Sajtótájékoztató, időpont szerda (13.44), helyszín Villa Rosa.
Újságírókról azt szokás mondani, hogy éhenkórászok, és az úgymond ünnepélyes sajtótájékoztatón sem a tartalom (a foci) fontos nekik, hanem a kaja. Egyenes leszek, nem azt mondom, hogy velem teljesen így volt tegnap, de ha a ,,sajtó” a Villa Rosában van, akkor megtörténik egy ,,nem éhenkórász típussal” is, hogy az ízvilág a lényeg… Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ,,uncsi” volt a sajtó!
[pro_ad_display_adzone id=”3206″]
Elsőként Végh ,,Dzsaja” Tibor beszélt, őt követte László Csaba, akinek nem jelent gondot a kommunikáció, tehát a klasszikus és elvárt sablonos szöveget és a lényegében tárgyilagos helyzetelemzést bőségesen megfűszerezte frappáns megjegyzésekkel.
Miután elmondta a mondanivalóját, röviden szólt Marin Ljubičić, aki kapitány lett, és én csak remélni merem, hogy úgy is fog viselkedni (nem, mint a Michalík versus Ljubičić sztorinál), és kapitányként soha nem látunk olyan dolgokat tőle, mint a Rózsahegy ellen. Marin, emlékezz arra, hogy Robert de Niro mit mutatott a két ujjával Gaylord Fockernak a Meet the Fockers filmben, amikor jelezte neki, hogy figyelve van… Chili is watching you! Hehehehe…
A csapatkapitány, Marin Ljubičić
A „kérdezzetek újságírók”-fejezetet a Markíza szerkesztője bérelte ki magának, így nem is nagyon volt értelme másnak kérdezni, mert László Csabának már kezdett kiszáradni nemcsak a szája, hanem a füle is.
Apropó, egy pici bulvár: László Csaba szemüveget kezdett hordani és őszül a haja. Megértem, nekem még nem őszül a hajam, de amikor szemüveget kezdtem hordani, valami megváltozott. Akkor én azt mondtam, magamban: a rohadt életbe!
Látni, hogy Csaba tudja, hogyan kell kezelni a média képviselőit, elvégre Csaba is részben a média képviselője, mint tévés szakkommentátor…
Vége a sajtónak. Leülünk az asztalhoz. Mi volt a menü? Disznótoros termékek, bőségesen. D. Tok Ernő ül mellettem, sok mindent megtudok tőle, megemlíti, hogy annak idején nála (a Franco magazinba) kezdett Gazdag Jóska újságíróként. Ernő szeret beszélni, egyik sztori cseréli a másikat…
Mielőtt átülünk az étterem fotelos részébe, megnézem, van-e még krémes süti. Elfogyott. Ölni tudnék!
Akkor egy kávé és kellemes beszélgetés Nagy Krisztiánnal, Lelkes Ernővel, és D. Tok Ernő még mindig kirobbanó formában lövöldözi a poénokat.
Menjünk már haza, mert kidobnak! Na, szóval, vége az idillnek, kezdődik a szezon. Meglátjuk, hogy krémes süti, avagy egy elrontott sztrapacska lesz-e a menü, mert bizony nagy felkiáltó jel van a liga felett. Nem éppen regulárisnak nevezhető, miután kiszállt Miava és nem esik ki senki…
Ezen gondolkodok úton hazafelé, amikor megszólít egy ismerősöm: Mikor jelenik meg az ,,öltözős” cikked a DAC-ról?
Válaszom: Először megy a sajtós, az ,,öltözős” pedig pénteken.
