FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Szeptember tizenötödike, a Hétfájdalmú Szűz Mária ünnepe, munkaszüneti nap. Gondolkodtam: Hosszú a lista, nagyon hosszú, elmaradt például a tokiói olimpia, vagy a labdarúgó-Eb, de ami minket itt a Csallóközben közvetlenül is érint, elmarad például a Hagyományos Csallóközi Vásár. Nem tudom hányadik évfolyamnál tartanánk éppen, lényeg, hogy a szeptemberi „őszülő” gesztenyefákhoz nekem hozzá tartozott minden évben. Nem azért, hogy teleegyem magam zsíros ételekkel, és lerészegedjek a néha kétes eredetű murcival (legyen burcsák, úgy mindenki ismeri), csak úgy. Apropó burcsák, ismerik azt a viccet, hogy miért futunk az árnyékszékre, ha felhörpintünk egy pohár a mustot?
Elmesélek egy történetet, aztán elárulom a választ. Szóval a vásár vagy más dolgok nálam sosem az „eszem-iszomról” szóltak, inkább egy közösségi eseményről. Az emberek összejönnek, beszélgetnek, magukba szívják a kultúrát, este egy koncert, néha esőben, máskor döglesztő melegben. Igen itt-ott valóban kiürül pár pohárka is, ez vele jár, esetleg elcsattan egy pofon… Akkor a történet: Annak idején az elsők között váltottuk ki szüleimmel a Magyar Igazolványt, de sosem használtuk fel semmire. Elég volt az a jó érzés, hogy van. A Szent István koronája, benne a képem a nevemmel, na ilyen a vásár is nekem nagyjából. Hozzá tartozik az életemhez, nem a magamutogatásról, és nem is a szélsőségekről szól.
Szóval, azért megy a hasunk a musttól, mert Isten így büntet bennünket, hogy idő előtt megisszuk a bort!
2020 az az esztendő, amikor semmi sem biztos, csak ez a fránya nyavalya, a szájmaszk, meg a karantén. Elmaradnak a nyárbúcsúztatók, figyelem, ahogy a községek egymással civakodnak, hogy ha itt megtartották, amott miért nem? A szervezőknek bizony komoly kiesés, egzisztenciális sokk, és mert szegény embert az ág is húzza: a „lájtos” Fröccsfeszten, meg a Klikkout Midsummer partyján egyaránt szakadt az eső, hogy még az a kevéske öröm is ürömbe fulladjon, ami megmaradt. A média által naponta felénk áradó hírek és állami rendeletek pedig lekötik a figyelmünket, már a gondolkodásunk is nehézkes.
Nem tagadom, létezik a veszély, itt jár köztünk a fekete ruhás, élezi a kaszáját ránk. De a szórakozás és a kikapcsolódás elmaradása épp’ oly negatív az emberi szervezetre, mint egy pozitív covid teszt.
Hogy miért? Mert az ember nem gép! Szóval a szakembereknek figyelembe kéne venni azt is, amit a Nagy Feró évtizedekkel ezelőtt megénekelt, kedvenc világos söröcskéje mellett a 8 órás beosztásról. Ha népnek nem lesz hol kiengednie a „gőzt”, előbb-utóbb fellázad. Csallóközi Vásár csupán egyszer van egy évben, illetve egyszer lenne, ha megtartanák. Ugye terepen inkább a drága libamáj, esetleg a műszaki vizsgán épp’ csak átcsusszant körhinta miatt morgunk, idén bizony lesz, aki majd ezeket is visszasírja. Kimegy a Vásártérre, körbenéz, s mert focira sem jutott be legutóbb, a pokolba kívánja a vélt vagy valós „ellenségét”.
Hiányozni fog az olajban tocsogó krumplis tócsni, a cigánypecsenye, meg azok a zokniárusok, akik egy euróért kínálnak egy köteg zoknit, amiért – ha belemegyünk a bizniszbe – aztán egy tízest kérnének.
Egye fene, inkább ez, hisz’ hogy lehet szájmaszkos esküvőn őszintén örömködni, vagy sorban állni akár órákig a hivatalok előtt mérgelődés nélkül? Azt mondták, két hónap az egész, de tévedtek. Éljünk felelősséggel, figyeljünk a higiénia előírásokra, oké, de miért adjak 70 eurót esetleg arra a tesztre, amivel igazolhatom kenyéradóm felé, hogy „tiszta” vagyok? De megfordítom a mondatot: ha sejtené magáról, hogy esetleg „érintett”, önként bevallaná? Ez a jegyzet nagyjából az elmaradt Hagyományos Csallóközi Vásár idején íródott, talán egy héttel korábban, nincs jelentősége. Talán úgy lesz, mint az olimpiáknál, hogy a számozás marad, csak ugrunk egyet. Aztán majd jövőre…
A Hétfájdalmú Szűz Mária ünnepén elmondhatunk egy imát a régi életünkért, családunkért, az üres stadionokért. Szerintem eszek egy sültkolbászt is mustárral és ropogós kenyérrel. Ja, hogy ma „bót” sincs, akkor jó lesz a tegnapi is…
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
LISTÁVAL A KÉZBEN…
