ANKÉT: Szegi Aranka, Makó Éva és Markolt Kužilek Fanni mesélt az esküvője kedvenc pillanatáról

Egy esküvő mindig csodálatos és megható, de természetes, hogy mindenkinek a sajátja a legtökéletesebb. Van, aki igazi hercegnős menyegzőt képzel el magának, van, aki kicsit visszafogottabbat. A hosszadalmas szervezkedés után mindannyian abban reménykedünk, hogy a kellő pillanatban minden a helyén lesz. A végére teljesen kimerülünk, mégis, életünk egyik legszebb napja marad, míg élünk. Szegi Arankának, Makó Évának és Markolt Kužilek Fanninak a következő kérdéseket tettük fel:

Hogyan élted meg az esküvődet? Melyik volt a kedvenc pillanatod?

Szegi Aranka (36),
főállású édesanya

A mi esküvőnk kulcsszava az egyszerűség volt. Már akkor is fontos volt számunkra a környezetünk védelme, ezért nem szerettünk volna hatalmas ünnepélyt, rengeteg virágot és később a polcon porosodó szerkentyűket sem.

Szerettük volna, ha minél inkább a sajátunknak érezzük ezt a napot, úgy, hogy a számunkra fontos emberekkel osztozunk rajta. Ezért eldöntöttük, hogy mindenki azt teszi hozzá, amit szeret. Így lett az anyukám által kötött menyasszonyi csokrom, a barátnőm által sütött isteni tortánk, az unokatestvérem készítette a sminkem és a frizurám, férjem legjobb barátja volt a fotósunk, saját magunk terveztük meg és készítettük el az értesítőnket, a gyűrűinkben pedig az egész családunk benne van.

Így lett környezet, és pénztárcakímélő, mégis konszenzusos esküvőnk, ugyanis az első ötletünk az volt, hogy elutazunk Toszkánába és kettesben összeházasodunk. Ezt az ötletet aztán elsősorban a nagyszülőkre való tekintettel módosítottuk egy családi vacsorára, mert szerettük volna, ha ők is velünk ünnepelnek, majd a vacsora végeztével a barátainkkal ünnepeltünk egy rövidet, és másnap hajnalban irány Toszkána!

Az egész esküvő spontaneitását, harmóniáját imádtam, a kedvenc pillanatom mégis az volt, mikor Isten színe előtt elmondhattam a fogadalmam az én lelki társamnak, akivel idén 20 éve vagyunk hűséges segítőtársai egymásnak.

Makó Éva (30),
adminisztratív munkaerő

Az esküvőm számomra egy felejthetetlen nap marad, amire mindig is örömmel fogok visszaemlékezni. Soha nem álmodoztam nagyobb ünnepségről a templomi szertartás után, de végül engedtem a férjem győzködésének és szerveztünk egy nagyobb lagzit.

Ahogyan közeledtünk a nagy naphoz, egyre inkább sűrűsödtek a teendők, a majdnem egy évig tartó készülődés végére már alig vártuk, hogy túl legyünk az egészen és minden úgy süljön el, ahogy azt elképzeltük – nagyrészt ez sikerült is, de persze voltak olyan tényezők, amit mi sem tudtunk befolyásolni.

Sajnos a nap esősen indult, de igazából akkor már időm sem volt ezen szomorkodni, mert az események sorra követték egymást. Talán az egyik legszebb pillanat az volt, amikor előadhattuk az általunk választott számra begyakorolt nyitótáncot, amire mindig is nagy örömmel emlékszek vissza.

Az esküvőnk napja nagyon eseménydús volt, imádtuk minden pillanatát. Aznap tényleg minden csakis körülöttünk forgott és utólag már nem bántam meg, hogy belevágtunk, mert a nagy napunkat valóban családi és baráti körben volt a legjobb döntés megünnepelnünk.

Markolt Kužilek Fanni (25),
vállalkozó

Nehéz szavakba önteni, de ha röviden kellene jellemeznem, akkor csupán azt mondanám, hogy mesébe illően. Elképzelni sem lehetett volna szebbet, ugyanis tökéletesre sikeredett a szó szoros értelmében. Számomra nagyon fontos volt (annak ellenére, hogy én magam is imádom képekben megörökíteni a pillanatokat), hogy az a nap csak rólunk és a közös élményekről szóljon, így kérésünkre a násznép mellőzte a telefonját (se posztolás, se storyzás), s megélte az esküvőnk minden percét velünk.

A boldogság, hogy a két hónapos kisfiunkat tarthattam a kezemben úgy, hogy közben menyasszonyi ruha volt rajtam, még különlegesebbé, meghittebbé varázsolta az egészet. Minden vágyamat felülmúlta a szabad ég alatti sátorban szervezett helyszín, a megálmodott díszítés, a nekem készült ruha, s nem utolsó sorban a reggelig tartó feledhetetlen mulatás a szeretteink körében.

Ott és akkor nem csak szerető férj és imádott feleséggé váltunk, hanem maga a „család” szó is mély értelmet nyert.

Rendhagyó volt az esküvőnk, mivel nem csak az életre szóló igent fogadtuk meg az oltárnál, hanem éjfélkor a születésnapomat is ünnepeltük, sőt, másnap a kisfiunk keresztelőjére is sor került. Mivel két teljes napon át tartott számunkra a felejthetetlen ünneplés, így kedvenc pillanatot nem tudnék kiemelni, hiszen eme bő eseményáradat által vált kerek egésszé és beteljesedetté a mi történetünk.