FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL, A SZERZŐ ARCHÍVUMA
Mint ahogy egy korábbi részben írtam róla, idén augusztusban 125 éves volt a dunaszerdahelyi vasútállomás. Ismét elérkezett a pillanat a visszaemlékezésre, igaz csak a közelmúltba kalauzolom kedves olvasóimat. A kilenc esztendő alatt a város polgárai megszokhatták, hogy Pozsony, illetve Komárom irányába a RegioJet magán vasúttársasággal utazhatnak. A vasút liberalizációjának köszönhetően, éppen ezen a vonalon jelent meg az országban elsőként nem állami személyvonat.
A „sárga nyilakkal” – ahogy a RegioJet szerelvényeit nevezik – egyszersmind az utazási kultúra is megváltozott. A légkondicionált szerelvényekben többek között internet-elérhetőséggel és sajtótermékekkel is találkozhatott a nagyérdemű, így az utazási kedv is megnövekedett. Ezzel egy időben parkoló is létesült az állomáson, valamint felújították a vasúti pályát és az állomást, ügyelve például az akadálymentesítésre. A vonal, mely korábban csaknem „halálra volt ítélve”, a Metrans, majd a RegioJet által bekapcsolódott a vasúti hálózat pezsgő vérkeringésébe. Bevezették az ún. takt alapú menetrendet, ami annyit jelentett, hogy minden órában ugyanakkor indítnak szerelvényeket. Ezen felül csúcsidőben plusz járatokkal segítették ki a közlekedést.
2020. december 13-án új vasúti menetrend lép érvénybe, a sárga nyilak pedig végleg, vagy legalábbis egy időre „elszállnak”. A továbbiakban az elmúlt kilenc évet veszem górcső alá.
2011-et írunk, a RegioJet háromnapos próbajáratot indított egy akkor még fehér színű Bombardier Talent típusú szerelvénnyel. Vasutasként természetesen kipróbáltam, sőt kicsit közelebbről is betekintést nyerhettem vezetői fülkéjébe, ahová más „halandónak” nincs bejárása. Még abban az évben több hónapos vágányzárral felújításra került a dunaszerdahelyi vasútállomás, továbbá a biztosító berendezés modernizációjára is sor került. Bizony, ráfért a peronokra a „ráncfelvarrás”, az idő vasfoga ugyancsak kikezdte már a vágányokat is. Decemberben visszatérhettek a ŽSSK vonatok, egészen 2012 márciusáig még a régi megszokott, a nép nyelvén „Göcséknek” nevezett motorkocsikkal.
A sárga nyilak 2012. március 4-én szelték ketté először a csallóközi rónát. Összesen kilenc Bombardier Talentből állt kezdetben a RegioJet járműparkja, majd még kettővel növekedett a számuk.
Ismét szerencsés voltam, szolgálat alatt négy egység érkezett hosszú távra kölcsönbe Németországból, pontosabban Prignitzer Eisenbahntól, még eredeti színben. Egyébként is jellemző volt, hogy nem egyszerre kerültek átfestésre, ezzel a jeleséggel a későbbiekben is találkozhattunk. Többnyire egyesével közlekedtek, csúcsidőben kettőt kapcsoltak össze, viszont néha még ez sem volt elegendő.
A kényelmet hamar meg lehet szokni, de a kapacitás egy bizonyos pontig volt csupán tartható. Három szerelvény összekapcsolása pedig a peronok hossza miatt nem volt célszerű. 2013-ban ezért öt Talentot, hat darab Siemens Desirora cseréltek. Míg egy Talent három részből állt, a Desirók – vagy, ahogy főleg Magyarországon nevezik őket, a „Dezsők” csak kettőből. Egyszerűbben mondva, a német Vogtlandbahntól érkezett új típusnak csak egy „csuklós” része volt.
Immár hármasban is jártak sárga nyilak reggelente, valamint a délutáni csúcsidőben, viszonylag balesetmentesen. 2016 viszont fekete esztendőt hozott, de Murphy törvénye sem volt idegen számukra.
Főleg a komáromi oldalon, vasúti átjárókban történtek emberéletet is kioltó tragédiák. A karambolozott és a meghibásodott szerelvényeket, klasszikus mozdony húzta négy vagonból álló vonat helyettesítette, valamint egy régebbi motorvonat szériát is csatasorba állítottak. Hogy mennyire szép a vasutas szakma, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szerelvényeknek és a mozdonyoknak is van becenevük.
Csak pár példa ebből a korszakból: Búvár (Okuliarnik), Bardotka, Retro és a jól ismert Herkules (Siemens Eurorunner), amivel a menetrendváltás után is találkozhatunk majd, épp’ csak más színben és más szolgáltatótól, de a Metrans is ezekkel fut. A Retrók a Desirókhoz hasonlóan két részből álltak és hármas kapcsolásban is közlekedtek. Cseh magántársaságoktól, főleg az Arrivától érkeztek, és december 12. után ide térnek majd vissza, némelyik már most türkizkékbe „öltözött”.
2019 szeptemberétől két pár, emeletes vagonokból összeállított, Herkules húzta szerelvényt állított ki a RegioJet. Ez volt a maximum talán, egy kis falu összlakossága elfért bennük.
Virtuális utazásunkat 2020-ban fejezzük be, és miközben tovább zakatoltak keresztül a városon is a vonatok, a járványhelyzet beleszólt a közlekedésbe is, járatcsökkentést vonva maga után. Másfél hónapig hétvégi menetrend szerint jártak a személyvonatok. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált az is, hogy a megbízatása letelte után nem folytatódik tovább a sárga nyilak története, ám ködös volt az „alagút vége”, hogy ide vágó hasonlatot találjak. Így aztán két évre visszatér az állami vasúttársaság a ŽSSK, 840-es „Delfinekkel” és osztrák ÖBB – Herkules mozdonyokkal, vagonokkal. December 13-án új időszámítás veszi kezdetét a dunaszerdahelyi vasútállomáson is, de ez már a jövő zenéje…
A Facebookon egy albumot szántam a kilenc „sárga” évnek.
ELŐZŐ RÉSZEK:
LISTÁVAL A KÉZBEN…
