Anya gyöngysora egy felbecsülhetetlen értékű ékszer, ami nem csak őt, hanem az egész családot is díszíti. Sok szenvedés árán, sok-sok idő elteltével ezen ékszer minden apró kis gyöngye egyre kerekebbé, csillogóbbá válik, s amint elkészül, mindenki boldog.
Míg egy valódi igazgyöngy „elkészül”, egy kagyló vagy osztriga majd két évig dolgozik azon, hogy kincsét nemesítse. Amikor egy kis apró szennyeződés, vagy egy pici homokszem kerül bele, védekezésképp azonnal egy nemes réteggel vonja be.
Rétegről rétegre haladva, lassacskán kerül rá az a bizonyos máz, aminek a végső formáját mi már igazgyöngynek hívjuk.
Legyintetek, amikor egy anyuka azt mondja: fogzik a baba. „Majd túllesz rajta” – mondjátok. Így igaz, minden gyermek túllesz rajta. Tény, hogy mindenki átmegy egyszer ezen. De amíg ezek a kis fehér csúcsok meg nem jelennek a lángoló piros dombocskákon, minden gyermek szenved. A fájdalom sokszor olyan heves, hogy az egész testük reagál. Hőemelkedés, akár láz, hányás is kísérheti. Mindegy, éjjel van vagy nappal, a szülő ott van, és várja, hogy a fehér csúcsokat végre megpillanthassa.
Ezek a kis fogkezdemények, Anya és Apa apró pici gyöngyei, napról napra nagyobbak és kidolgozottabbak lesznek, mindaddig, amíg egy teljes gyöngysort nem alkotnak.
Közös munka ez, Anya, Apa és a fogzó gyermek, aki sokszor magánkívül van. Elernyedve, kimerülve fekszik, maga sem tudja, mi történik. De Anya és Apa ott vannak, ő pedig tudja, hogy minden rendben lesz.
Anya és Apa is mondták: minden rendben lesz, szeretünk Téged, itt vagyunk veled, ameddig szükséged van ránk.
