Fotó: Pixabay
A legfrissebb hírek alapján az iskolaügyi miniszter hagyományos iskolakezdést ígér. Távoktatásra nem kell számítani, fokozott higiéniai intézkedésekre és az első két hétben a felső tagozatosok számára kötelező maszkviselésre azonban igen. A pedagógusok egyelőre óvatosan fogalmaznak, a rendeletek szinte napról napra változnak. Ildikó egy kisvárosi iskola tanárnője, és már egy ideje tudja, többek közt ő fogja fogadni az alsó tagozatból érkező diákokat a felső tagozatba, osztályfőnök lesz. Vele beszélgettünk a szeptemberi iskolakezdésről.
Kapcsolódó cikk:
Szeptembertől különböző fázisokat vezetnek be az iskolákban
„Az, hogy hagyományos tanévnyitóra számíthatunk, kissé nevetséges. Vannak diákjaim, akiket március óta nem láttam. Szájmaszkot fogunk viselni, fertőtlenítünk és várunk. Számomra ez inkább rendhagyó tanévkezdés, mintsem hagyományos. A pedagógustársadalom évek óta várja az iskolarendszer megreformálását, de nem így képzeltük el. Ez nem panasz, hisz végre taníthatunk, valójában talán a bizonytalanság beszél belőlem.”
Hogyan látja az első két hét forgatókönyvét?
Én csak a magam nevében beszélhetek. Megpróbálom a kis ötödikeseimnek bebiztosítani a lehető legszeretetteljesebb, legbarátságosabb tanévkezdést.
Jól tudjuk, a felső tagozaton már másként tekintünk a diákokra, nagyobb az elvárás, több önállóságot követelünk, így a stressz is nagyobb. Ehhez most hozzájárulhat egy diszkomfort érzet, a maszk viselése, a bizonytalanság részünkről, a szülők aggodalma. Nem egy szerencsés helyzet. Különös figyelmet kell szentelni a nehezen oldódó, visszahúzódó diákoknak.
Csak egy példát kiemelve a gyakorlatból: bármilyen idegen nyelvnél fontos, hogy a diák elsajátítsa a helyes artikulációt, kiejtést, ezt maszkban nehezen tudom elképzelni, még ha két hétről is van csak szó egyelőre. Vannak kollégáim, akik úgy állítják össze a tananyagot, hogy az első két hétben játékos ismerkedés és ismétlés legyen csak, ezzel is egy kicsit enyhítve a szituációt.
A szülők között jó páran akadnak olyanok, akik úgy gondolják, az első két hétben szerencsésebb lenne nem iskolába küldeni a gyermeket. Erről mi a véleménye?
Igen, jómagam is találkoztam ezzel a hozzáállással. Nincs véleményem. Én is szülő vagyok, valakinek a felesége és a lánya. Féltem a családomat is, megértem, ha valaki emellett dönt. Tudok olyan családról is, ahol daganatos beteg van éppen, kemoterápiás kezelést kap, nehéz bölcsnek lenni egy ilyen rendhagyó időszakban. Minden család döntsön saját belátása és józan esze szerint.
Az előre elkészített terv nem részletezi például, hogy ki számít majd potenciális betegnek. Hányat köhint az órán? Egyet vagy négyet? Kit küldjek majd az elkülönített helyiségbe, aki rosszul érzi magát, lázas, hőemelkedése van? S ha kimerült, meghűlt? Ki vállalja a felelősséget, hogy egy valóban koronavírusos diák mellé küldöm pihenni.
Nem szeretnék pesszimistának tűnni, de azt gondolom, az elkövetkezendő pár hónapban jó pár döntés vár még ránk, ahol nem biztos, hogy lesz jó és rossz lehetőség.
