Listával a kézben Szerdahelyen 34.: Parkolsz te rendesen?

ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL

Tessék megnyugodni, a cím nem elírás, csak egyfajta költői eszköz. Van egy másik ilyenem: iszol te rendesen? Gyakran elhangzik olyan esetekben, amikor megkérdőjelezhető az egyén gondolkozása, és persze főleg a kocsmákban, hisz’ mi lenne velünk, ha nem „innánk rendesen ?!” A két dolgot illik különválasztani, mármint, aki iszik, az ne parkoljon (é.i. ne vezessen), aki pedig már leparkolt, ne igyon! Legalább is ne üljön ismét gépkocsiba, amíg a mennyei nedű nem távozik maradéktalanul a szervezetéből.

Nyakatekert bevezető, épp olyan, mint a parkolási szokásaink a városban. Korábban már írtam a járdáink állapotáról, most engedtessék meg nekem, hogy kicsit kivesézzem a parkolást, és annak hiányosságait. Nem titkolom, bőven krisztusi korom ellenére kezdő sofőr vagyok, viszont elsőre elég korrektül beraktam a „vasat” a két csík közé, szóval nem úgy van, hogy vizet prédikálok, de bort iszok. Ígérem, nem lesz több alkoholos poén, maximum a szélvédőmosó folyadékban.

A parkolás módját általában függőleges vagy vízszintes közúti jelzések szabályozzák – ugyebár ez így leírva elég közhelyesnek tűnik, amíg nem áll keresztbe valaki a hosszirányú parkolóhelyen!

Tudom, van aki „megengedheti” magának, eleve azt is megteheti, hogy magasabb kategóriájú és nagyságú gépjárművet vásároljon. Azért ne általánosítsunk! Úgy tartják egyébként, valamit kompenzálni szeretne a nagyobb autóval, de nincs szándékomban most minden aprósággal foglalkozni. Tisztában vagyok vele, hogy már nem a nyolcvanas években élünk, amikor csak két szomszédnak volt kocsija. Egyiknek Ladája, másiknak Škodája. Elég körülnézni valamelyik lakótelepen este öt felé, aki korán érkezik, szerencsésebb, aki később, az fohászkodhat a parkolóhelyért. Ráadásul szinte minden családra két autó is jut. Én most kizárólag a nyilvános helyeken való parkolást elemezném, babakocsis szemszögből, főleg a járdán való parkolást, részlegesen, vagy teljesen.

Míg nem voltak az ikreink, nem sétáltam ennyit a városban, egy ideje viszont napi rendszerességgel, így van rálátásom a témára.

Ha szigorúan a kreszt venném alapul, a több mint 80 cm széles ikerkocsi már-már motor nélküli járműnek minősül, valószínűleg ezért néznek rám egyesek olyan furán. Vagy nem ezért? Az is előírás, hogy a járdán való parkolásnál másfél méternek szabadon kell maradni a gyalogosok, illetve ugye a babakocsisok számára. Értem én, hogy az ikerkocsi extrém dolog, nem is habzok olyankor, ha a normál „nyomtávú” elférne, de amikor esély nincs rá, marad az anyázás. Szerintem az van, hogy jön az ipse, leparkol, ahogy tud, néha hanyagul, néha felelőtlenül, a járókelőket meg üsse meg a guta. Legutóbb a Nagyabonyi úton például: a járdán túl zöldövezet, méteres tujákkal, maradt a forgalmas úttest, mert kénytelen vagyok kikerülni valahogy a – tegyem hozzá szabálytalanul parkoló – gépkocsit.

Lehet most azt tetszik gondolni, minek megyek arra, de nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát!

Azt a másfél méteres szabályt valamiért kitalálták, nem csak arról van szó, hogy a járművezetői vizsgán könnyed pontot, vagy pontokat lehessen szerezni vele. Ha még fel is van festve a parkolás módja, a csíkon „belépni”, vagy két hely közé beállni tahóság! Nem tetszik, amit írok, hát akkor parkolj rendesen! Nem kiváltságokért kiáltok, csak szeretném biztonságban tudni magam és a gyerekeim. Nem vagyok a kákán is csomót kereső, rajtam kívül ezer ember megy át egy nap azon a helyen, ahol te nem hagytál el másfél métert, ők ugyanúgy szidják a fejed. Gyakori jelenség boltok előtt például, de mert kényelmesek vagyunk, behajtunk a lépcsőházunk ajtajához is akár.

Nemrég Dunaszerdahelyen egy projekt keretében a lakosságot is bevonták, hogy oldódjanak a gondjaink, ami a parkolást illeti.

Nyilván nem lesz kincstári rend sosem, számszerűleg nincs annyi parkolóhely a városban, amennyi gépkocsi, így az út szélén, járdán, füvön is leállítjuk az autónkat. Megértem, de vegyük már figyelembe kérem, hogy nem vagyunk egyedül! Nekem sem fétisem, hogy pont egy babakocsival „húzzam meg” a gépkocsiját…  Tudják amúgy, egykor mit vertek a fejünkbe a vasutas kurzuson?

Az előírásokat és a szabályokat vérrel írták, és amit vérrel írtak, azon nem lehet változtatni!

(Roberto)

KORÁBBI RÉSZEK:
LISTÁVAL A KÉZBEN… 

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább