Sokan, sok mindent leírtak már a barátságról, és talán már mindenki látott nagy barátságokat köttetni és megromolni.
Természetes, ha egy olyan ember okoz csalódást, akit a barátunknak nevezünk mindig fájdalmasabb, mint amikor bármelyik embertársunkban csalódunk. Véleményem szerint az embereknek különböző véleménye van a barátság fogalmáról.
Szinte a fülembe csengenek a barátsággal összefüggésben leírt hangzatos szavak: őszinteség, lelki szemetesláda, önzetlen, mindenkinél jobban ismer, kitart melletted a bajban is stb.
Vannak, akik nem tudják elképzelni a barátságot ezek nélkül, és megkérdőjelezik, ha némelyik hiányzik a felsoroltak közül.
Nem vonom kétségbe, hogy a barátoknak nevezett emberekkel mindig közvetlenebbek vagyunk, és bensőségesebb viszonyt ápolunk, de vajon miért viselkedünk másképpen a többi embertársunkkal szemben?
Például, ha János barátomnak elromlik a villanya szentestén, akkor azt elmegyek megcsinálni, de ha a szeveri Teri néninek romlik el, neki nem, és töltse sötétben a karácsonyt?! (elismerem kicsit szélsőséges a példám)
…de ezekből a fennhangon, „barátságról” írt szösszenetekből valami hasonló tűnik ki.
Szép dolog a barátság, de úgy érzem, sokan sokszor többet képzelnek bele, mint ami valójában.
A túldimenzionált barátságoknak pedig általában csalódás a vége.
