FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Bíró Szabolcs közel két éve fogadott minket otthonában, hogy Civil a pályán rovatunkban beszámoljon a sporthoz fűződő viszonyáról. Első hallásra talán különös lehet, hogy épp az évek óta kerekesszékhez kötött fiatal írót kérdeztük a testmozgásról, de aki ismeri Szabolcsot, tudja, hogy egy egészen őszinte és nyílt személyiség, aki egyáltalán nem jön zavarba, ha az izomsorvadása okozta hendikepjéről és az ebből adódó akadályok leküzdéséről kell beszélnie. Így azon sem lepődtünk meg, mikor azt mondta, kerekesszékében ülve rója a köröket a falujában, hogy karban tartsa az izmait. Amikor pedig azt is megtudtuk, hogy több mint egy éve edzőterembe jár, felkértük őt egy újabb interjúra.
Az írás megjelent a Klikkout 2020/októberi számában.
Edzőterem? Legutóbbi beszélgetésünkkor ez még nem volt tervben. Mégis hogyan jutottál el oda, hogy most gyúrni jársz?
Az egész egy tavaly júniusi sétának köszönhető. A feleségemmel ebédelni tartottunk Kisudvarnokból Dunaszerdahelyre, mikor elhaladtunk a Maxer Gym mellett. Bence fiunk ide járt birkózásra, de én sajnos még egy edzésre sem tudtam elkísérni, amit kicsit sajnáltam is. Mikor az épület mellé értünk, Ági szólt, hogy menjünk be, nézzük meg, hiszen akadálymentes a belépés.
Nagyon pozitív volt, hogy valóban van mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhely – ami nem jellemző az ilyen helyekre –, és mindenféle gond nélkül bejutottam a terembe.
A pultnál álló srácot pedig megkérdeztem, hogy vannak-e olyan speciális gépeik, melyeket akár én is tudnék használni. Magyarországon láttam már valahol ilyeneket. Azt a választ kaptam, hogy az edzőterem egy részében vannak csak gépek, de súlyzós vagy gumikötéllel végzett gyakorlatokat, illetve saját testsúllyal végrehajtható tornagyakorlatokat lehet csinálni, és ő szívesen edzene engem.
Szóval ebédelni indultál, és közben szereztél magadnak egy személyi edzőt is, jól értem?
Tulajdonképpen igen. Otthon több éve edzettem kis súlyokkal, de mindig csak időszakosan. Komolyabban nem foglalkoztam az egésszel. Mivel nem volt senki, aki együtt edzett volna velem, és megmondta volna, hogy mit, hogyan és mennyit csináljak, nem is ismertem azokat a gyakorlatokat, melyeket ma már el tudok végezni. Az otthoni tréningjeim általában csak ideig-óráig tartottak, de végül mindig elfogyott a kraft.
Aztán betévedtem a terembe, a srác a pultnál, Šípoš Adrián pedig kapásból felajánlotta a segítségét.
Mindezt úgy, hogy korábban még nem foglalkozott mozgáskorlátozott emberrel. A közös munkánk tizenöt hónappal ezelőtt indult, és magam is nagyon boldog vagyok, amilyen változáson azóta keresztülmentem.
Hogy emlékszel vissza az első edzésre? Hogy fogadott be a terem?
Rögtön a találkozásunkkor megegyeztünk, hogy a következő héten már jövök. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam. Tartottam attól, hogyan fognak rám nézni a többiek. Szinte biztos voltam benne, hogy semmit nem tudok majd megcsinálni abból, amit Adrián feladatul szab nekem. Aztán mégis olyan pozitívan csalódtam, hogy
a következő alkalommal már minden előzetes félelmemet sikerült az edzőterem ajtaján kívül hagynom. Azóta járok ide, most épp heti egy alkalommal. Volt már olyan időszak is, hogy kétszer jöttem.
Ez attól függ, mit tesznek lehetővé a családi és munkabéli kötelezettségeim. Ha nem tudok eljönni, akkor otthon végzem a gyakorlatokat. Megszállottan ráálltam, mert egy héten legalább öt, de gyakrabban inkább hat nap is edzek. Néha szóvá is teszik otthon, ha edzés közben nem veszem a telefont, vagy nem nyitok ajtót rögtön, de hát olyankor edzés van, azt pedig nem szeretem félbeszakítani. Ezt a hetet is egy 130 perces reggeli tornával indítottam.
Milyen gyakorlatokat végzel a teremben, és mi az, amit otthon is meg tudsz csinálni?
Most már majdnem mindent el tudok végezni otthon is. Nagyon jó, hogy itt a teremben van rig, azaz egy vas állványzat, amely a gumikötéllel végzett gyakorlatoknál van a segítségemre. Erre van felerősítve a gumi, és azt kell lefelé, szembe vagy épp oldalra húznom. Otthon három tornagumit használok, mind a három a dolgozószobám kilincsére van felakasztva. Szerencsére jó erős kilincsem van, eddig még nem törtem le.
Hasizomgyakorlatokat végzek, oldalra kifordulást, bicepszezést, többféle vállizomgyakorlatot, és erősítem a törzsizmaimat. Egy év alatt elértem azt, hogy tíz centiméterrel kisebb lett a haskörfogatom.
Az egy évvel ezelőtt készült fotóhoz képest látszik a változás, elégedett is vagyok. De tudom, hogy nagyon nagy meló áll még előttem. A lényeg, hogy erre az egészre egy hosszútávú folyamatként tekintsek, ne úgy, mint egy csodadiétára. Itt egyáltalán nem erről van szó. Az a fontos – és a munkám során is ebben hiszek –, hogy ne instant eredményt várjak az edzésektől.
