Az interjú megjelent a Klikk Out 2014/07. számában.
Hat éve annak, hogy a Klikk Out Midsummer Party vendége volt a Bëlga. Előfordulhat, hogy az interjú némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: Šenkár Márió
A gyaloglás vége (Gépkocsi), Nemzeti Hip-Hop, Ovi, Kalauz (BKV), Az a baj, Gyere kislány, Királyok a házban, Szerelmes vagyok, Egy-két-há, Zsolti a béka, Kavboj, Boros, Dal, a Magyar Madártani Egylethez, Mit parodizálsz?, Készülj fel a hangulatra!, Metasláger, California (hiphopzeneka), Fajok, vírusok, Kémia, Gyarmat, Rímálom az Elme utcában, Bezzeg régen, Fizetésnap, 15 év. Szóval az úgy volt, hogy leültünk a Bëlga felével beszélgetni, és…
Nemrégiben olvastam először azt, hogy a nevetekkel kapcsolatban a legendás jelzőt használták. Ti mit szóltok ilyesmihez?
Bauxit: Még5, Te vagy az élő legenda, erre neked kell válaszolnod! 🙂
Még5Lövés: Hát igen. Azt, hogy élő legenda, saját magára nem igazán szokta mondani egy zenekar, legfeljebb a zenekar egy tagja, mint például én! 🙂
Azt is említettétek valahol, hogy a sajtó azért sem foglalkozik veletek mostanában annyit, mert még nem vagytok ahhoz eléggé öreg, de már eléggé fiatal zenekar sem…
Még5: Igen, ez a 15-16 év egy zenekar számára olyan középkorféle. De mi egyébként fiatalok vagyunk, nagyon fiatalként, tizenévesen kezdtük, most pedig még csak harmincévesek vagyunk… (mindketten nevetnek)
Tavaly ősszel jött ki a Sanyi c. lemezetek. Ugye, szinte minden bandánál az első albumot szokták egyfajta hivatkozási alapként emlegetni, amelynél kialakul a zenekar rajongóinak kemény magja. De megvan az ilyen rajongótábora a többi albumotoknak, esetleg már a Sanyinak is?
Még5: A Majd megszokod-nak is kellett azért pár év, mire ezt a státuszt betöltötte, és a Sanyi óta még szerintem nem telt el annyi idő, hogy egy saját rajongótábora kialakuljon. Még kell egy-két év, mire lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a sok közül ez a legjobb. Legutóbb a Zigilemeznek alakult ki kemény magja, azt nagyon sokan szeretik.
Bauxit: A sokadik lemez soha nem lehet az első, viszont van, aki ezzel találkozik először. Ők nyilván fiatalok, és akkor egy-két lemez után majd kijelentik, hogy számukra ez „A” lemez… Az Arany c. lemezünk annak idején visszahozta a Majd megszokod kemény magját. De tényleg, azt nagyon sokan szerették közülük. A Platinának, amely ugye az oktatási segédanyagunk, pedig az iskolások körében alakult ki rendszeres hallgatótábora…
Ez utóbbiak a négylemezes tavaszotok (2010 – Arany/Platina/Gyémánt/Farost) alatt készültek, aminek nem volt akkora médiavisszhangja, mint amekkora jelentősége. Ez miért történt így?
Bauxit: Egyrészt azért, mert be voltunk tiltva a fél médiában! 🙂 Egy koncertünk kapcsán összerúgtuk a port az Est médiával, amelynek a lapjaiba nem kerülhettünk be egy évig. Ez sokat elvett az információáramlásból, de bennünket nem vetett vissza. A négy lemez sok is volt egymás után, némely újságokban kaptak némi visszhangot, amikor fokozatosan megjelentek, de klipek sem forogtak és olyan nagyobb kampányt sem terveztünk akkor, mint most.
Egy-egy új albumotok készítésekor mindig új ötletekkel dolgoztok, vagy vannak azért kiforratlan, a sufniban heverő projektek is?
Bauxit: Folyamatosan jönnek az ötletek. Van, hogy némelyiket 3-4 évig érleljük.
Még5: A Sanyi c. lemezen a Munkát keresek például egy régebbi dal, és úgy gondoltuk, most megérett arra, hogy megcsináljuk, és jól is sikerült.
Egyszer Bauxit említette egy interjúban, hogy tükröt tartotok, amelyben esetleg mások görbének látják magukat. Tapasztaltatok már olyat, hogy valakik tartanak ettől a tükörtől?
Bauxit: Ugye szokták mondani, hogy mi vagyunk a görbe tükör, és akkor mondtuk, hogy nem, mi egyenes tükör vagyunk, amiben más görbének látja magát.
Még5: Olyasmiről viszont még nem hallottunk, hogy valaki ettől félne. Nem kapunk olyan javaslatokat, hogy miről ne írjunk, inkább olyanokat, hogy miről írjunk dalt. De mikor valaki ilyet konkrétan megmond, akkor arról biztosan nem fogunk… 🙂
Sokan megmondóembereknek tartanak Titeket. Hajlamosak megsértődni a számaitokon?
