GRAFIKA: GOCOŇ LACI
Bizony, tanár úrnak, de róla a cikk végén…
Az írás megjelent a Klikkout 2020/12. számában.
Az esztendő végén mérleget szokás vonni az elmúlt tizenkét hónapból. Illetve szokás volt, mert az idei évben arra sem volt időnk reagálni, milyen napot is írunk, és az olyan kifejezések, mint a munkanap és a hétvége kegyetlenül összemosódtak.
Az új életfeltételektől kizökkentve. Talán ilyenek voltunk, vagyunk. Senkit sem ítélek el, mindannyiunk kiindulóhelyzete más, és meghagyom, nehéz megérteni egymást. Ez van…
Milyen világban is éltünk és élünk?
Negyvenévnyi kommunizmus van mögöttünk, melynek a megítélését jelenleg emlékezetkiesés és a visszaemlékezés optimizmusa is formál.
Következett a durvaszemcsés maffiás állami banditizmus, később pedig az állami fehérgalléros bűnözőapparátus maffiakorszaka. Gyakorlatilag ma már tudjuk, hogy a nap végén boldog-boldogtalan lopott, méghozzá úgy, ahogy máshol azért kézlevágás jár.
Folytatás? Igen, néha-néha már megnyílik olyan változási folyamat, amely során börtönbe kerülnek talán a legnagyobb szélhámosok is, elkezdődött a bíróságok és az ügyészségek megtisztulása, és remélem, hogy már végre ezek a szervek is elkezdik üldözni a bűnözőket, nem pedig azok áldozatait. Ez nem kevés, ám ahhoz még nem elég, hogy végre egy egészséges országban éljünk.
Számomra a legnagyobb gond az alapértékek megkérdőjelezése, és most nem a különféle -izmusokra gondolok, ezen a téren a párbeszéd már régen elveszítette az eredeti jelentőségét. Sokszor csak az érdek számít…
Szóval, én olyan dolgokra gondolok, mint a tekintélyekkel és a műveltséggel szembeni tisztelet… Nem, ezt a járvány sem hozta helyre, ahogy azt eredetileg gondoltuk, sőt ellenkezőleg.
Az emberek birkák? Nem azok. Ez nem olyan emberekhez illő osztályozás, akik szeretnének valami állami és közérdekű dolgot igazgatni. Az emberek már túl hosszú ideje vannak olyan helyzetbe kényszerítve, ahol a belsőjük legerősebb reakciója a félelem.
Az állandó félelemmel, a saját létünkkel kapcsolatos rettegéssel, a megtorlással átitatott élet, kényszer, beleegyezést hoz, amikor egy olyan befolyásos ember kezd el elmélkedni, aki már az óvodában is „megbukott” volna, ha értékelve lett volna.
Talán azt gondoltuk, hogy tiszteljük az igazi tekintélyeket, de a gyakorlat azt mutatta, hogy ez a társaság nem kis része közelebb érzi magához a Keresztapa című filmben látott értékeket és „autoritásokat”.
Ha továbbra is ilyen elveken nyugszik majd a világra való rátekintésünk, akkor a szociális hálózatokról ismert kommunikáció dermesztő világa az igazi életben is megvalósul.
Egész életem során táplálom az igazi szaktekintélyek iránti tiszteletet, ezért Dunaszerdahely
A 2020-as év személyisége képzeletbeli rubrikájában Fibi Sándor nevét írom be győztesként. Köszönjük tanár úr!
A tanár úr neve egyben képviselje az összes kollégáját, akik előtt generációnk egyik legnehezebb feladata áll – visszahozni a gyerekeinket az oktatás kerékvágásába.