Volt már olyan, hogy az edzések során eljutottál a teljesítőképességed határáig?
Hogyne, persze. És nemcsak szóban, hanem tényleg addig nyomtuk, amíg ki nem potyogtak a súlyok a kezemből. Emlékszem, az elején az előre- és hátrahajolós hasizmozásnál a tizenhatodik, tizenhetedik gyakorlat környékén Adriánnak kellett visszatolnia, mert nem bírtam visszahajolni.
Nemrég ebből a gyakorlatból már ezret is meg tudtam csinálni egyedül. Ez most az egyéni rekordom. De általában háromszázat, ötszázat nyomok ebből. Erre nagyon büszke vagyok.
A súlyzós gyakorlatokat korábban a székem háttámlájának dőlve végeztem. Adrián viszont megtanított, hogy ne támaszkodjak a székemnek, s ma már így is tudok csinálni bármit egész nap. Az első alkalommal otthonról hoztam magammal a félkilós súlyzóimat, de Adrián rögtön a kezembe nyomta az egykilósakat, azok viszont tíz ismétlés után kipottyantak a kezemből. Nem bírtam többször felemelni őket. Most ott tartok, hogy a kétkilósakkal megcsináltam 2300 ismétlést. Ez szintén rekord. Elindítottam otthon az egyik kedvenc Netflix-sorozatom utolsó három epizódját, és addig nyomtam a bicepszezést, míg véget nem ért a film.
Az írással össze tudod egyeztetni a tornát? Gyenge szóviccel élve gyúró íróvá váltál? Megtörtént-e már, hogy edzés közben kaptál ihletet?
Hogy az edzőteremben volt-e ilyen, arra ténylegesen nem emlékszem. Itt dübörög a zene, folyton sztorizgatunk, és ennyi idő után már bátran csipkelődünk is egymással. Viszont otthon, mikor egyedül edzek, és a család sincs odahaza, általában nagyon beindul az agyam.
A torna eleve nagyon jó arra, hogy serkentse az ember agyműködését. Ha tehetem, rögtön reggel tornázom, mert utána sokkal jobban megy az írás.
Az edzés teljesen felpörget. A Lázár evangéliuma című regényemet teljes egészében úgy írtam meg, hogy közben már aktívan edzettem.
Megfogalmaztál már valamilyen célt is, amit szeretnél elérni?
Tulajdonképpen egy ilyen állandó célom van, hogy ne álljon le a fogyás, és mindig legyen egy minimális fejlődés. Odafigyelek az étkezésemre is, rengeteg zöldséget fogyasztok, és tésztából is a barna színűek, teljes kiőrlésűek felé nyúlok. Van még mit lefejteni a testemről, ugyanakkor van mit építeni is rá. Nyilván az izomsorvadás próbál ebben megakadályozni, de igyekszem gyorsabban fejleszteni magam, és minimalizálni a leépülés lehetőségét. A betegségemről az orvostudomány kimondta, hogy azzal nem lehet mit kezdeni, és lám, ma mégis a négyszeresét vagyok képes megmozgatni annak a súlynak, mint egy évvel korábban. Tehát valami építkezés mégiscsak folyik. Az edzőm segítségével szeretnék tovább haladni ezen az úton.
Mivel Szabolccsal épp a szokásos heti edzés előtt beszélgettünk a terem parkolójában, így volt alkalmunk az időközben megérkező edzőjével, Šípoš Adriánnal is váltani pár szót. Az alábbiakban ő válaszol.
Mi volt az első gondolatod, amikor Szabolcs megjelent az edzőterem ajtajában?
Nagyon meglepődtem, mert magam sem számítottam rá, hogy lesz egy kerekesszékes tanítványom. Már attól nagyon jóleső érzés töltött el, amikor érdeklődött, és maga mondta, hogy szeretne edzeni.
Járnak hozzánk páran, akik edzés közben is panaszkodnak, de nála ez épp fordítva van, és ez nagyon pozitív. Azonnal felajánlottam neki a segítségemet, noha először még nem tudtam, mennyire terhelhető.
Amint kiment az ajtón, máris számítógép elé ültem, és elkezdtem kutakodni a neten. Videókat néztem, angol nyelvű szakirodalmat olvastam, amerikai orvosok ajánlásait tanulmányoztam. Ezek alapján igyekeztem számára összerakni a megfelelő edzésformát.
Hogy látod az indulást, és ehhez képest hol tartotok most?
Az eleje kicsit döcögősen ment, mert ki kellett ismernem, mi az, amit meg tud csinálni, és mi az, ami kevésbé jó a számára. Azt kell mondjam, azokat a gyakorlatokat, melyek az elején szóba sem jöhettek, ma már játszva megcsinálja.
Önmagamat is maximalistának tartom, de ő még rajtam is túltesz. Ha egy gyakorlatból húsz ismétlést kérek tőle, megcsinál belőle harmincat.
Az első edzésen kipróbáltuk a műanyag rudakkal a vállnyomást, és szinte pár centit tudott csak emelni rajtuk. Fél év után öt-hat ismétlésben a feje fölé fel tudja nyomni a rudat. Ez nagyon nagy eredmény, én pedig rendkívül büszke vagyok rá. De nemcsak én, hanem az edzőterem tulajdonosai és mindenki, aki itt találkozik vele. Rendkívül barátságosan fogadta őt a terem. Elmondhatom, hogy az együtt töltött közel másfél év alatt barátivá vált a kapcsolatunk. Az akaraterejét és elszántságát pedig csak példaként tudom állítani mások elé.
