Minden szóval, amit a papírra vetünk, minden sorral a jegyzetfüzetben, minden bejegyzéssel a közösségi oldalakon és minden egyes gyűlölködő kommenttel, mellyel az aktuális egyet nem értésünket fejezzük ki, egy újabb nyomot hagyunk a nagy egészben. Egy tollvonás, egy nyomorult klikkelés, amivel láthatóvá tettük a nemtetszésünket, és máris örökül hagytunk valamit, amit talán mégsem kellett volna.
A szavakkal, melyeket többnyire oly gondosan megválogatunk, egy apró időkapszulába rejtjük, amivel időn és téren keresztül örökül hagyjuk magunkat. Ez az időkapszula lehet egy személyes, kézzel írott levél, egy képeslap, egy blog, egy újságcikk, egy könyv, vagy egy okoskodó komment a neten.
Mit is jelent ez? Azt, hogy a szavaid, amiket leírtál, a mondatok, amiket kimondtál, nem tűnnek majd el csak úgy az éterben, ahogy a telefonodon továbbgörgetsz. Felelős vagy értük.
Egyre többen vonják ki magunkat a virtuális világból és lesznek analógok a szó gyakorlati értelmében is. Sokan vannak a fiatalok körében olyanok is, akik megváltak az okostelefonjuktól – vagy eleve nem is volt nekik – és új elfoglaltságot keresnek. Ami talán nem is olyan nehéz, mert végtére is mind háromdimenziós, emberi lények vagyunk, akik mindig is idegen betolakodóként mozognak majd a virtuális világban. Hiába vagy menő gémer, hiába a feltuningolt avatarod, Te akkor is „csak” Te maradsz.
A szerző további írásai:
Élet egy másik univerzumban
Jól jönne egy kis odafigyelés!
Egy pillanat és lehull a dió
Félrevezető lehet a gondosan felépített imidzsed a virtuális térben, a megtervezett és pontosan időzített bejegyzéseid, a pontosan kidolgozott szövegeid. Vicces vagy, de mellette elég komoly is ahhoz, hogy egy gondolkodó embernek higgyenek. Milyen jó profil, mondaná egy hozzáértő, aki marketinggel foglalkozik és az eladásból él. Remek! Eladható vagy! Ez azt jelenti, hogy a többség meg is vesz. Tökéletesen megfelelsz a rendszer elvárásainak.
De hol vagy Te? Mit adsz át a bejegyzéseiddel, a kommentjeiddel, s egyáltalán a jelenléteddel? Kérdezted már a többieket?
