A cikk megjelenik a Klikk Out 2020/09. számában. Fotók: Horen Instagram: @rokkorokush
Rókusunk kimerítő edzéseket folytat idehaza, valószínűleg annak érdekében, hogy ha eljő a végítélet napja, őt válasszák ki az illetékesek az Apokalipszis négy lovasa egyikének. Igazán nem értek én ehhez, meg nincs is ilyen irányú protekciónk, de elfogult apukájaként azt hiszem, egész ügyesen építi a karrierjét ebbe az irányba.
Nemrég szembejött egy róla készült videócska egy évvel ezelőttről, amikor még épphogy csak (vagy már) felállt, és könyveket leltárazott a nappalinkban az ennivaló, „spekacskis” karjaival. Miután kicseleztük, és dobozokat raktunk a könyvek helyére, jó időre felhagyott ezzel a sportággal, nemrég viszont ismét nekifogott izzasztani a sci-fis polcomat a leendő gyerekszobájában. Fene tudja, talán létezik az a babaizomzat, aminek a petyhüdtté válását ily módon lehet elkerülni. Mindenesetre valaki legalább igénybe veszi azokat a könyveket, amiket én évről évre csak vásárolok, arról ábrándozva, hogy egyszer úgyis nyugger leszek.
Én rendszerető fickó vagyok, igazi háztartásbeli úriember, aki – miután beköltözött későbbi felesége lakásába – első teendői közt rendet rakott az edényes szekrényekben. Ez még akkoriban történt, mikor a lakásunkról Reni életmódmagazinba illő képeket készíthetett, mert volt rá mód. Aztán beköltözött Rókus, és karamboloztak az elképzeléseink (többek között) az edényes szekrényről.
Mihelyst felült, az útjába került a világnak egy poronty szemmagasságában lévő része. Egy ideig próbáltuk hárítani a birodalmi törekvéseit, és azonnal helyreállítani a rendet, de ennek egy idő után nagyjából annyi lett a haszna, mint szétvakarni egy szúnyogcsípést.
Ő már egy új évezred új iskolája, és hiába hívjuk időnként Rokokónak, hozzáállása az olyan úri hóbortokhoz, mint a rend, meglehetősen avantgárd, mondhatni dadaista. Én ezt a magam maradi rendszereivel nem érthetem. Csupán elfogadhatom, hogy az ételhordók és a porcelántányérok kiválóan díszítik az előszoba közepét, különösen úgy, ha csöpög róluk a víz.
A mosogatógép eszcajgtartójából a parkettára kirázott evőeszközök kakofóniája ugyancsak végtelenül vájt fülekre utalnak, ami kisfiunkat illeti. Mi meg pofonegyszerű Gryllus Vilmos-dalokkal mérgezzük, a csudába is!
Mostanában Rókus játékos fiókjai, dobozai egyre gyakrabban üresek. Félreértés ne essék, nem osztogattuk szét a játékait, csupán Rókus vélhetően úgy látja helyénvalónak, ha egyidejűleg mindet látja, erre pedig csak úgy van mód, ha szét vannak terítve a padlón.
Tekintve, hogy nem olyan nagy a lakásunk, és Rókus egyre effektívebb ebben a privát kis #tetrischallenge-ében, amit edényekkel, ruhákkal, táskatartalmakkal sűrít, a cselekmény csúcsán csaknem olyan kevés a járható út az otthonunkban, mint egy enyhe havazás utáni napon a Csallóközben.
Az a lezser elegancia, ami esetleg kiszüremkedik a sorok közül, és amivel az itthoni, állandósult káoszt igyekszünk kezelni, egyrészt csak látszólagos, másrészt viszont tanulható. Rókus az eddig eltelt 20 hónapja alatt mestere lett, óránként tart itthon egy órát belőle!
Időszámításunk előtti ingerküszöböm ott húzódott, ahol mondjuk egy csepp méz illegálisan kivándorolt az üvegéből a konyhapultra, vagy egy főtt rizs a szőnyegre. Ilyenkor a vérnyomásom elindult felfelé. Rókus szembeállított a félelmeimmel, és mintegy gépkarabélyból sorjázta az alkalmakat, míg oda nem került melléjük, hogy #leszarom.
