A cikk megjelent a Klikk Out 2020/07. számában.
Fotók: Szabó Péter Pál
Fitus Szabolcs egy igazi nagyágyú a csallóközi gasztronómia területén, és aki egy kicsit is érdekelt a környékbeli rendezvények világában, annak biztosan ismerősen hangzik a neve, hiszen rengeteg catering, esküvő, bál vagy falunap szervezése mögött rejtőzik a munkássága. Tevékenysége már réges-rég túllépte hazánk határait is, hiszen már a környező országokban is sok tennivalója akadt, így számos cégnek, magánszemélynek váltotta valóra rendezvénye tökéletes lebonyolítását, egyben igényes végkimenetelét. Jelenleg egy nagy fába vágta baltáját! Aranykárász újratöltve! Egy magyar csárda újjáélesztésén fáradozik…
Aki ismer, az tudja, hogy a csárdák és az effajta hagyományok szerelmese vagyok, így elfogadtam Szabitól a meghívást egy nyitás előtti étlapkóstolóra a régi-új Aranykárász csárdába. Aki nem tudná, annak vázolnám, hogy az Aranykárász csárda Nyékvárkonyban található, és ha jó az emlékezetem, annó 2015-ben nyitotta meg kapuit. A vendégek hamar megszerették az autentikus magyar ízvilágot, és az állandó friss halkínálatot, ám mindennek ellenére a csárda értesüléseim szerint 2018 tájékán „lehúzta a rolót”. A csárda vezetősége döntésének miértje számomra a mai napig ismeretlen.
Úgy gondolom, hogy a 2020-as év „járványidőszaka” sokunknak élete végéig mélyen az emlékezetében marad, hiszen ez a korszak többek közt a gasztronómiát sújtotta a legkegyetlenebbül, így érthetően hatalmas, kidülledt szemekkel figyeltem fel az Aranykárász „hamarosan nyitunk” tartalmú hirdetésére a közösségi hálón.
Ebből kifolyólag jogos volt az első kérdésem az új tulajdonos felé, miszerint jól átgondolta-e ezt a lépést? Miután az e-cigarettájából kifújta a gőzt, egy angol gentleman hidegvérével és tekintetével csak annyit mondott: „Ez az életem, ez a hobbim!” E döntés már akkor megszületett, amikor a járványnak még se híre, se hamva nem volt a vidékünkön! Röpkén átfutott a fejemen a gondolat, amely Szabolcstól elhangzott, így teljes mértékben egyet tudok vele érteni, és csak kitartást és szerencsét tudok neki kívánni.
A további beszélgetésünkből azért kiderült, hogy a helyszínen szeretne majd bizonyos rendezvényeket is megszervezni, legyen az családi vagy akár céges jellegű. Szabolcs szavaiban azt véltem felfedezni, hogy mindenekelőtt a tökéletes és színvonalas szolgáltatás felé hajlik, és ennek megfelelően rakta össze az Aranykárász étlapját és csapatát. Elmondása szerint olyan minőségi alapanyagokhoz nyúl majd, amelyek nem hoznak szégyent a csárda konyhájára, ízvilágára.
Egy étterem, esetünkben a csárda legeslegfontosabb pillére a szakács, aki összetett csapatmunkát igényel! Semmit sem ér egy jó szakács, ha a pincér nem tudja eladni az ételt, nem érti a vendég szavát, nem jár a kedvében. Ha mindkét alkotóelem jól működik, a konyha „tündéreinek” is rengeteget köszönhetünk! Hiszen amennyiben tiszta tányérból, fénylő evőeszközzel falatozunk, az az ő érdemük! Miképp azt, hogy egy porszem se látszódjon az étteremben és a padló is megfelelően csillogjon, kizárólag a takarítónőnek köszönhetjük. Hogy mindez olajozottan működjön, az egy remek szakembernek, egy olyan műszakvezetőnek köszönhető, ki szeme mozdulatával, tekintetével kommunikál a teremben a pincérekkel, ha kell, besegít, amennyiben pedig a helyzet azt igényli, akkor a vendégekkel foglakozik. A legkisebbnek tűnő apróságot sem hagyhatja figyelmen kívül, és higgyétek el, olyan nincs, hogy ne fordulna elő valami baki egy est folyamán, így rendkívül ötletgazdagnak, és egyben szakmája remek mesterének kell lennie, ismernie annak minden fortélyát. Hangsúlyozom, hogy e területen nagyon ritka az olyan személy, ki mindezzel a tudással rendelkezik, és ez a személy nem minden esetben a tulajdonos!
Bertók Igor személyében ismerhetjük meg az Aranykárász csárda főszakácsát. Ő irányítja majd csapatát úgy, hogy az éttermet a legjobb tudásuk szerint működtessék.
A külföldön szerzett tapasztalatait próbálja majd kamatoztatni a csárda ízvilágában, de vajon mennyire tudja majd alkalmazni azt egy valódi magyar csípős csárdában? Főzött nemzetközi ételeket még sokszínűbb vendégeknek, így kíváncsian várom majd, mennyire tudja magáévá varázsolni a valódi magyar csárda ízvilágát. Annyiban nem lesz nehéz dolga, hogy ha követi a nagymamája és édesanyja által alkalmazott ízvilágot, akkor minden valószínűséggel teljesen rendben lesz! Sajnos időhiány miatt egyetlenegy ételt sikerült „gusztálnom” az étlapkóstolón, az is egy előétel volt, de bátran kijelenthetem, hogy a Hortobágyi palacsintát ki ne hagyjátok, amennyiben a csárdában jártok!
Szabolcs merész ambíciókkal, egyben határozott hozzáállásával bátor döntést hozott, hiszen Nyékvárkonyban több étterem is tárt karokkal várja a vendégeit, többek között régiónk egyetlen ötcsillagos szállodája is a csárda közelében található, ennek ellenére a hamuból próbálja meg azt újra feltámasztani, azonfelül a járvány időszakában, mikor is egyik-napról a másikra egy rendelet miatt akár újra bezárhatnak a vendéglátóipari létesítmények. Annyit azért elárult, hogy a konyhában egy neves korporáció alkalmazottainak a teljes étkeztetését is biztosítja, így biztosabb a talaj a lábuk alatt.
Magyar ételek, magyar borok, magyar pálinkák! Vasárnaponként délidőben muzsikaszóval, egyben egy családi jellegű kezdeményezéssel: „egyél annyit, amennyi beléd fér”, ami a régiónkban jelenleg egyedülálló.
