A beszélgetés megjelent a Klikk Out 2020/10. számában.
A járványhelyzettel sokat foglalkozunk statisztikai, gazdasági, egészségügyi szempontból. Kevés szó esik az emberek, de főként a gyermekek mentális egészségéről. Molnár Andrea pszichológus most ebből a szempontból válaszolt néhány kérdésemre.
Furcsa év és még furcsább tanév van mögöttünk és előttünk egyaránt. Mint anya, szülő, te látsz valamit a gyerekeken? Miként viszonyulnak ők ehhez a mostani helyzethez?
Az iskolás gyerekeimen, akiket ezidáig próbáltam távoltartani a kütyüktől, vagy legalábbis olyan irányba igyekeztem őket terelni, hogy minél később kerüljenek a mobiltelefon és az internet vonzásába, most azt vettem észre, hogy akaratlanul is gyakrabban kerül a kezükbe a mobil. A lányom, aki eddig nem vágyott még csak egy laptopra sem, most a születésnapjára egy számítógépet szeretne. A maszkviselés, a fertőzés veszélye, az állandó készenlét meleg táptalajt kínál a különféle gyermekkori pszichiátriai zavaroknak is. Konkrét példával élve, a gyakori kézmosás, a betegségektől való rettegés felfokozhatja a hipochondriára vagy kényszerbetegségekre való hajlamot.
A biztonságban vagyunk érzése is meginogni látszódik, hiszen bárhol megfertőződhetünk, sehol sem vagyunk biztonságban. Ez a társadalmi elszigeteltség felhangosíthatja a paranoid személyiségzavarok kialakulásának támogató tényezőit.
Vannak-e kimondottan rizikós csoportok, akikre érdemes jobban odafigyelni?
Minden korosztályra megterhelést jelent a jelenlegi helyzet, a sok bizonytalanság, váratlan változások, az elszigeteltség. De különösen rizikós korcsoportnak tartom a még beszélni nem tudó, a világra nyitottsággal rácsodálkozó csecsemőket, totyogókat, ők ugyanis azok, akik az egyes társas helyzeteket még csak segítséggel értelmezik. A márciusban hirtelen leszűkült társas kapcsolati közeg számukra leginkább érthetetlen. Nagyon hosszú volt a három hónap is a minimalizált társas érintkezést illetően. Ez egy felnőtt számára rövidnek tűnhet, de ilyen pici korban okozhatott akár később megjelenő szociális szorongást, agorafóbiát, vagy nehezebb társas beilleszkedést, elszigetelődést, kötődési zavarokat.
Biztosan felvetődik minden szülőben a kérdés, hogyan segítheti, védheti meg a gyermeke mentális egészségét?
Fontos, hogy a szülő ne terhelje a gyermekét felesleges információkkal, ne keltsen pánikot, ne fenyegessen lélegeztetőgéppel, de mindemellett legyen kész a gyermek kérdéseire válaszolni.
Őszintén mondja el, hogy ez még számára is egy ismeretlen és bizonytalan helyzet. Sőt, az is elképzelhető, hogy amit először mondtunk vagy hittünk a vírusról, az idővel, az változhat. A gyermek, legyen az bárhány éves, fordulhasson bizalommal a szülők felé, ne legyintsünk, hogy te még kicsi vagy, nem értheted, de ne terheljük feleslegesen nem neki való információkkal, hírekkel. Olvashatunk könyvet, nézhetünk kisfilmet, már ezek is megjelentek a témában. A lényeg, hogy ne hagyjuk magukra a gyerkőcöket a kérdéseikkel, érezniük kell, hogy szüleik biztonságot jelentenek még egy ilyen, számukra bizonytalan helyzetben is.
