Klikk Out Vikkendhouse: Rengeteg katartikus pillanatot köszönhetek a zenének!

A mixsorozat célja főként az, hogy betekintést nyerhessünk helyi emberek zenei világába. Ezzel inspirálódhatunk más zenék felkutatására, vagy kedvet kaphatunk eddig ki nem próbált koncertélményekre. Mai főszereplőnk a dunaszerdahelyi Patócs Diana, aki ötéves kisfiával és párjával éli mindennapjait, mellette a minőségi zene hatalmas rajongója. Egy helyi magazinnál dolgozik szerkesztőként és vágóként, ahol szívesen átadja magát az alkotás örömének. A beszélgetés során mesél a zene szeretetéről a gyermekkorától egészen mostanáig, a cikk alján pedig meghallgatható a mix, ami a nyolc kedvenc zenéjét tartalmazza.

Fotó: Ugróczky István

Patócs Diana vagyok, 25 éves és zenefüggő. Folytathatnám úgy, hogy már a gyógyulás útjára léptem, de ez a fajta függőség valószínűleg gyógyíthatatlan. Amit még érdemes rólam tudni, hogy hiperérzékeny vagyok és nagyon őszinte, ami elsőre nem tűnhet szerencsés kombinációnak, de ennek a párosításnak köszönhetően nem igazán lehet mellettem unatkozni! A napjaim legnagyobb részében pörgök, mosolygok és próbálom hasznossá tenni magam.

Hogy képzeljük el a zenefüggőséget? Milyen ez a kapcsolat a zenével?

ejszakai furdozes

Fantasztikus. Rengeteg katartikus pillanatot köszönhetek a zenének és nagyon hálás vagyok, hogy a sorstól megkaptam azt a „szupererőt“, hogy a zene ereje ekkora hatással van rám. Csodálatos érzés, mikor felcsendül egy számomra ismerős és kellemes dallam, a testem pedig reagál rá. Hevesebben ver a szívem, elönt a boldogság és ha csak néhány percre is, de megszűnik a külvilág. Ha huzamosabb ideig nem tudok zenét hallgatni valamilyen okból kifolyólag, minden túlzás nélkül állítom, hogy elvonási tünetektől szenvedek. 😀

Azt még fontos hozzátennem, hogy minden dallam mögött az embert, a lelket keresem. Csak az a zene tud elvarázsolni, amely a lélekből szól. Szerintem jó fülem van ehhez, meghallom a zenében a hamisságot és az bizony már nem hordoz értéket szerintem.

Emlékszel az első gyerekkori nagy rajongásokra? Kik voltak az első nagy bálványok és milyen úton fedezted fel őket?

Első és legnagyobb rajongásom egyértelműen Elvis Presley iránt volt. Még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut, mit éreztem, mikor először meghallottam Elvis utánozhatatlan és egyedi hangját. Életemnek abban a szakaszában tényleg úgy viselkedtem, mint egy drogfüggő. Ha csak tehettem, őt hallgattam és számtalanszor elképzeltem, hogy egy Elvis-koncerten csápolok az első sorban, önkívületi állapotban üvöltök és pont úgy jár a lábam, ahogyan az övé. Arra már nem emlékszem, hogyan találkoztunk, de arra igen, hogy a találkozásunk napján csodás és megismételhetetlen pillanatokat okozott nekem.

Tiniként szoktál a TV előtt tánckoreográfiákat gyakorolni a kedvenc klipjeidre?

Perszehogy. Az a szomorú az egészben, hogy még mindig csinálom. 😀

Az egyik betanult koreográfiánkat például pont ezen a héten adtuk elő a húgommal a nővérem születésnapján. Nagy sikere volt!

Később, a sulis éveid végére milyen zenei irányzatokon mentél át? Mi az, ami máig maradt, mi az, ami ment és ma már viccesnek tartod?

Húha. Szerintem minden létező zenei műfajba belekóstoltam már a raptől egészen a klasszikus zenéig. Vicces vagy éppen szomorú, de volt idő, hogy Mr. Bustát is hallgattam. Annak talán az volt az oka, hogy nagyon szimpatikus volt az őszintesége. A régi táncdalfesztiválok slágereiért is rajongtam egy ideig. Poór Péter, Szécsi Pál, Zalatnay, Kovács Kati és még sorolhatnám. Sokan közülük még mindig nagy kedvencek. És ami még maradt, az a rock and roll, reggae, népzene, és a fúziós zenék.

Szoktál járni koncertekre? Melyik a szimpatikusabb? Nagykoncert vagy fesztivál sok ezer emberrel, illetve egy kisebb, családias klubkoncert, vagy kisfesztivál barátokkal?

Határozottan a családias klubkoncerteket részesítem előnyben, mert ezeknek köszönhetően találtam rá a mostani zenei ízlésemre és ezek a kis koncertek tesznek a legboldogabbá. Pár évvel ezelőtt voltam egy Ed Sheeran-koncerten, de nekem többet jelentett a Folksz zenekar koncertje múlt héten.

Várnai Dani olyan improvizációs gitárszólókat csinált, hogy azt hittem, elájulok. Fantaszikus volt.

Mennyi időt töltesz egy átlagos napon zenehallgatással? Milyen csatornán teszed?

Átlagosan nem tudom, de sokat. Nagyon sokat. Youtube-on szoktam, mert ha az időm engedi, a videoklipet is nézem vagy olvasom a dalszöveget. Ha úton vagyok, akkor rádiót hallgatok.

Szerinted fontos, hogy az ember ne elégedjen meg azzal, amit kap ömlesztve a rádióból, hanem a saját ízléséhez mérten keresse és fedezzen fel új zenéket?

Nagyon fontosnak tartom. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem szabad leragadni egy-egy zenei műfajnál. A munkámból kifolyólag rengeteg olyan koncerten jártam az elmúlt másfél évben, amelyre magamtól nem mentem volna el. Olyan zenei műfajokkal találkozhattam ezáltal,  amelyek szinte sokkoltak és sosem gondoltam volna, hogy valaha is tetszeni fognak. Ilyen például a jazz és a blues műfaja. Teljesen elvarázsolt és boldog vagyok, hogy mára már nem csupán zenei aláfestésként tekintek rá egy jó bor mellé.

Most pedig térjünk a mixre, ami a nyolc kedvenc zenédet tartalmazza. Mi alapján válogattad a zenéket?

Van itt minden. 😀 Legfőképp olyan zenéket választottam, amelyek még a mai napig, sok ezer meghallgatás után is nagy hatással vannak rám. Emellett helyet kaptak a listán olyan dalok, amelyek egy csodálatos emléket idéznek fel bennem. Sok más dalnak is itt volna a helye a listán, de ha csak nyolcat lehet, akkor nyolcat lehet. Íme:

 

A MIX:

TRACKLIST:


1. Elvis Presley – Heartbreak Hotel
2. Queen – Crazy Little Thing Called Love
3. Várnay Dániel (Folksz zenekar) – Mulassunk
4. Random Trip – Dobban Feat. Palya Bea, SAIID, Szabó Balázs
5. Szécsi Pál – Kismadár
6. The Lumineers – Ophelia
7. Rómeó vérzik – Az utca az én hazám
8. Ray Charles – Hit The Road Jack

 

Az eddigi epizódokat az alábbi címen találod!

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább