Nagy szükségünk van arra, hogy képesek legyünk függetleníteni magunkat a stressztől. A március óta eltelt hónapok bebizonyították, hogy könnyebben rákényszerülhetünk bizonyos gyökeres változtatásokra, mint azt korábban gondoltunk volna. Kire hogy hat a hirtelen jött változás, ha muszáj kilépni a már jól megszokott rutinból? Kíváncsiak voltunk, Ti hogyan birkóztok meg a stresszel és milyen módon kapcsolódik ki a jelenlegi keretek között. Neuwirth Gittát, Montorffy Lettit és Angermayer Attilát kérdeztük.
MONTORFFY LETTI
(író, coach, tréner)
Mi volt az a szokásod, szeretett tevékenységed, amiről a karantén ideje alatt le kellett, le kell mondanod?
Nem volt ilyen, mert új szokásokat vezettem be, amelyek erősítették a mentális, lelki és testi energiáimat. Így a lemondás helyett megajándékoztam magam egy tucat meglepetéssel, amelyek napi szinten is növelték az örömöm és a derűm. Ilyen volt például az, hogy elkezdtem otthon saját testsúlyos edzéseket végezni, hetente 5 alkalommal. Abban hiszek, hogy a fizikai tartás a lelket is megtartja és fordítva. Emellett többször is elvégeztem egy 21 napos meditációs kihívást. A napi szintű meditáció segít a jó mentális közérzet fenntartásában és támogatja az önmotivációt is. A reggeli rutin cselekvésemet is megváltoztattam. Nagy kávéimádóként a reggelt mindig egy hosszú tejeskávéval kezdem. Amit újítottam, hogy ezt nem ébredés után iszom meg, hanem előbb egy citrom levét kifacsarom és 2-3 dl vízzel hígítva lassan elkortyolom. Utána jöhet a kávé és a reggeli. Az étkezési szokásaimon is változtattam, többször eszem, kevesebbet és nagyjából este 7 után már nem eszem, csak teázom. A karantén így tőlem nem vett el semmit, inkább adott. Több és mélyebb figyelmet a testemre és a gondolataimra. A hétköznapjaim szertartásszerűbbé, ünnepibbé váltak. Mindennek megadom a módját, legyen bármiről is szó. Mert a hétköznapi rutin az, ami meghatározza mindannyiunk életét. A hozzám járó ügyfeleknek is azt szoktam javasolni, ha érzik, hogy csökken az energiájuk, kezdenek feszültebbek lenni, akkor lassítsanak le. Erre jó a belenyúlnak a hétköznapi rutinba, mert az a terület, ahol változik az életünk több figyelmet kap. Újítani nem lehet kapkodva, a megszokott tempóban. Az elmélyült, részletes figyelem pedig az az energia, ami képes magához vonzani több jó dolgot is, mint például az életkedv és a kreativitás.
Mivel pótlod azt a hiányt, amit a korlátozások okoztak?
Nem arra figyelek, ami nincs, hanem minden helyzetben azt nézem, mi az, ami van. Mi az, ami a rendelkezésemre áll, amiből erőt és jókedvet meríthetek. A fókuszom tehát nem a hiányon van. A hiányt elfogadom, mint például az utazási korlátozást. Ez a legtöbb, amit azzal a hiánnyal tehetek, ami tőlem független, amibe nincs beleszólásom. Elismerem, hogy van. Ennyi. Szeretek utazni, de most korlátozva lehet. De belső utazást mindig lehet tenni. Kapcsolódni önmagamhoz mindig szabad. Senki sem korlátozhatja. Rajtam kívül persze. A vírus miatti változásokat nem tudom irányítani, de azon minden nap tudok változtatni, ahogyan a jelenlegi helyzethez hozzá állok. Hiány tehát az, amit annak élek meg. Az határoz meg, ami az elmémben van, mert aszerint fogok élni és nem mindegy, hogy szűkösségből vagy bőségből kommunikálok és cselekszem.
Szerinted miként változik majd társadalmunk a járványt követően?
Úgy érzem, már változott. Több részre szakadtak a közösségek. Vannak várakozók, úgyis mondhatnám túlélők, akik már túl akarnak lenni mindezen. Vannak az utálkozók, akik ebben az egészben csak a rosszat látják, a korlátozásokat, a halált, a veszélyt. És vannak, akik lehetőséget látnak a Covid-19-ben. Ezen belül is vannak, akik megpróbálnak mások kárára hasznot húzni a járványból. És vannak, akik ezt a rendhagyó helyzetet arra fordítják, hogy másokon segítsenek. Esetleg létrehozzanak valami új kezdeményezést, amivel támogatni tudják azokat, akik elveszettnek érzik magukat. Mivel minden energia, ezek a tettek hatással vannak ránk. Arra is, aki adja és arra is, aki kapja. És minden visszatér hozzánk, amit adunk. Lehet nem ugyanazon az úton és másik személytől, mint kinek adtuk, de visszatér. Most erősebben, mint bármikor. Kérdés, mit kezdünk velük. Mit választunk, milyen minőségű energiához kapcsolódunk? Azt gondolom ez a rendkívüli helyzet mindenkit állásfoglalásra fog kényszeríteni. Nem lehet semlegesnek maradni. Ezen kívül eljött az egyéni felelősségvállalás ideje is. Hazugságokkal nem lehet igaznak tűnő életet játszani. Lehet sokunknak most minden zavaros és nehézkes. Átláthatatlan és veszélyes, és sokan félnek a jövőtől. De igazából, ahogy a múlttal, úgy a jövővel sem tudunk mit kezdeni. A jelen az, amin változtatni tudunk és ez az, ami kihat majd a jövőnkre is. Nem túlélni kell egy napot, reggeltől estig, egy hetet, hétfőtől vasárnapig, hanem minél színesebben, kedvesebben, mélyebben, ítélkezésmentesebben és több érzelemmel megélni, átélni, mert a léleknek ez tesz jót. Az élet. A túlélés beteggé teszi a testet. Zajlik egy átalakulási folyamat és ez mindenkinek olyan változásokat fog generálni az életében, ahogyan most cselekszik, ahogyan most él. Ami a hétköznapjait jellemzi. Kiemelten fontos most, hogy önmagunkon kívül a természettel is kapcsolódjunk. A változás bennünk van. Az irányt, a stílust, az értékrendet mi határozzuk meg. Nem a vírus.
ANGERMAYER ATTILA
(pincér)
Mi volt az a szokásod, szeretett tevékenységed, amiről a karantén ideje alatt le kellett, le kell mondanod?
Sajnos már a karantén elején elvesztettem a munkahelyem a feleségemmel együtt, azóta csak vegetálunk. Azt hiszem, a természet, maga az élet kényszerítette ránk azt, hogy alább adunk végre az önpusztító igényeinkből. Ittlétünkkel a Földet kellene szolgálnunk és vissza kellene térnünk a természethez. Ez pedig sok lemondással fog járni. A dolog tehát, amiről le kellett mondanom maga a munkám volt, amire sikerült belecsempésznem egy olyan irányt, hogy komoly hivatástudat született meg bennem. Úgy érzem, hogy kötelezettségem Pozsonyt, mint a magyar történelem egyik nagyon fontos szeletét, minden erre fogékony magyarországi vendégem előtt népszerűsíteni. A legjobb az volt, hogy az egyik felkapott idegenvezető ismerősöm az kérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy a nevem már szinte legendás és többen is felkérték őt, hogy pozsonyi látogatásukat a mi kiskocsmánk is színesítse. Ez az egyik fájó pont.
Mivel pótlod azt a hiányt, amit a korlátozások okoztak?
Nagyon nagy terveim voltak 2020-ra, a 100. éves Trianon megemlékezésre. Már korábban elkezdtem összegyűjteni egy facebook csoportba azokat a magyarországi ismerőseimet, akikkel az étteremben ismerkedtem meg, hogy később is kapcsolatban maradhassunk. Tudom, hogy sokaknak hatalmas lépést jelentett a hozzáállásom, többször is mondták. Sajnos ezt a hiányt nem sikerül pótolnom semmivel sem.
Szerinted miként változik majd társadalmunk a járványt követően?
Azt hiszem, hogy a tudósítások ellenére mégsem kapunk teljes képet arról, hogy hogy alakulnak a háttérben a dolgok, ezért arról sem tudhatunk semmit, hogy később mi vár ránk.
NEUWIRTH GITTA
(adminisztrátor)
Mi volt az a szokásod, szeretett tevékenységed, amiről a karantén ideje alatt le kellett, le kell mondanod?
Szinte ki sem tudom fejezni hogy mekkora űr van bennem, s természetesen hiányérzet. Én szabadnak születtem, szabadon is élek. Sajnos most nem mindenben követhetem az akaratom, s az álmaim. Hiányoznak a nagy kirándulások, a bohóckodások, s a bizalmas beszélgetések. De jól vagyok, mert csakis jó és kellemes dolgokkal foglalkozom.
Mivel pótlod azt a hiányt, amit a korlátozások okoztak?
Igyekszem csak a jót engedni magamhoz közel. Mint például a család, a minőségi ételek – semmi karcinogének stb. Zene, tánc, könyvek, apró pici fények, illatok, s aromák kavalkádja, meditáció, jóga.
Szerinted miként változik majd társadalmunk a járványt követően?
Hogy milyenek lesznek a változások….. nem sok jót jósolok. Az emberek rosszabbak , irigyebbek lesznek s a gazdasági helyzetről nem is beszélve.