Csemeténk az elmúlt évében beleharapott a lakásba, mint egy pitbull, és azóta sem ereszti. Nekünk kellett megtanulni elengedni, úgymond meggyászolni a korábbi harmóniánkat, hogy megszülethessen egy új, amibe az ő, pillanatnyilag finomnak még távolról sem nevezhető módszerei is beleilleszkednek.
Átmentünk persze a gyász egyes fázisain, tagadtunk – próbáltuk nem megtörténtté tenni a rendetlenséget, ugye; haragudtunk – a kutyafáját, Róki; alkudoztunk – „mit szólnál a szemeteskukák helyett az edényekhez?” (na, mi lett a vége?); depresszióba estünk – „itt már sose lesz rend”; aztán ha kell, ha nem, elfogadtuk. A Róka-móka révén megszületett az új rend, a rokializmus, melybe már belefér, hogy egykori íróasztalom és forgószékem egy fekete lyuk, amivel elnyeletjük a rendetlenség egy részét, hogy egy hétig pihen a mosogatóban egy fokhagymakinyomó, hogy a tévére terítve száradnak a mosipelusok, vagy hogy biliztetés közben a szőnyegen landol egy kábel!
A magazinfotóknak lőttek, viszont kisördögünk a részletekben lakozik. Azokból a pontokból, ahonnan korábban a skandináv elegancia köszönt vissza, most apró rókabimbónk vicsog és csicsereg, miközben bújócskázik velünk. Ahol azelőtt minimalista élek és letisztult felületek pihentek, most az udvarról behozott mosatlan kövek, szalvétafecnik vagy combmagasságban lévő ragacsos ujjlenyomatok jelzik, hogy itt velünk együtt mozog egy független, huncut és megzabolázhatatlan életke.
Hogy derékmagasság alatt is süvít körülöttünk egy szívecske, egy makulátlan elme, aki a mi emlékeinkből kitöröl minden ballasztot és felesleget, hogy helyet csináljon azoknak, melyekkel a hátralévő életünkben megajándékoz bennünket.
AZ ÖSSZES EPIZÓD:
1. Boldog új életke!
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
6. Ásó, kapa, nagybőgő!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
15. „Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
16. Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
17. Fordulj, Róka, csosszantóra!
18. Leesett
19. Ami egykor hidegen hagyott, most majd’ felrobbant!
20. Alig vártuk, hogy eljöjjön ez a nap!
21. A nagy büdös helyzet!
22. Anyu(ci)róka
23. Koszmix a kádban!
24. A végtelenbe és tovább!
25. Ez itt a keeert – avagy udvari bolondozásaink!
26. Ha etetni akarod a kicsit, előbb ezt olvasd el!
27. Mikor lett a kisbabánkból kislegény?
28. A nagy büdös helyzet 2.
29. Mikor a Róka a fejembe szállt…!
30. Rokink 13 legfontosabb gondolata!
31. Rókus, a pedagógus!
32. I. Fényevő Rókus, a lámpák hercege
33. A kisbetűs élet
34. Nicsak, ki beszél? (napunk percről percre)
35. Nicsak, ki beszél még mindig? (napunk percről percre – 2. rész)
36. Ha én egyszer kinyitom a számat…?!
37. Az első igazi karácsonyunk
38. Rókus úrfink soha vissza nem térő első éve
39. Nincsen Róka tövis nélkül!
40. Örökké ösztönös lököttek, avagy az öröklött örökzöldek
41. Megmutatom, mi az igazibó’, ami a gyerek kezébe nem való!
42. Róki és a nem épp szokványos játékai
43. Az ember, akit Apunak fognak hívni
44. Nem fog erre emlékezni
45. Pusztító utolsó mondatok a gyerek mellett 2.
46. Képzelt riport a mi rókai popfesztiválunkról
47. Mi vár rá odakint?
48. Te jó ég, mi lett belőlünk?!
49. Előjött Rókiból a háztartásbeli menedzser!
50. A képzelet 50 szárnyalata
51. Belénk bújna a kisördög!
52. Íme, a játék, amiben Roki világbajnok!
53. Nincs az a film, melybe ne illenénk!
