A cikk megjelent a Klikk Out 2016/08. számában.
Fotó: Pixabay
Soha nem voltam, és nem is szeretnék az a vega lenni, aki mellé nem ülhetsz le egy tányér húslevessel, mert addig ordítja le a fejed, amíg az utolsó csepp is az arcodon nem végzi. Amikor valaki megkérdezi, hogy miért is döntöttem úgy, hogy abbahagyom a húsevést, mindig próbálom türelmesen és érthetően megmagyarázni. Ezzel csak az a baj, hogy nem mindenki nyitott igazán a véleményre, nézetekre.
Sokszor veszem azt észre, hogy a kérdés feltevése után igazából nem is rám figyelnek, hanem gondolatban már a visszavágó kommentárt fogalmazzák meg. Nem értik, nem tudják felfogni, hogy hogyan lehet hús nélkül élni. Én nem értem, nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet halott élőlények húsával jóllakni. Igen, tudom, hogy az állatok azért lettek teremtve, hogy megegyük őket. Ugyanúgy tudom, mint ahogy azt is, hogy a globális felmelegedésért a pingvinek felelősek, és a háborúkért pedig a szúnyogok. Nagy előny, hogy ilyenkor, miközben eme szavakat pötyögöm, nem tudsz a szavamba vágni. Viszont egyáltalán nem szeretnék vitákat nyitni erről a témáról. Inkább megosztom veletek, hogy mi mindent tanultam meg vegaságom lassan negyedik éve alatt.
Akkor először is tisztázzuk. A vegán az a személy, aki nem eszik semmi állati eredetű táplálékot. Szóval semmi tojás, semmi tej vagy méz. A vegetáriánusok között vannak ovo-lakto vegák, akik a húst mellőzik, viszont tojást és tejtermékeket fogyasztanak. A laktovegetáriánus sem húst, sem tojást nem fogyaszt, viszont tejet igen. Annyiféle kategóriát lehet csinálni, ahány ember van a földön. Viszont az, aki nem eszik semmi húst, csak csirkét vagy éppen halat… na az nem vegetáriánus.
Akkor vettem csak igazán észre, hogy mennyire egyoldalú is a táplálkozásom, amikor elhagytam a húst. Figyeld meg, akár jegyzeteld is le, hogy mi mindent eszel egy hét alatt. Sok dolog ismétli önmagát? Nem csodálkozom, hiszen megvannak a már jól bejáratott menüjeink, amiktől nehéz elszakadni. Viszont egy kisebb étrendváltással könnyen rá lehet jönni, hogy a brokkoli is tud hihetetlenül finom lenni; a karfiol nyersen is jó; a sárgarépa pedig pofátlanul leelőzi a filmezős estéken a csipszeket.
Pár hónap alatt lefogytam tíz kilót, jobb lett az állóképességem, és sokat javult a közérzetem. Persze ezt addig senki sem hiszi el, amíg a saját bőrén nem tapasztalja. Viszont ez tényleg így van. A hús elhagyásával eltűnik a felgyülemlett szemét többsége a szervezetünkből. Sőt, ha még nagyobb sikert akarunk elérni, akkor kihagyhatatlan a mindennapi 1,5 liter citromos víz.
Nekem ilyet ne mondjá‘! Pedig de. Abból a pénzből, amiből három kiló húst vennénk, már megtudjuk tölteni a bevásárlókocsinkat zöldségekkel, magvakkal, gyümölcsökkel. Igazából minden olcsóbb, mint a hús. Egy kis szerencsével pedig aztán igazán be tud vásárolni az ember fia/lánya úgy, hogy a káposztával jól lakjon, és a kecske is megmaradjon.
Attól még, hogy valaki vega, vegán, egyáltalán nem jelenti azt, hogy egészségesen is táplálkozik. Tekintet nélkül az étkezési szokásokra, mindenkinek változatosan kéne főznie, ennie. Hiába nem eszem a halott állatok tetemét, ha csak kiflin és jégsalátán élek! Én azt szoktam csinálni, hogy feljegyzem, mi mindent ettem az adott napon, aztán este csinálok belőle egy konklúziót. Megnézem, milyen vitaminokat tartalmaznak azok az ételek, és még mivel lehetne őket összekombinálni. Hihetetlenül jó érzés tudni, hogy az adott napon mi minden jóságot adtam a szervezetemnek.
A vegaság és a diákélet kéz a kézben vezetett el odáig, hogy ma már a legkevesebb, legegyszerűbb, legfurcsább alapanyagokból is képes vagyok egy kisebb vacsorát összehozni. Az eddig legdurvább eset az volt, amikor egy üveg mustárból, egy darab tojásból és rizstésztából olyan hajnali vacsorát főztünk, hogy Gordon Ramsay, ha ott lett volna, elkérte volna a receptet, és elénekelte volna a What a wonderful world vegetáriánus átiratát.
Vegetáriánusnak lenni annyit jelent, hogy megpróbál az ember jobban odafigyelni magára. Nem támogatja azt a kegyetlenséget, ami az állatok lemészárlásával jár. Továbbá reméli, hogy eljut egyszer az emberiség oda, hogy rájön, a termőföldeken nem a levágandó szarvasmarha táplálékát kell termeszteni, hanem az emberét. Minden hippi szöveget elhagyva, ha képesek vagyunk úgy is (túl)élni, hogy az egy másik élőlénynek ne kerüljön az életébe, akkor miért ne tennénk így? Mert finom a hús? Ó, akkor még nagyon kevés finomságot kóstolhattál!
