S most természetesen nem arra gondolok, hogy csakis az a partner a megfelelő, akivel képes vagy végigülni veszekedés nélkül egy 14 órás autóutat, hanem inkább arra, akivel képes vagy lelkiekben együtt utazni.
Itt pedig a fő kérdés az, hogy tudja-e az illető azt, hogy a jelenlegi lelki helyzete biztosan nem végleges, hogy tudja-e, hogy az ember érzelmi intelligenciája fejleszthető, és ezt ő maga is akarja-e.
Ennek elsődleges előfeltétele pedig az, hogy a másik biztosan tudja, még messze nem ért a skála végére, azaz még mindig van mit tenni magáért, azért, hogy még jobban megértse saját működését, ösztönös viselkedésének miértjeit. Aki képes átlátni a káros szülői mintáin és megérteni, hogy azért viselkedik így, mert otthon is ezt látta, nem azért, mert feltétlenül egyetért ezzel.
Ilyenek és ehhez hasonló felismerések tesznek valakit értő és érző lélekké, olyanná, aki képes egy minták nélküli, érzelmi manipulációtól mentes párkapcsolatra.
Íme, egy remek tesztkérdés: te mit szeretsz a párodban és miért? Ha erre őszintén válaszolsz, biztosan közelebb kerülsz magadhoz és a kapcsolatotok mozgatórugóihoz is.
Tehát mit mondasz erre? Talán azt, hogy milyen okos, milyen remek az ágyban, milyen jól főz, milyen szép a szeme, a szája, a válla, a feneke, a melle, milyen gyors a kocsija, hogy mennyire dagad a pénztárcája, vagy a nadrágja, és hogy milyen mélyen nyúl bele, amikor rólad van szó? Számos oka lehet annak, hogy valakit szeretünk.
De legmélyebb szeretetünk talán mégiscsak akkor csúcsosodik ki igazán, amikor semmi más nincs rajtunk, csakis mi magunk maradunk.
- Amikor levesszük a drága ruháinkat és a hétköznapi szerepeinket, amikor pőrén mutatkozunk és minden lelki heget látni hagyunk.
- Amikor nem gondolkodunk, mielőtt szólunk, de mégis könyörületesek maradunk.
- Amikor a Holdnak beszélünk, csendben, a sötétben, a másik pedig csak figyel.
- Amikor egymás mellett sétálunk és mindketten mélyen magunkban keresgélünk.
- Amikor egy filmben nem a díszletet és a kellékeket figyeljük, hanem a szereplők karakterfejlődését és a másikban is ezt keressük.
- Amikor észrevesszük, hogy a párunk most éppen teljesen őszinte velünk és odafordulunk hozzá, hogy tudassuk vele: nagyon hálásak vagyunk ezért a veszélyesen kiszolgáltatott, de mégis különleges és nyitott pillanatért.
Egy filmben mondták, embernek lenni azt jelenti, magányosnak lenni. Ez mindig igaz marad. Ezért is nem mindegy, hogy hogy élsz magaddal egy párkapcsolatban. Hogy hiszel-e a káprázatban, a dolgok végérvényességében, vagy alázatosan ki mered-e mondani és persze mutatni, hogy még sehol sem tartasz és semmi másra nincs szükséged, csak türelemre és szeretetre, hogy még többet tanulhass.