Még5: Ha az ember ilyesmivel foglalkozik, akkor óhatatlanul ez történik. Mindig lesznek olyan emberek, akiknek mindez nem tetszik, de ez általában prekoncepciókból adódik, miközben nem is ismernek bennünket. Csak hallanak valamit rólunk, vagy meghallanak tőlünk egyetlen számot… Szóval nem minket nem szeret az illető, hanem azt, amit rólunk hall. 🙂
Bauxit: Az szokott történni, hogy először meghall valamit tőlünk, aztán kiakad, hogy mégis mi ez, be kéne tiltani és hasonlók. Aztán a barátai addig győzködik, míg még egyszer meghallgatja, és aztán már befogadja. Ez rendszeres. A Majd megszokod-nak sem véletlenül lett az a címe, ami. 🙂
Kiket tartotok Ti „megmondóembereknek”, akikre szívesen hallgattok? Esetleg aki meg is ihlet…
Bauxit: …Hankiss Elemér.
Még5: Ő például nem szokott hülyeségeket beszélni. Magyarországon eléggé kevés az ilyen. Lukács Béla fizikust is élvezet hallgatni. Szóval talán általában a tudósokkal vagyunk így.
Bauxit: Meg még Freund Tamás (neurobiológus). Ő ritkán nyilatkozik, de akkor elolvasom.
Még5: És még Molnár B. Tamás. Amit ő ír, azt fenntartások nélkül elhiszem. Ő szaktekintély a gasztronómiában…
Bauxit: …aki olyanokról ír, hogy hány centiről milyen forró vízbe kell a csipetkét belecsöppenteni, hogy az tökéletes legyen! :-
A számaitokat mindenféleképpen lehet értelmezni, és nyilván ez is a szándékotok. Volt már az ilyen értelmezéseknek valamilyen érdekes folyománya?
Bauxit: Ezek az információk hozzánk már nem igazán jutnak el. De tüntettek már ellenünk szélsőjobbosok Esztergomban, mert azt hitték, szélsőbalosok vagyunk. Kürtön (Strekov, Érsekújvári járás – a szerk. megj.) pedig kint volt a készenléti rendőrség, mert ott meg szélsőjobbosnak számítottunk a Nemzeti Hip-Hop miatt.
Még5: Azt hitték, hogy forradalmárok vagyunk. 🙂
Bauxit: Most a Gyarmat című számunk kavart nagy vihart a neten, mert benne van az, amit ma Magyarországon az emberek folyton mondogatnak. De igazából az egész ideológiamentesre sikeredett, szóval nem nagyon lehet vádaskodni. Meg egyébként is annyi mindenről írunk…
De az ember szeret belemagyarázni mindenbe ezt-azt…
Bauxit: Igen, a saját vagy a másik ideológiáját szeretik belelátni.
De akár bele is lehet, nem?
Még5: Akár igen, mivel nem szeretjük a didaktikus számokat, amikor egyértelműen lehet tudni, hogy akkor ennek most ez az üzenete, és kész…
Miért nincsenek a Bëlgának követői, akik olyanok akarnak lenni, mint Ti?
Bauxit: Ezen mi is gondolkodtunk, de ezt idáig végül is csak a Kispál tudta megcsinálni, és talán még a Tankcsapda. Mi ezek szerint nem tudtunk kulturálisan ilyen nyomot hagyni. 🙂 Majd máshol hagyunk!
Ez tragikus. 🙂 Olyasmi történt már veletek, hogy bugyi vagy melltartó, esetleg valamilyen abszurd tárgy repült a színpadra koncertetek közben?
Még5: Persze, volt már bugyi is, melltartó is, játékkatona is, és nemrég egy cserepes virágot is kaptunk. Aztán kaptunk egy fából kifaragott műpéniszt is, ami áll, és hamutál. 🙂
Találkoztatok már olyan elvetemült Bëlga-rajongóval, aki mondjuk szentélyt emelt nektek?
Még5: Olyannal még nem, de olyan már volt, akinek a karjára adtunk autogramot, ő pedig azt beletetováltatta. Egy miskolci srác. Pár évvel később visszajött, mert Tokyo még nem írta alá. Aztán akkor ő is aláírta. 🙂
Énekelnétek közös számot mondjuk Oszvald Marikával?
Még5: Mivel semmit se zárunk ki, így ezt se zárhatjuk ki. Fura is lenne, ha bármit is kizárnánk…
Felismernek benneteket az utcán, külön-külön? Vagy akadt már valamilyen abszurd szituáció ilyesmiből?
Még5: Felismernek, de annyira nem jellemző. Nekem volt egy olyan élményem, hogy mentem egy plázában és úgy 8 méterre ment előttem a Döglégy Zolee. Ahogy elhaladtak mellette, mindenki őt nézte, és pont akkor kezdtek róla beszélni – talán hogy már ne hallja őket – amikor odaértek hozzám. Én pedig végighallgattam, hogy ki mit mond róla. 🙂
Mikor fogjátok abbahagyni?
Még5: Hát azt nem tudjuk. Lehet majd jön egy esemény, ami miatt abbahagyjuk. De lehet, hogy ilyen sosem lesz. 🙂
