hogy hal is legyen a tengerben. Elszomorító megkülönböztetés övezi a rendszert, s mi ennek a rendszernek vagyunk aktív részesei azáltal, hogy havonta beletesszük a törvény által előírt summánkat.
Aztán, ha eljön az idő és adakozókból hirtelen mi is rászorulók leszünk, akkor szembesülünk valósággal, mennyire sántít a történet. Ami viszont „fontos”, azt megoldották: ismét járhatunk vasárnap boltba, hurrá! Tényleg nélkülözhetetlen, igazából mindig vasárnap szerettem volna leugorni a lakótelepi üzletbe, ha elfogyott a felvágott (sic!). Korábban már leírtam: azelőtt jól elvoltunk, vasárnap a családé lehetett mindenki számára. És ha már vasárnap, itt a legutóbbi:
Gyógyszertári ügyelet után koslatok a városban, első körben a legközelebbi patika ajtaján csekkolom le, hova is kéne mennem.
Tudom létezik olyan, hogy internet, de én már csak maradok ilyen klasszikusan konzervatív. Ok, elindulok a megadott címre, ahol egy másik felirat fogad: bocsi, mégsem itt van, menjen amoda – nagyjából ez volt a lényege a látszólag septében kiragasztott fecninek, mivel urambocsá’ az eredetit (vagyis, hogy azon a helyen található aznap az ügyelet) mégcsak le sem vették. Biztos siettek. Néha csodálkozom magamon, mennyire türelmes ember vagyok, máskor meg elképednek rajtam mások, ha kifordulok magamból. Ez a legbiztosabb jele, hogy jól ismernek. És mindez Dunaszerdahelyen, ahol tegyük fel akad olyan is, aki történetesen beteg, neki eléggé kellemetlen abszolválni egy ilyen túrát.
Nincs ám vége, gondoltam telefonos segítséget kérek, mert az új címet eléggé semmitmondónak találtam.
Mennyivel szerencsésebb lenne mondjuk odaírni, hogy melyik bevásárlóközpontban lévő patikáról van szó, nemde? Pl. a Fő utcán van vagy „húsz” hasonló nevű gyógyszertár. Végül csak megtaláltam, és hiába papíron a 8:00-ás kezdés, csak kilenckor nyitott… Ráfogták, hogy a covid, pedig csak a fejetlenség… Ez egy olyan szerencsétlen történet, ami bárkivel megeshet, viszont a következő „agyrém” sem ritka, melyhez főleg a babát várók kitüntető figyelmét keresem. Mit keresem, ezt egyszerűen muszáj tudnotok! Bezonyám kedves apukák, Ti, akik majd szeretnétek egy cseppet otthon maradni a gyerekkel, meg az asszonnyal, hogy az első napokban segítőkezet nyújtsatok, sajnos van egy rossz hírem:
Csináljátok úgy, hogy jó legyen, de az állambácsira ne számítsatok!
Utánajártam! Nincs olyan, hogy otthon maradsz családápolási szabadságon (mifelénk inkább úgy ismerik, hogy OČR), sem a gyerekkel, sem az asszonnyal. Az indoklásban az szerepel, hogy a gyerek mellett ott az anyuka, aki gyermekgondozási segélyt, vagy mi a szöszt kap (magyarán anyaságit). Olyan passzusa pedig nem létezik a szociális hálónak, hogy a feleséged mellé „iratod ki” magad röpke tíz napra. Ja, hogy most azt mondod, mi van, ha indokolt esetről van szó? Oké! Császárvágással szültünk, és ikrek jöttek a világra, asszem ezzel kimerítettem minden kérdést. Viszont vasárnap majd szabadon mehetünk ezután is boltba…
Számtalan ehhez hasonló rossz tapasztalat létezik, éppen a járvány alatt volt „divat” a munkáltatónak elküldeni az embereket csak úgy Isten hírével…
Viszont, ahogy szokás volt mondani: amint a mellékelt ábra mutatja, te csak légy szorgalmas katonája a társadalomnak, cserébe majd odalöknek valami koncot, hogy mégis érezd a törődést. Vegyél ki szabit (ha megteheted, fizetetlent, de akkor magad után „társadalombitosítózhatsz”), aztán csődítsd össze a családot, ha mind elfogyott. Nem vagyok mérges, csupán csalódott, miközben más részről végtelenül boldog. Bezzeg a kommunizmus alatt 6 hetet kapott az apuka hasonló helyzetben, viszont ez már a jólét társadalma, amibe nem illik felemlegetni a régmúltat. Nincs ez így jól kérem szépen, de ezt is mi választottuk. Hansúlyosan, ezt is…
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
LISTÁVAL A KÉZBEN SZERDAHELYEN
